Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

412 Az országgyűlés képviselőházának 221 tünk levő új államalakulatokban a legnagyobb eréllvel feküdtek bele a földreform végrehaj­tásába. Interpellációmban kizárólag a cseh-s/lovaS; földreform-kérdéseket érintem, éppen ezért legyen szabad rámutatnom arra, hogy 1920-ban Cseh-Szlovákiában meghozták az ő földreform­jukat és ezt 1921 és 1926 között lényegében végre is hajtották. Talán felesleges nekem részletesen h eszélnem arról, hogy a cseh-szlovák földre­formban, mint a többi utódállamok földreform­jában is. nemcsak azon államok nemzeti cél­jait szolgálták, hanem elsősorban az emberi érz.éseket s az őslakosság érzéseit és anyagi egzisztenciáját a lesrsúlvosabban érintő sovi­niszta szempontok is érvényesültek. Természe­tes dolog, hogy a cseh-szlovák földreform so­rán az a magyarság, amely a világháború utáni tragikus összeomlásunk következtében csak passzív szerepet játszhatott, nemcsak szemlé­lője, hanem túlnyomó részt szenvedő fele is volt ennek a cseh-szlovák földreformnak. Ért­hető tehát, hogy amikor 1938 november 2-án az első bécsi döntés következtében szétpattantak azok a szörnyű bilincsek, amelyeket a trianoni békediktátum e köré az elesett ország köré fű­zött, az anyaországhoz visszaérkezett felvidéki magyarság szeme, érdeklődése és őszinte vágya arra a földre szegeződött, amelyet a legna­gyobb brutalitással elvettek a magyarságtól és idegen, beköltözött cseh telepeseknek adtak át. Ennek a cseh-szlovák földreformnak az eredményeit élénken világítják meg azok az adatok, amelyek szerint a visszatért Felvidéken 276.000 katasztrális hold magyar birtok került a földreform során elvételre és ennek túlnyomó része, kétharmada nem őslakosod, tehát nem szlovák és nem magyar őslakosok kezére jutott, hanem bevándorolt cseh telepesek kezére. Ezek­nek a területeknek a sorsa semmiképpen sem volt közömbös és nem is lehetett közömbös a visszatért magyarság részére. Ez abból is ki­tűnik, hogy a felvidéki földreform ügyét nem­csak az akkori felvidéki miniszter, nemcsak a felvidéki birtokrendezések kormánybiztosa, hanem — nagyon jól emlékszünk rá — az akko­ri miniszterelnök úr is személyesen vette a ke­zébe s teljes erejével és súlyával feküdt bele ennek a nagyjelentőségű kérdésnek az elinté­zésébe-és végleges rendezésébe. Legyen szabad idéznem néhai Teleki Pál­nak a múlt év december 3-án mondott emléke zetes beszédéből a következő mondatokat (ol vassá): »Nézetem szerint nagyon fontos a ma­gyar kisbirtokos. És egyet mondhatok: kis­birtokosoknak szétosztott földből egyetlen da­rabot nem vettek el középbirtok létesítésére, sőt ahol nem volt kisbirtok, ahol az igények nem voltak kielégítve, ott ilyen középbirtokot sem teremtettünk.« Ezeket mondotta néhai Te­leki Pál miniszterelnök úr a felvidéki föld­reformmal kapcsolatosan. Nagyon sokat hallottuk azt, hogy a volt miniszterelnök úr egy igen értékes politikát hagyatékot hagyott mágia után. Talán érdemes volna megvizsgálni, hogy egy ilyen politikai hagyatékkal hogyan sáfárkodott és sáfárkodik az a földmívelésügyi miniszter, aki a felvidéki kormánybiztosság megszűnése következtében most már teljesen a saját hatáskörében dönt a felvidéki föl dreformügy ékben. Legyen szabad errevonatkozóan az utóbbi 3—4 hónap eredmé­nyeit csak néhány adattal megvilágítanom. (Halljuk! Bálijuk! a szélsőbaloldalon.) Középbirtokot visszakapott gróf Pálffy Pál szlovák állampolgár 720 kat. hold terjede­lemben Szőgyámpusztán, gróf Széchenyi Ber­kese 19hl november 19-én, szerdán. talanné 350 kat. holdat Feketenyéken, gróf Károlyi Lajos (Egy hang a szélsőbaloldalon: No, elég legyen már! — Derültség) 902 kat, holdat Vágfarkasdoni gróf Bethlen Aladár (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahá, Aladár! — Derültség.) 1000 kat. holdat Csilizradvány­ban, gróf Pálffy Béláné 410 kat. holdat Tőnye­pusztáu, gróf Pongrácz Pál 282 kat. holdat Nagyszarván. (Palló Imre: Véletlenül mind gróf!) T. Ház! Az utóbbi hónapok eseményeit tár tam itt elő. Méltóztassék azonban megengedni, hogy, ne csak ezekről beszéljek, hanem egy egészen kirívó furcsa esetről is, amelyet fel-. tétlenül a nyilvánosság elé kell hoznunk és pedig gróf Uchtritz Amadé bősi. uradalmának ügyét. íMatolcsy Tamás: De jó magyar neve van!) Ennek az uradalomnak rövid története az, hogy ezt a 2200 kat. hold szántót tartalmazó ingatlant 1908 óta egy zsidó bérelte. A cseh­szlovák földreform során ebből 973 kat, hold szántót hagytak meg gróf Uchtritz Amadénak, ugyanakkor az ő zsidó bérlőjének, Schreiben Hugónak is adtak egy középbirtokot. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Bennünket azonban elsősorban és kizáró­lag az a 640 kat. hold érdekel, amely a cseh te­lepeseknek jutott. Amikor a fordulat bekövet­kezett, az akkori munkaerőhiány miatt és ál­talában a tulajdonjogi kérdések nehezebb ren­dezése következtében ezeket a területeket min den évre megújított bérletbe adták ki 253 ma gyár családnak. Ezek a családok évek óta be esületesen, tisztességesen használták ezeket az ingatlanokat egészen addig, amíg 1941 szep­tember 25-én meg nem jelent a 140.819. számú földmívelésügyi miniszteri rendelet, amely ki­mondja, hogy ez a birtok mint juttatandó te­rület, az elkövetkező 1941—1942. gazdasági évre már gróf Uchtritz Ádáménak adandó bérbe. (Baky László: Erről nem beszélt tegnap a mi­niszter úr! — Rajniss Ferenc: Éljen Uchtritz!) Arról nem akarok részletesen beszélni, hogy azoknak a kiseimfoeréknek a lelkében, akik szeptember 25-én már nyilvánvalóan a talaj előkészítés után voltak, — r sőt igen helye­sen, okosan és előrelátóan a szántóterületeknek egy tekintélyes részét már 'be is vetették — micsoda szörnyű csalódás született meg ebben a pillanatban. (Matolcsy Mátyás: Az egész or­szágban! — Zaj a jobboldalon. — vitéz Imrédy Béla: Szóról^szóra így van!) Az eset után a Magyar Megújulás Pártjá­nak két képviselőtagja báró Bánffy földmíve­lésügyi miniszter úrhoz kereste a kapcsolato­kat és felhívta a figyelmét arra, hogy ezt az állapotot azonnal szüntesse meg. Sajnos, azon­ban a helyzet úgy alakul, (Matolcsy Mátyás: Nem ért rá!) hogy az illetékes tényezők képvi­selőtársainknak közbenjárása alapján és attól indíttatva egy hivatalos álláspontot szegeztek le, amelyet legyen szabad nekem röviden is­mertetnem. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal­oldalon.) A már említett miniszteri leirattal kapcsolatosan az illetékes tényezők állás­pontja az, hogy először is Bős községben van egy 718 holdas zsidóbirtok, azt kell majd oda­adni a szegény magyaroknak. (Matolcsy Má­tyás: De mikor?) Meg kell itt említenem, hogy ebből a zsidóbirtokból csak 110 hold volna még kiosztható. Másodszor arra hivatkoznak, hogy ez a 640 katasztrális hold szinte teljesen nádas és mocsár, s alig van benne megművelhető terület. Ezzel szemben pedig nagyon jól tud­juk, hogy 293 katasztrális holdat a szegény kis­emberek meg is műveltek.

Next

/
Thumbnails
Contents