Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

420 Az országgyűlés képviselőházának (Élénk helyeslés és taps a szélsőbafodalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Az interpellációt a Ház kiadja a közellátási miniszter úrnak. Gróf Pálffy József képviselő úr a házszabályok 143. $-a (1) bekezdésének a) pontja alapján személyes megtámadás visszautasítása címén felszólalásra kért engedélyt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem az interpellációk végén? — Felkiáltások a jobboldalon: Ne elnököljön! Ez az elnök dolga! — PaUó Imre közbeszól.) Palló képviselő urat kérem, hogy maradjon csendben, amikor az elnök kijelentést tesz. A képviselő úrnak a felszólalásra az engedélyt megadtam, így a szó őt illeti. (Matolcsy Mátyás: Szűzbeszéd!) Gr. Pálffy József: T. Ház! Végtelenül örülök annak, hogy Baky igen tisztelt képviselő; társam engem támadott a Felsődunántúli Termelők Szövetkezetének elnöki mivoltomban. Felhasználom itt a« alkalmat arra, hogy mint ennek a szövetkezetnek jelenleg nem aktív elnöke (Nagy László: Nyugalmazott!) igenis» kiállják ennek a szövetkezetnek a közérdekű munkássága mellett. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem. erről van szó!) Bocsánatot kérek, én végighallgattam a képviselő urat és annyi lojalitást a tisztelt uraktól elvárok ... (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ne oktasson! Kikérjük magunknak! Mi jogon beszél így? — Az elnök csenget. — Folytonos zaj a szélsöbalodalon. — Az elnöki emelvényen elhelyezett villamoscsengő megszólal. — Matolcsy Mátyás: fgy nem lehet beszélni! — Krancz Rajmund: Parlamenti módon beszéljen! — ZajJ Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérem a szónokot, legyen türelemmel. (Zaj.) Figyelmeztetem azokat a képviselő urakat, akik az ellenzéki padsoirokban ülnek, hogy a szónoknak valóban joga van ahhoz, hogy a képviselő urak hallgassák meg, amikor a személyét ért támadást visszautasítja. Ez nem a képviselő urak kitanító SÍI volt, haniem^ kizárólag csak a jogait hangoztatta, hogy méltóztassanak végighallgatni. (Rajniss Ferenc: Csak a muzsikáról beszélt! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az elnöki jogkörbe avatkozik!) Gr. Pálffy József: T. Ház! Én a magam részéről hangsúlyozom, örültem annak, hogy a képviselő úr a Felsődunántúli Termelők Szövetkezetének ügyeit idehozta. (Zaj.) Én, mint ennek a szövetkezetnek elnöke működtem egészen addig, amíg engem a közellátási miniszter úr ezzel az új ügykörömmel meg nem bízott. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Abban a pillanatban átadtam helyemet gróf Hunyady Imre földbirtokos, perkátai lakosnak, aki engem ebben a minőségemben helyettesít. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Helyettesiti? Mi ez?) Az a megállapítás tehát, amelyet tisztelt képviselőtársam tett. (Br. Vay Miklós: Gyanúsítás! — Baky László (a padot verve): Milyen gyanúsítás? Nyilt kérdést tettem fel! Ez gyanúsítás a képviselő úrnak?) Elnök: Csendet kérek! Baky képviselő urat kérem, maradjon csendben és ne üsse a padot. (Nagy László közbeszól.) Nagy László képviselő urat kérem, ne tessék az elnököt oktatni. En hallottam a közbeszólást, ez azonban nem ok arra, hogy további viharos jeleneteket provokáljon. Méltóztassanak a képviselő urak 1. ülése 19%1 november 19-én, szerdán. csendben maradni és higgadtságukat minden oldalon megőrizni. Gr. Pálffy József: Méltóztassanak nekem az igen t. képviselő urak elhinni, fajdalommal gondolok vissza arra az időre, amikor a szövetkezet ügyeit vihettem és. nem ezt a nehéz kérdést. (Zaj.) Én ezt a dolgot őszintén becsületes magyarsággal végzem, mert parancsot kaptam és én igenis végigcsinálom addig, amíg a miniszter úr bizalma bennem van. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem erről van szó!) Abban a pillanatban, amikor a miniszter úr bizalma ebben a működési körömben bennem meginog, boldogan fogok erről a helyről távozni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon! Nem erről van szó!) Most rátérek az egy ezrelékre. (Rajniss Ferenc: Ez kell!) Én azt az egy ezreléket akkor, amikor aktív elnök voltam, igenis felvettem, mert költségeim, utánjárásaim voltak és nem diesekvésből mondom, de én adtam 100.000 nengőt ennek a szövetkezetnek, hogy mesrindulhasson. (Zaj.) Mióta azonban ebben az ügykörömben működöm, nagyon természetesen és erre nem kell engem az uraknak kitanítaniuk, erre az egy ezrelékre igényt nem tartok, csak időmet, munkabírásomat és idegeimet teszem tönkre ebben a mesterségemben. Azt viszont tudom, hogy az urak részéről honnan ered ez a támadási szándék, mert csak támadásban van részem. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: No honnan?) Én nyugodtan hallgattam végig igen t. képviselőtársamat. Ugyanezt a lojalitást kérem tőle is. Válaszoltam tehát az egy ezrelék kérdésére. Most menjünk tovább ezen a vonalon. Panaszok vaunak az igen t. képviselő úrnál a tekintetben, hogy én a körzeteket nem igazságosan, vagy nem kellő hozzáértéssel (Br. Vay Miklós: A koncokról van szó!) alakítottam, vagy létesítettem. Én minden utat megragadtam arra, hogy a kereskedőket összehíva, először egymás közt békítsem ki. Mivel ez nem volt lehetséges, mert ahol disznó van, aktív helyek vannak, arra minden kereskedő rá akart szaladni és képtelen voltam rendet teremteni, bizonyos diktatórikus szóval kellett ebbe a kérdésbe belenyúlnom a közellátás érdekének és nem az én saját egyéni érdekemnek a megvédésére. Mélyen t. uraim! Éppen önök azok, akik állandóan hangoztatják az irányított gazdálkodást, a parancsuralmat. Miért támadnak akkor engem, aki hálátlan feladatot vállaltam és azt becsületes, tisztességes magyar szívvel végigcsinálom? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Taps a jobboldalon. — Rapesányi László: Egyhangú tapsot kapott érte! — Baky László az elnöki emelvényre vezető oldallépcső felé megy.) A képviselő úr, aki most. sajnos, eltávozik (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy távozik! Távozzék maga!) egy Ágoston nevű kereskedő ügyét tette szóvá. Az előbb az urak mosolyogtak, amikor azt mondtam, hogy én ezt az ügyet hajlandó vagyok kivizsgálni. Ezt boldogan megteszem. Én nagyon sok jogosan felmerült panaszt utólag a legnagyobb örömmel reparáltam és igyekeztem az^ osztó igazságot érvényesíteni, de azt ne méltóztassanak tőlem kívánni, hogy borbélyokból átképzett kereskedőket előnyben részesítsek (Felkiáltások a ssélsŐbaloldaIon: Papucsosokat! — Zaj és ellentmondások a jobboldalon.) a szövetkezetekkel szemben, amelyek akkor, amikor az államnak szüksége van rájuk, igenis helyt tudnak állni a közellátás terén, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől, -^ Zaj «