Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-221
424 Az országgyűlés képviselőházának 221 hagytak. Nekem az a meggyőződésem ós ez a hozzánk eljutott magyar közvélemény meggyőződése is,, hogy a kormányzat találna tiszta magyar embereket az Erdélyi Pártnak, vagy az ott élő fiatal magyarságnak politikailag is nagyon iskolázott táborából, akik, mint színmagyarok, megfelenének ezen a poszton és nem kellene egy nyugalmazott prefektust a magyar kormánynak főispánként Máramarosban megtartani. T. Ház! A legkülönbözőbb hírek, amelyek ennek a főispánnak magyarbaráts ágáról elterjedtek, őszintén megvallva, bennünk azt az érzést kelthetik, hogy talán bizonyos összejátszás működik közre, hogy most éppen a románok "tiltakoznak a volt román prefektus ellen. Ezeket tisztázni nem igen lehet. Azt hiszem, hogy aki egyszer a román éra alatt mint prefektus működött» annak ma illene visszavonulni és helyét átadni egy tiszta magyar embernek, aki viszont tudja megfelelő módon és eszközökkel a helyes kisebbségi politikát még Máramarosban is. Az a véleményem, hogy talál még a kormányzat az erdélyi fiatalságban — esetleg nem ötvenen felül, hanem a negyvenedik év alatt — olyan férfiakat, akik erre a feladatra alkalmasak lesznek és a kérdést a magyarság megnyugvásával kielégítően tudják megoldani. A képet leteszem a Ház asztalára, hogy láthassa mindenki, hogy az róla készült. (Vitéz Várady László: Nincs igazolva az a kép!) Mindenki istaeri a főispánt. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferene belügyminiszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úr interpellációjára a következőket válaszolom. Annakidején az előterjesztést «Tarka Fláviusz főispáni kinevezésére a képviselő úr által ismertetett és egyéb előzmények ismeretében, azoknak vizsgálata után tettem meg és ezért a ténykedésemért a teljes felelősséget vállalom. Semmi okot nem látok fennforogni arra, hogy ezen az álláspontomon és elhatározásomon változtassak. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez rövid volt! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez volt Barcsayval is!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek íelállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul vette. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kisebbség!) Következik Rapcsányi képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz az országos izraelita nevelési alap költségvetési juttatása tárgyában. A miniszter úr, tárcájának 1942. évre szóló költségvetésében a fenti alapot 235.200 pengővel támogatja. Hajlandó-e a miniszter úr ezen összeget, mely a zsidó szellemiséget és magát a zsidóságot nemcsak anyagilag, de erkölcsileg annál nagyobb mértékben támogatja, nemzeti célokra fordítani és a fenti összeget a költségvetésből címe alól törölni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Ház! Ha valaki azt hinné, hogy ebben az országban már a szelülése 194-1 november 19-én, szerdán. lemi fronton is megtörtént a zsidótlanítás, annak szeretném figyelmébe ajánlani a kultusztárca költségvetéséit, illetve' a harmadik cím első rovatának negyedik pontját, amely szerint a rendes kiadásokban a lelkészek illetményeihez való hozzájárulás címén az izraelita vallásfelekezetnek 86.645 P van beállítva. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szép!) Ugyanakkor a második rovat ötödik alrovatában egyéb hozzájárulások címén az izraelita vallásfelekezet támogatására 258.300 pengő van felvéve. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Másutt sárga csillagot kapnak!) De tovább megyek: ugyanakkor a költségvetés 217. lapján az országos izraelita iskolaaiap részére 235.200 pengő van beállítva. Ha tehát ezt a három tételt összeadjuk, 507.245 pengő jön ki az 1942. évi költségvetésben az izraelita hitfelekezet; támogatására. Amikor ezt a költségvetés tárgyalása folyamán szóvátettem, akkor a miniszter úr azt mondotta, hogy a költségvetésben valóban szerepel egy tétel három esztendő óta egy ösz szegben, de ez nem a magyar törvények értelmében vett zsidók támogatására van felvéve, Jianem az izraelita vallásfelekezet számára s minthogy ez a felekezet mint bevett vallásfelekezet szerepel Magyarországon, a tétel nem szüntethető meg. T. Képviselőház! Én nem csodálkozom azon, hogy a miniszter úr ilyen választ adott, és nem csodálkozom azon, hogy ez a tétel itt bent szerepel. Nem csodálkozom pedig azért, mert nemcsak kulturális vonalon nem tudták a zsidókérdést még eddig megoldani. Amikor ugyanis itt áll a földbirtokreform rendezésének égető kérdése, a magyar földnek a zsidóktól való megszabadítása, a magyar kereskedelemnek a keresztény vonalon való megerősítése, ugyanakkor egészen természetes és nincs rajta csodálkozni való, hogy ez a rendszer és ennek a rendszernek a képviselete, ez a kormányzat, az eddigiek alapjául nem is tudja, de nem is akarja megoldani azokat a kérdéseket, amelyek a zsidótlanítással kapcsolatban állanak minden vonalon. De ha nem is csodálkozom ezen, az ellen a legerélyesebben tiltakozom, hogy amikor a magyar tanító tényleg a magyar kultúrának a páriája, ugyanakkor személyi járandóságok címén a zsidó hitközségek részére több mint 148.000 pengő legyen az ezévi költségvetésbe beállítva; hogy amikor tanyai intézetek a jóeszű és fejlődésképes magyar tehetségek részére nem állanak rendelkezésre, ugyanakkor intézeti szükségletek címén a zsidóságnak a költségvetésben 12.000 pengő legyen beállítva; hogy amikor Erdélyben — éppen a rossz gazdasági helyzet miatt — papnövendékeket nem lehet már szinte toborozni sem, ugyanakkor a rahbiképző menzájának segélyezésére 3500 pengő legyen beállítva a költségvetésbe; amikor az adminisztrációt egyes tanintézetek — szinte azt mondhatnám — saját tanári karuknak a zsebéből veszik elő, ugyanakkor az országos izraelita irodák szükségletei címén 19.656 pengő szerepeljen a költségvetésben és hogy amikor a legnagyobb magyar tehetségek, a legkiválóbb magyar tehetségek elkallódnak •ebben az országban, akkor — botrány, valóságos kultúrbotrány ez — a talmud- és tóraiskolak segélyezésére Magyarországon 14.000 pengőt állítsanak he a költségvetésbe. (Budinszky László: Szégyen! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha valaki ezeket a tételeket végignézi, tényleg nem tudja, hogy vájjon Magyarországon van-e vagy Palesztinában, nem tudja, azt,
