Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

408 Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése J.9.U november 19 Jn, szerdán. zatokat a román kormány javára meghamisí­totta. Itt van Ferencz Balázs, bírói kinevezést kapott a bécsi döntés után. Valakinek a helyes közbenjárására a kinevezését 24 órán belül visszavonták. Ez az ember a román időben anti­revizionista kiáltványt írt alá és most meg kapta a nemzetvédelmi keresztet. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- es a szélsöbaloldalon: Ször­nyűség! •— Zaj. — Elnök csenget.) Az egyik székelyföldi kisiparos írja (olvassa): »A romá­nok alatt antirevizionista nyilatkozatot írt alá, nemzetvédelmi keresztet kapott. Még ha a ro­mánok tüntetnék ki, nem lenne feltűnő, mert hiszen nekik tett szolgálatot. De hogy ily eu embert magyar nemzetvédelmi kereszttel tün tétnek ki, azt nem tudom megérteni.« (Zaj. — Torkos Béla: Félrevezette őket!) Az esetek tömege fordul elő. Én tisztelet­tel megismétlem kérdésemet, hajlandó-e a ma­gyar királyi kormány azok ellen a tisztviselők, aktív és nyugdíjas tisztviselők ellen, akik a román időkben hivatali működésükön túlme­nően magyarellenes működést fejtettek ki, az igazoló eljárást megindítani. Állítom, hogy egy tárgyilagos, igazságos eljárás elrendelése nagy megnyugvást keltene Erdélyben, elsősor­ban természetesen a magyarság körében, mert ma ezek miatt a szomorú esetek tömege miatt fel van háborodva ez egész erdélyi magyar közvélemény. (Egy hang a szétsőbaloldalon: Joggal! — Taps a szélsőbaloldalon és a jobb oldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a minisz­terelnök úrnak. Következik ifj. Tatár Imre képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úr­hoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak «zu vegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): > Interpelláció a m. kir, földmívelésügyi mi­niszter úrhoz a Hajdú (zsidó) testvérek R. T. által bérelt 24.000 katasztrális hold kisszállási uradalomnak azonnal kisbérletekben való jut­tatása tárgyában. 1. Hihetőnek tartja-e a miniszter úr, hogy 24.000 katasztrális hold. terjedelmű jól felszerelt földbirtok, tekintettel arra, hogy holdanként kevés haszonbért fizet, egy év alatt csak 14.000 pengőt jövedelmezne? 2. Megengedhetőnek tartja-e a miniszter úr, hogy egy ilyen formában vezetett és ily nagyságú birtok csak 14.000 pengőt jövedel­mezzen és tovább fennmaradjon 1 ? íi. Módjában van-e a miniszter úrnak a fennálló törvényes rendelkezések értelmében a fenti birtokot a magyar parasztság szamára azonnal kisbérletek formájában juttatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a azc* I£j. Tatár Imre: T. Ház! Az a felfogásom, hogy a képviselőnek csak rendkívül súlyos egyéni esetekkel szabad itt a Házban foglal­koznia. Ilyen eset jutott tudomásomra, ami­kor a »Magyar Közgazdaság« című közgazda­sági lapnak november 64 száma a kezembe került. Ennek egyik cikke megragadta a fi; gyelmemet. Címe a következő: »A kisszállási uradalom sorsa.« A cikk így szól (olvassa): >November 5-én délután egy Szent István­körúti bérpalota III. emeletén tartja 16. évi rendes közgyűlését a Kisszállási Uradalom R. T; A május 31-én lezárt mérleg szerint az elmúlt üzletév nyeresége csaknem 14.000 pen­gőt tett,ki, a veszteségáthozat azonban 484.000 pengő, holott a részvénytőke mindössze 580.000 pengő. Érthető ilyen körülmények között, hogy a közgyűlés napirendjén szerepel a Kereske­delmi Törvény 187. szakasza értelmében felve­tendő kérdés: Határozathozatal a társaság to­vábbi fennállása tekintetében.« T. Ház! Amikor az ebben az újságban kö­zölt adatok tudomásomra jutottak, részben két­ségbeestem, részben pedig felháborodtam, hogy Magyarországon még a második zsidótöi/ vény idején is módja van egy zsidó családnak körülbelül 24.000 hold földön gazdálkodnia és a magyar parasztot megfosztani a lehetőségektől, mert hiszen, nem kell mondanom, 24.000 hold na­gyon sok magyar parasztnak adna önálló gaz­dasági exisztenciát. Utánanéztem, ennek a birtoknak kataszteri tiszta jövedelme 104.664 aranykorona, egy holdra 4*45 aranykorona esik. Figyelembe véve az újságban közölt jövedelemösszeget s azt el­osztva a holdak számával, kijön 595 fillér tiszta jövedelem holdanként. Kérdezem az igen t. kormányt, hogyan tudna megélni sokszáz­ezer és millió falusi kisgazda társam, ha holdan­ként csak 59 5 fillér tiszta jövedelmet tudna ki­hozni a földből. (Matolcsy Tamás: Mit szólna hozzá az adóhivatal?) Ez a közgazdasági kimutatás rácáfol azokra a gazdasági megnyilvánulásokra, hogy nem szabad a nagybirtokot elaprózni, mert a nagy­birtok mindig több jövedelmet hoz, mint a kicsi. Ez pontosan az ellenkezőjére világít rá. Meg kell említenem, hogy ebben a nagy gazdaság­ban van két szeszgyár, van egy napi négy vágón teljesítményű malom és egy lenfeldolgozógyár. Tudjuk nagyon jól, hogy mióta az európai háború bekövetkezett, minden megtermelt me­zőgazdasági cikknek, különösen a közelmúlt­ban, úgyszólván konjunkturális ára volt. Ho­gyan lehetséges tehát az, hogy ez az igen t. zsidó társaság (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igen tisztelt? Nem tisztelt! Legfeljebb idéző­jelben!) úgy gazdálkodjék, hogy holdanként csak 595 fillért tud produkálni. Lehet, hogy ez adóeltitkolás céljából történt. Az én szempon­tomból mindegy, akár azért mutatták ki ezt az összeget, mert ezek a pimasz zsidók az adót el akarták titkolni, akár pedig azért, mert nem tudják megtalálni annak az egészséges gazdál­kodásnak az útját, amely kihozza a magyar me­zőgazdaságból a normális jövedelmet. (Pintér Béla: Eltitkolják!) Mindkettő ok arra, hogy a magyar királyi kormány egy percet se késle­kedjék tovább. A magyar parasztság szempont­jából szükségesnek tartom, hogy ez a 24.000 hold, bár külföldi egyének tulajdonában van, inkább ma, mint holnap kis parasztbérletek vagy bérlőszövetkezetek formájában a magyar kisparasztságnak kezébe kerüljön. T. Képviselőház! Nem tudom eléggé hang­súlyozni, hogy milyen veszélyt jelent Magyar­országon a jelenlegi kormány lagymatag gaz­dasági politikája. (Felkiáltások jobbfelől: Na! Na! — Rapcsányi László: Ez még hízelgés!) En állítom, hogy így van, mert ha nem volna lagy­matag, akkor ilyesminek 1941-ben, a második zsidótörvény idejében nem volna szabad fenn­állania. (Rapcsányi László: Még hízeleg! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igen t. Ház! Ha mi ina el akarjuk érni az új európai gazdasági rendbe való beilleszkedé­sünket, belegyökereződésünket, akkor a kor­mányzatnak igenis inkább ma, mint holnap meg kell szüntetnie ezt a zsidó családi bérletet és azt a földet a magyar parasztság kezébe kell juttatnia. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmí­velésügyi miniszter úrnak.

Next

/
Thumbnails
Contents