Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-221
410 Az orsèaggyûtés képviselőházának 2È1. Boezonádi Szabó Imre jegyző (olvussa): »Interpelláció a ni. kir. igazságügyminiszter úrhoz a házassági törvény m a gyermekek vallásáról szóló törvény megváltoztatása tárgyában. 1. Van-e tudomása az igazságügyminiszter úrnak és a kormánynak arról, hogy a reverzálisszedésnek törvényben biztosított lehetősége permanens yaliásháborúságot idéz elő a keresztyén és keresztény felekezetek között és a nemzeti egységet is a legsúlyosabban veszélyezteti! : 2.'Hajlandó-e a miniszter úr és a kormány a nemzet lelki Dékéjének es lelki egységének inegmentáse érdekében a házassági törvény és a gyermekek vallásáról ezóló törvény megváltoztatásával a reverzálisszedés törvényhozási íi to il történő megtiltására?« Elnök: Az interpelláló képviselő urafc illeti a szó. Paczolay György: T. Ház! A magyar nemzeti társadalom egyik legféltettebb kincse a társadalmi és a felekezeti béke. Elképzelhetetlen veszedelmet jelentene az egyetemes magyarság jövője szempontjából, na azoknak a megoldatlan kérdéstömegeinknek a tetejébe, amelyekkel szembenáil az egész nemzeti társadalom, a megoldatlan .szociális, gazdasági, társadalmi és politikai kérdéseinknek a tömkelege mellett még egy kultúrharc réme is íogiyul ejtené az egész magyar nemzeti társadalmat. Elkiápzellhetetlen veszedelmet jelentene, ha a nemzet belső lelki egységét felekezeti harcok tépnék és marcangolnák szét, ha a magyarság határain beiül meg felekezeti többségi és kisebbségi határokat volnánk kénytelenek felállitani. Ki kell küszöbölnünk a nemzet életéből minden olyan kérdést, amely a megoldandó szociális, gazdasági, társadalmi és politikai kérdéseinken felül még szakadékot is as magyar ember (és magyar ember közé, a magyar társadalmi rétegek, társadalmi osztáj ,> UÍV koze. De különösen vigyáznunk kell a magyar lélek ősi erőforrásának a világára, a magyar történelmi egyházaknak a belső békességére és különös figyelmet kell szentelnünk, különös jelentőséget kell tulajdonítanunk ezekben a rendkívül nehéz és válságos időkben, amikor az egész keresztény Európa élet-halálharcát vívja az atheista bolsevizmussal szemben az úgynevezett egyházpolitikai törvények gyakorlati keresztülvitelére. Bejegyzett interpellációm két törvénynek a. gyakorlati alkalmazásával kíván foglalkozni. VJgy jegyeztem ugyan be az interpellációt, hogy a házassági törvénynek a módosítását kérem az igen t. igazságügy miniszter úrtól és a kormánytól, azonban a vegyesházasságokkal a I legszorosabban összefügg a gyermekek vallására vonatkozó törvényes rendelkezés is. tehát az 1894 : XXXI. te. a házasságról szóló törvénynek és az 1894 : XXXII. tc.-nek, a gyermekek vallásáról szóló törvénynek a megfelelő módosítását kérem az igen t. kormánytól. A. kettő szorosan összefügg. A gyermekek vallásáról szóló törvény ugyanis az addig gyakorlatban volt reverzális helyett, az egyoldalú kötelezvények helyett a szülők jogának előtérbe állításával lehetővé tette a megszületendő gyermekek vallására nézve a közös megegyezésnek, a közös megállapodásnak a lehetőségét. À régi reverzális elnevezés átment^ azután erre a kölcsönös megállapodásra is, úgyhogy * amikor a vegyesházasságokkal kapcsolatban ma a közhasználatban revertális-kérdésülese 194-1 november lö-én, szerdáit. ről vagy reverzális-harcról beszélünk, akkor valójában az egyességeknek, tehát az 1894. évi XXXII. te. alapján a gyermekek vallására vonatkozólag lehetővé tett egyességeknek a sorsáról beszélünk. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent a vegyesházasság. Vannak olyan társadalmi, faji különbségek, amelyek még közös hit mellett is vegyessé tesznek egy házasságot, mert olyan lelki, lelkiértékelésbeli, ízlésbeli, világnézeti vagy felfogásbeli különbségek lehetnek a házastársaknál, amelyek az azonos hit mellett is vegyesházasság jelleget adnak a házasságnak. Az igazi házasságot nem tudjuk másként elképzelni, mint a férfinak és a nőnek legteljesebb testi, lelki közösségét. Ennek a közösségnek az útjában azután, mint egyik legsúlyosabb akadály, az úgynevezett felekezeti különbség áll. Természetes dolog, hogy egymással harcban álló fajok vagy szemben álló társadalmi osztályok, Jíagy egymással perben álló felekezetek gyermekei mind kevésbbé tudnak egymással boldog házasságot kötni. A vegyesházasságnak ez a problémája teli át abban áll, hogy bizonyos belső és külső okok miatt a nemzeti társadalomnak az alapsejtje, a család kerül olyan válságos helyzetbe, amely lehetetlenné teszi egy rendkívüli, nehéz időkben rendkívüli teherbírást követelő házasóletnek kialakítását. Valamikor Magyarországon a vegyesházasságoknak békésebb és nyugodtabb felekezeti atmoszférában válósággal kultúrtörténeti jelentőségük volt. Egy életközösségbe, egy családi körbe kerültek római katolikusok és protestánsok; megismerték és megbecsülhették egymás hitét, kölcsönös megértéssel és megbecsüléssel élhettek egymás mellett, őszinte, igaz megismerésében egymás hitének. Felbecsülhetetlen jelentősége volt a vegyesházasságok missziójának a nemzeti társadalom egységének, a nemzeti lélek egységének kiépítése és szolgálása szempontjából. Tehát kettős áldása volt a vegyesházasságoknak: egymás megismerése, megbecsülése és a nemzeti egység szolgálata. Megvolt azonban mindenkor a nagy hátránya is, mert a házastársak könnyen közömbössé válhattak saját hitükkel szemben, másrészt a kétféle vallásos neveljéisben részesülő családtagok az élet legnagyobb kérdéseire kétféle feleletet kaptak templomaikban és iskoláikban, amelyek előbb burkolt, lassan pedig nyilt ellenségeskedést idézhettek elő a családban és lassan kétfelé szakadhatott a család élete. A vegyesházasságokból következhetett az, amint e kérdésnek egyik legkomolyabb ismerője mondotta, hogy ahol komolyan vették hitüket, el kellett fordulniuk a másik hitétől. Szóval a hit a családi életben kipusztította a szeretetet, vagy pedig a szeretet maradt az erősebb és akkor áldozatul esett kölcsönöse» mind a kettőjüknek hite. T. Ház! Ezeket a felmerülő nehézségeket látva, a keresztyén felekezetek azt hirdették, hogy egyházi szempontból is és nemzeti szempontból is legtanácsosabb az egyhitű házasság. Ha azonban már egyszer vegyesíhiázasságok v-annak, mint ahogyan e döntő' kérdésnél nem lehet senkinek sem előre tanácsot adni és nem lehet felekezet szerint irányítani a nyíló érzéseket és a szerelmet, mondom, ha már van vegyesházasság, akkor jogilag hogyan szabályozható .a vegyesházaissag kérdése úgy, hogy az mind egyházi, mind nemzeti szempontból a legkevesebb gynjtóanyagot tartalmazza?
