Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221, különösen legyenek tekintettel. (Helyeslés jobbfelől.) A vidéki autók általában több benzint is kapnak, mint a mennyit a budapesti autók számára engedélyeztem. (Helyeslés és tops a jobboldalon és a középen.) Egyébként törekszem arra, hogy mihelyt lehetséges, a ki­szolgáltatható benzinmennyiséget növeljem. Egyébként tisztelettel bejelentem, hogy főként a benzinviszonyok következtében én csak arra adtam utasítást, hogy a kiadott engedélyeket 30%-kai csökkenteni kell. Ezt a csökkentést lehetőleg mindenütt az érdekképviseleti szervre híztuk. Tgy az orvosokkal kapcsolatban ezt az orvosi kamara végezte és a felügyeleti ható­ság ellenőrizte. Minthogy a legtöbb autó a ke­reskedelemben ós iparban van alkalmazva, arra adtam utasítást, hogy ott 50%-os legyen a csökkentés. Törekszem viszont arra. hogy a megmaradt autóparkot a közgazdasás: érdeké­ben tényleg,jól fel lehessen használni. Egyébként Szabó Gusztáv képviselőtársam­nak válaszolva, megemlíteni, hogy már benyúj­tottam a. mértékegységek használatáról szóló törvényjavaslatot, amelyben a visszaélések meggátlásáról szóló büntető rendelkezések is benne vannak. (Helyeslés a jobboldalon.) Szöllősi Jenő képviselőtársaim meglepeté­semre azt állította, hogy a könyvkiadók 80% a zsidó. Tudomásom szerint a könyvkiadás terén nagy lépéssel haladtunk előre, mert a Szent­István Társulat, az Athenaeum, a Stádium, — e két utóbbiban állami érdekeltség is van, — az Egyetemi Nyomda, az Élet Nyomda és a Centrum kiadóvállalatai igen tekintélyes számú könyvet juttatnak már a forgalomba, úgyhogy bár pontos összeállítást nem mondha­tok arról, hogy mennyi itt az arányszám, de Kijelenthetem, hogy lényeges áldozatok árán eléggé előrehaladtunk. (Szöllősi Jenő: A könyv­kereskedelemre mondottam. Budapesten!) A kereskedelemben még mindig lehet. Nem tu­dunk mindent egyszerre átállítani, mert fonto­sabb a jó. mint a túlgyors. (Szöllősi Jenő: De a pesti könyvkereskedelemben semmi sem tör téntn A közforgalmi repülés államosítása csak formai kérdés, mert ez állami érdekeltség. Részvénytársasági formában azért kell működ nie, mert így sokkal könnyebb megegyezésekot létesíteni a hasonló külföldi szervezetekkel. A rádió 1948-ig szerződés birtokában van, végleges és igazi rendezést csak ez után lehet majd teremteni. Biró István képviselőtársam azt mondotta, hogy a keresztény, kereskedelmet nem lehet egyszerre kiépíteni, csak lépésben. Erre bátor voltam beszédem elején rámutatni. Sokkal fon­tosabbnak tartom a nemzet érdekében a biztos cselekvést, mint az össze-vissza adott engedé­lyeket és hitelakciókat, mert hasonló akcióra emlékezhetünk a múltból: azok nem hoztak egyéb eredményt, mint botrányt. Arra törek­szem, hogy ez kiküszöböltessék: lehetőleg ne túlsók új kereskedői exisztenciát létesítsünk, mert amikor az áruellátás egyre nehezebb, akkor nincs értelme annak, hogy újabb exisz­tenciákat létesítsünk. (Ügy van! jobbfelől.) A Hangya szövetkezet a képviselő úr sze­rint túlnas-y versenyt támaszt a kereskedői exisztenciáknak. Erre vonatkozóan már régóta vannak tárgvalások, igyekszem ezt kiküszö­bölni és a Hangyát lehetőleg a maga terére szorítani. A dédai vasútépítésre itt nem óhaitanék részletesen kitérni. Azt hiszem, Biró István képviselő úron kívül Zimmer Ferenc képviselő úrnak is az a nézete, hogy ezt a vasútépítést lényegesen meg lehetett volna gyorsítani. ÁI­ülése 19hí november 19-én, szerdán. 401 lítom, hogy sehol másutt ezt a vasutat még csak meg sem tervezték volna ilyen gyorsan; úgyhogy aggódó felelősségérzet mellett is épí­tünk valamennyien, akik ezért felelősek va­gyunk, mert tervezés közben építeni nehéz mű­velet. Itt valóban a lehető leggyorsabban jár­tunk el. Amint, méltóztatik tudni, személyesen ! ellenőrzöm az építést s éppen legutóbbi jelen­! létemmel tettem lehetővé, hogy bizonyos cso­I portosítással, a vállalkozók egymással való társításával a földmunkák elvégzését meggyor­sítsuk. Bízom abban, hogy ez a vasút a jövő esztendő folyamán megépül. Ezzel kapcsolat­ban lehet csak valóban alaposan rendezni Er­dély gazdasági kérdéseit. Amíg ez a vasúti összeköttetés nincs meg, addig minden csele­kedetünk inkább csak jótétemény, a bajok tü­neti kezelése, de nem szerves kezelés. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Bejelentem Biró Ist­ván képviselőtársamnak, hogy a rendelkezésre álló összeg legnagyobb részét erre fordítjuk. (Élénk taps a, középen.) Ami azt illeti, hogy a telefon Erdélyben rossz, ezt elismerem, de amikor a hálózat csak akkor működik jól, ha a földben lefektetett ká­belek juttatják el legalább a fontosabb váro­sokhoz az áramot, akkor bizony nem lehet en­nél jobb összeköttetést biztosítani. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a 22 esztendei megszál­lás alatt nagyon is elhanyagolták a telefon­hálózatot: állítom azonban, hogy jövőre már ez is rendbe fog jönni. A repülőtereket a 1 ehetőséghez képest fog­iuk kiépíteni Gyergyószentmiklóson s ha kell, Sepsiszentgyörgyön is. Kabók képviselő úr kevesli a beruházáso­kat, azonkívül a rádió műsorát és a textilkeres­kedők kijelölését kifogásolta. Ehhez nem volt közöm: az itteni hibáknak kiküszöbölésére most együttesen fogok törekedni a közellátási miniszter úrral. Közi Horváth képviselőtársam a rádió mű­soráról való panaszai mellett a vasúti személy­zet családi bérének kedvezőbb megállapítását szorgalmazta. Erre én is állandóan törekszem — azt hiszem, a képviselő, űr elismeri, hogy eb­ben a törekvésben eredményt is tudtam felmu­tatni — és a következőkben is mindig arm fo­gok törekedni, hogy a lehetőségek -- a pénz­ügyi és gazdasági lehetőségek — arányában minden ilyen szociális vonatkozásban haladást tudjunk elérni. A vasárnapi munkaszünet ügyének rende­zésére vonatkozó előmunkálat majdnem teljesen készen van, (Kabók Lajos: Tavaly is készen volt!) de meg kell vallanom, hogy itt a keres­kedelmi miniszter vitatkozik az, iparügyi mi­niszterrel, hogy mit csináljon: mégis csak rend­kívüli viszonyok vannak, nem kapunk annyi szenet külföldről, mint amennyi kell, sokkal több kell, mint amennyi van; vannak olyan i iparágak, ahol a vasárnapi munkaszünet átme­i neti bevezetése is nehézségekkel jár. (Abonyi Ferenc: Holnap be fogom mutatni! — Felkiál­\ tások jobbfelől: Mit fog bemutatni? — Abonyi Ferenc: A vasárnapi munkaszünetet! — Derült­ség.) Éppen most foglalkozom azzal, hogy egyes szakmákban, ahol a termelésre igazán nemzeti szempontból szükség van, hogyan lehetne > olyan változtatásokat végezni, hogy a vasárnapi mun­kaszünetet mégis meg, lehessen teremteni és a törvényjavaslatot rövidesen be lehessen ter­jeszteni. (Kabók Lajos: Az üzleteket be lehet csukni!) Vasvári képviselőtársam elismeréssel szó-

Next

/
Thumbnails
Contents