Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

4Í4 Az országgyűlés képviselőházának H zott is a balassagyarmati járás főszolgabírója, Debreczeny Márton úr, aki Sztranyavszky János tóvári, visszacsatolt részen lakó iparos rádióját lefoglaltatta azért, nehogy ellenséges rádióállomásokat hallgathasson. T. Ház;, ez a rádió nem alkalmas arra, hogy a Donausenderen kívül más állomást fogni lehessen vele. Tisztelettel kérdem tehát, melyek azok az ellenséges állomások, amelyeket ez a derék iparos foghatott rádiójával? Egyedül a német állomásokat foghatta, azokat is nehezen. Miért kellett lefoglalni rádióját? Nyilván azért, mert meg akarták akadályozni, hogy a Donausendert hallgathassák a balassagyarmati járásban. Csak nem ez a hadviselés érdeke? Ezneni reformpolitika, ez nem tengelypolitika, hanem éppen az ellenkezője annak. Ugyanebben a járásban van Bércei község, amely arról híres, hogy ebben a községben telepedett le a legtöbb galiciai zsidó és ebben a községben kaptak ezek közül a zsidók közül a legtöbben állampolgársági bizonyítványt. Van itt bócheriskola is és ebben a községben volt egy Harmat nevezetű bankvezérigazgató úr, aki a hadviselés érdekei ellen olyan tevékenyen működött közre, hogy a csehek elleni mozgósítás alkalmával elvitték és internálásra akarták ítélni, a község vezető jegyzője azonban nyomban aláírásokat gyűjtött Harmat zsidó érdekében (Baky László: A bócheriskolában!) és annak ellenére, hogy súlyos bizonyítékok voltak ellene, természetesen azonnal visszahozták. Ugyanebben a községben a főjegyző nyíltan és egyenesen hirdeti filoszemita álláspontját, — a Magyar Nemzetet olvassa — ez mind rendben is volna, ha nem történnek olyian különös jelenségek, amelyek a szemlélőt mégis megfontolásra késztetik. Meghalt ott három hónappal ezelőtt egy öreg zsidó, Löwy Zsigmond, akinek van egy gazda gyermeke és annak van egy kisgyermeke. A zsidótörvény értelmében a felnőtt fiú nem örökölheti apja iparengedélye alapján az üzletet jogutódként, vagyis nem folytathatja asv ipart. Mi történt azonban Bércei községbení Nem a fiúra írták az iparengedélyt, hanem egész egyszerűen átugrottak és egy nyakatekert indokolással megkapta az iparengedélyt a kétéves unoka. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Sokba kerülhetett!) Zsidóellenes intézkedések történnek, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol?) zsidótörvényt hozunk, ez azonban Bércei községre természetesen nem vonatkozik. (Kajniss Ferenc: Már kétéves korában iparengedélye van? Mi lesz, mire megnő? — Derültség.) Ugyanebben a körjegyzőségben van egy másik község, ahol egy derék ember, akinek épp úgy, mint a többiekét is, még a csehek elleni mozgósítás és felvonulás alkalmával lovait, lószerszámait s igásállatait elvitték. Ez az ember várta, hogy vissza fogja kapni lószerszámait, de nem kapta vissza. Nyilván valahol elkollódott. A honvédelmi kincstár megállapította az elveszett szerszámokért a kártérítést 80 pengőben. Ez a megállapítás 1940-ben történt. 1940 június 4-én, már eltelt egy éve, — de hiszen adminisztráció is van a világon — hogy megérkezett a 80 pengő Bércei községbe, 1940-ben ott feküdt a 80 pengő a körjegyzőségen. Az ember hetek multával jelentkezett és végre 1941 júniusában megjelenik a községi jegyző megbízottja az embernél a 80 pengővel és azt mondja: kérem, önt egyszer elítéltem egy mezör rendőri kihágási ügyben 20 pengőre, ezt a bír ságot tehát a kártérítési összegből ezennel levonom. (Rajniss Feren: Kamat nékül?) Rendkí vül . különös dolog, hogy valaki, egy magyar . ülése iHl november 19-én, szerdán. paraszt gazda, aki a hadviselés érdekeinek elő mozdítása érdekében természetszerűleg és köte lességszerűleg odaadja azt, ami neki a legfontosabb, a lovát, a szerszámát, amelyek nélkül földjét nem is tudja megművelni s akkor egy régi mezőrendőri kihágás miatt a községi jegyző a kártérítésképpen megítélt összegnek egyrészét bírság fejében egyszerűen levonja (Zaj.) A főszolgabíró úr, akinek ebben az ügyben írtam, azt válaszolta, hogy igaz ugyan, hogy késedelmesen akarta kifizetni, de ő nem tud olyan jogszabályról, amely a kártérítési ossza-get a végrehajtás alól mentesítené. Ilyen jog szabály tényleg nincs, de van az írott jogszabályokon felül egy erkölcsi jogszabály, amelyet mindenkinek kötelessége betartani. Lehetetlen, hogy amikor egy ilyen ember, egy ilyen kis paraszt, aki a hadviselés érdekeiért áldozott s jó másfél év után megkapja azt az összeget, amelyből újra pótolhatná mezőgazdaságához szükséges szerszámainak egy részét, hogy akkor azt a községi jegyző úr egész egyszerűen e\ veszi. Erre a főszolgabíró úr a tetejébe azt mondja, hogy nem tud olyan jogszabályról, amelynek alapján ne lehetne azt elvenni. Sőt még azt is mondja, hogy ezért nem tudja meg feddni azt a jegyzőt, hanem inkább megdicsér

1 mert egyébként nagyszerű jegyző. (Zaj.) Mi történik ezután? Megindíttat jak a nyomozást ez ellen az ember ellen azért, miért merte ő az ő jogos tulajdonát képező^ lószei'szám után a kártérítési összeg kifizetését kérni, sőt, megtagadni a megcsonkított összeg felvitelét? Nyomozást indítanak a honvédkinestár kárára elkövetett csalás miatt, mondván azl» hogy nem úgy van a dolog; ő megkapta a szerszámát, azt eltette és az árát is fel akarja venni. Természetesen kiderül, hogy nem kövf» tett el semmiféle csalást, nem kapta meg a szer számát, a honvédkincstár nem tévedett, de inegf kell mutatni a hatalmat azzal az emberre^széniben, aki fel mer szólalni a mindenható jegyző úrral és főszolgabíró úrral szemben és meri kérni az ő jogos követelését. Ez nem felel meg a közösségi elvnek, ez nem reformpolitika, e» nem a hadviselés érdeke, ez egészen egyszerűen önző egyéni basáskodás. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Paczolay György: Tekintélyrombolás!) Mi történik ezután? Ezután pedig az történik, hogy egészen egyszerűen az egész össze get elszámolják ennek az adófizető polgárnak jövőben járó adójára. (Felkiáltások a széhn baloldalon: Hallatlan!) Bocsánatot kérek, emberekkel szemben ily módon eljárni aeni lehet ez teljesen önző egyéni dolog. Hiába írta nekem az igen t. belügymiuisater úr, hogy a szociáldemokraták ugyanebben a járásban egy éven belül nem tarthattak két gyűlést. A Mémosz.-ról van szó. Amikor 1941 június 2-ára kértem oda a gyűlést, június 1-rp ugyanebben a járásban, Érsekvadkert községben a Mémosz.-nak, a szociáldemokratáknak szabályos gyűlést engedélyeztek. Megállapítom, hogy nem egy éven belül engedélyeztek két gyűlést a szociáldemokratáknak, hanem 15 hó napon belül, tehát 3 hónapot tévedtem, ami a lényegen nem változtat semmit. A szociáldemokratáknak engedélyeznek 194í-ben is gyűlést,, ellenben a kerület országgyűlési képviselője nek bejelentett gyűlését nem engedélyezik, ha< nem távirati parancs megy a főszolgabírótól a rendőrségre, hogy aikadályozza meg az Összejo vetélt. (Matolcsy Mátyás: Éljen a tengelypoli tika!) Ez sem a hadviselés érdeke és nem egyeztethető össze a kormány által hirdetett reform-