Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 19 Ul november 19-én, szerdán. 405 a szó. (Mikó Imre: Halasztást kért!) A képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Oláh. György képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárult. Következik Pápai István képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt

r felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a nagyméltóságú m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz a szégyenletes módon elterjedt zsidóbujtatás (stróman) világnak radikális kiirtása és a jövőben való további fertőzésének meggátlása tárgyában. Bizonyéra van tudomása a nagyméltóságú m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrnak arról, hogy úgy Budapesten, mint vidéken a zsidó tőke a meghozott két zsidótörvény után is tovább garázdálkodik és ennek sikeréhez magyar emberek adják szégyenletes módon oda magukat. Tisztelettel kérdeni ezért a nagyméltóságú miniszter urat, nem látná-e már elérkezettnek az időt arra, hogy ezt a rendszert gyökeresen kiirtsa, a jövőre vonatkozóan pedig a magyar gazdasági élet ettől a rákfenétől egyszersmindenkorra megtisztísa?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pápai István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelemügyi miniszter úr előbb elhangzott beszéde után ugyan az én interpellációm aktualitásából sokat veszített, mivel azonban úgy gondolkozom, hogy a miniszter iirnak saját pártja álláspontjával erre vonatkozóan tisztában kell lennie, ha nem untatom az igen t. Házat, elmondom interpellációmat. (Halljuk! Halljuk!) Elmondom pedig azért, hogy a miniszter urat abban az eljárásában, amelyet itt bejelenteni méltóztatott, mintegy a pártjának támogatásáról biztosítsam a szigorúság tekintetében. Az előző években alkotott két zsidótörvény intenciója a magyarság életviszonyainak alátámasztása, önálló esisztenciák teremtése és a kereskedelmi életben azoknak a pozícióknak a magyarság «javára és boldogulására való viszszaszerzése, amelyekről a zsidóság túlélelmes volta már majdnem leszorította. Ahogyan a miniszter úr is igen bölcsen mondotta, a kereskedelmi élet a nemzetgazdasági életnek fő ütőere, legvérdúsabb része. Ezt az is igazolja, hogy a zsidóság ezt a területet lepte el végtelenül, valósággal sáska módjára. A kormány előző intézkedései már visszaszereztek bizonyos területeket a magyarság számára. Méltóztatnak emlékezni a szeszre, a trafikra, a bőrre, a tollra, az ócskavasra, a tűzifára, az ecetre stb. Azt gondolná az ember, hogy ezek után a magyarság elhelyezkedési lehetősége nagyban könnyebbedett. Sajnálattal kell azonban kijelentenem, hogy ez csak látszat, mert ez a valósággal nem egyezik meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Erről az oldalról kell kijelentenem azt a szerény meggyőződésemet, hogy az előző két zsidótörvény eredményei nem feleltek meg teljesen a gyakorlati életben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Harmadikat!) Annak, hogy nem feleltek meg, többféle oka van. Oka a törvény enyhesége, sok kibúvóval tarkítottsága, (Ügy van! jobb felöl.) a zsidók túlélelmes volta és a magyar közönség indolenciája. (Ügy van! jobbfelől.) A kormány jó törekvései, jó célzata a gyakorlati életben nem valósulhattak meg, mert a magyar közönségnek könnyű élet után törtető spekulánsai mintegy eladják nevüket egy-egy gazdag tőkepénzes zsidónak, (Ügy van! jobbfelől. —• Egy hang jobbfelől: Strómannak!) úgyhogy az üzlet a magyar nevén áll, ellenben a pult mögött a zsidó szedi le a tejfelt tovább is. (Ügy van! Ügy van!) A magyar embernek a legtöbb esetben nincs sem szakértelme, sem tőkéje. Persze, ez nem is fontos, elég a név ehhez a szomorújátékhoz, a többit adja a zsidó. Ilyen eseteknek hosszú sorozatától hemzseg mind Budapest, mind a vidék. A fegyverneki Mizsák Lajos terménykereskedő eladja ugyan a terménykereskedését egy magyar embernek, ha ellenben betekintünk a boltba, Mizsák urat találjuk a kasszánál szélesre bazsalyított ábrázattal, amint mindkét kezével legyinti le mind a két zsidótörvényt! (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Száz és száz ilyen eset van a gyakorlati életben. A magyar ember saját neve alatt kér üzletet és a hatóság, amely rendesen az iratokból győződik meg a jogosultságról, teljesíti a kérést, illetőleg jóhiszeműleg megadja az engedélyt. (Közi Horváth József: Pláne, ha egy szép fényes név kéri!) így történik meg, hogy az üzletre X. Y. jóhangzású magyar név van kiírva, de ha bekukkantunk a boltba, megint csak zsidóba ütközünk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Aladár, az árva, a magyar ember, mint a rossz lelkiismeret,^ arcpirulva ődöng a boltok egyik sarkából a másikba, mert őreá nincsen sok bízva, ő itt agár után a huszadik, mert a kereskedelmi életben az dirigál, aki fizet. A zsidó fizet, a zsidó dirigál, az Aladárnak pedig a saját lelkiismerete vádját kell éreznie, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lelkiismerete? Az nincs!) hogy ez a komisz játék nem más, mint a hatóság félrevezetése, a törvény kijátszása és a magyar nemzet becsületének a kereskedelem terén a törvény betűi között való komisz kijátszása. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Mint Júdás Krisztus Urunkat, úgy adják el ezek a megtévedt szerencsétlen magyar emberek a magyar becsületet, a magyar jellemet egy tál lencséért. (Ügy van! Ügy van!) Mert. ismétlem, a játék, amit csinálnak, a hatóság félrevezetése, a törvény kijátszása és a magyar kereskedelemnek gálád semmivététele a zsidók javára. így lesznek Budapesten is, a vidéken is látszat szerint semmiből valakik. így vándorolnak át egyik üzletágból a másik üzletágba, máról-holnapra, minden átmenet, minden képesítés, minden tőkebiztosíték nélküL Még tegnap egyszerű száraz kenyéren tengődő, vagy szegény sorsban küszködő könyvügynök volt az illető, ma pedig fekete autón száguldó Aladárrá nő, (Rapcsányi László: Kormányfőtanácsos! — Rajniss Ferenc: Egy zsidó, egy Aladár! Ez a beosztás!) olyan szakmában, ahonnan a törvény kitiltotta már a zsidót, azonban Aladár az ő üzletének megmentése érdekében közös haszonra támogatását ajánlja fel es egy tál lencséért eladja a saját édesanyját. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az Aladárok genusának sokféle speciese van. (Derültség. — Felkiáltások: Ez igaz!) .Amelyikről most beszéltem, ez volt szegény Aladár, van azonban gazdag Aladár is. (Zaj a s^éhőbaloldalon.) Van olyan hely. ahol három üzeme van a gazdag Aladárnak; (Rajniss 57*