Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-221
Az országgyűlés képviselőházának 221. kormány bérbevegye. A hajók azonban továbbra is magyar személyzettel és magyar lobogó alatt közlekednek, míg a többi 4 hajó a törökországi kereskedelmi forgalomban maradt. A szovjet elleni hadműveletek megkezdése után, amely a Dtrt. hajóit az Isztanbulban rekedt Szeged kivételével a Dunán érte, e hajókat ugyancsak a német kormány vette bérbe. A német-magyar kereskedelmi tárgyalásokon megállapodás jött létre, hogy a bérlet fejében esedékes összegek helyett 4 darab hajó építéséhez szükséges megmunkált vasanyagot szállít Németország. (Helyeslés.) Minthogy az említett korlátozások ellenére a Dtrt. 1940-es üzleti éve kedvező eredménnyel zárult, a vállalat elhatározta saját erejéből törlesztendő újabb két hajónak 1942-ben történő építését, úgyhogy végeredményben 1942. és 1943. években a Dtrt. Duna-tengerjáró hajóparkja 6 hajóval fog bővülni. (Éljenzés.) Meggyőződésem, hogy a megállapodásban helyes irányelveket kötöttünk ki, amikor azt óhajtottuk, hogy megmunkált vasanyag jusson a birtokunkba. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Amikor megemlékezem arról a sajnálatos katasztrófáról, amelyről az imént két képviselőtársam is megemlékezett, egyúttal jelenthetem azt, hogy a hajót természetesen külföldi anyagból itthon fogjuk felépíteni. A hajó személyzetének hősi halála megdöbbentő számunkra, de — mint minden ilyen katonaeseménynél — van a halál mellett hősiesség is. Az a néhány magyar tengerész, aki a másik hajóról ennek a hajónak a segítségére sietett, nemcsak magyarokat mentett meg, hanem külföldieket is, mert ez magyar kötelességük volt. (Éljenzés.) A hajózással kapcsolatban megemlítem, hogy még az 1939. év elején a Magyar Orientvonal Tengerihajózási Részvénytársaságnak és a Kereskedelmi Tengerhajózási Részvénytársaság úgynevezett »befagyott« pengőköveteléseinek felhasználásával két darab, egyenként 4000 tonna befogadóképességű tengeri motoros hajót rendelt egy magyarországi cégnél. A múlt esztendő végén folytatott szovjetmagyar kereskedelmi tárgyalások alkalmával felmerült annak a szükségessége, hogy a kormány a két hajót kompenzációs alapon fizetési eszközül használja fel és ezáltal a szovjet kormány vált a hajók megrendelőjévé. A szovjettel^ bekövetkezett háború ellenére a hajók építése tovább folyik, de gondoskodtam arról, hogy ezek a hajók .remélhetőleg' néhány hónap alatt megtörténő elkészülés után a magyar hajózás szolgálatában magyar tulajdonban maradjanak. (Pándi Antal: Miért csak reméli a miniszter úr, hogy magyar tulajdonban maradnak?) Azért, mert még hónapokig tart az építés. (Pándi Antal: A szerződés megszüntetése a fontos!) A múlt év őszén a Nemzeti ós Szaibadkikötő is három darab, egyenként 2300 tonna tartalmú hajó építésére adott malgyar cégneift megbízást. Ezeknek a hajóknak építési költsége 9 millió pengő, ebből 4'5 millió pengőt már felhasználtunk, míg a további 4'5 millió pengő a következő évekhen nyer felhasználást. A Nemzeti Szabadkikötő és Tengerhajózási Vállalat budapesti és komáromi telepem az 1940. évben is hiánytalanul megfelelt a háborús viszonyok folytán fokozatosan fontos hivatásának. A Kikötő a délmagyarországi területek visszacsatolásával visszakerült újvidéki és bezdáni dunai kikötőkben a mutatülése 19hl november 19-én, szerdán. 397 kozó dunai szükségleteknek megfelelő fióktelepeket állított fel. Most vannak folyamatban azok a tárgyalások, amelyeket a Kikötő folytat az Államvasutak igazgatóságával és az illető vállalatokkal, hogy ezek a fióktelepek a vasúti és hajózási forgalomba is beköthetok legyenek. A Kikötő jelentőségének tudatában minden erővel igyekszem arra, — mint már eddig is tettem — hogy a Kikötő munkásságát megfelelő beruházásokkal előmozdítsam és a beruházások elől az akadályokat elhárítsam. (Helyeslés.) Pándi képviselő úr felemlítette, hogy kevés a beruházás. A beruházások növelésére, mihelyt az anyaglehetőség megvan, adódik mód és jelenthetem, hogy legújabban 2-7 millió pengővel nagyobbodott az az Ősszeg, amellyel a Szabadkikötő beruházásait fejleszthetjük. A Kikötő 840.000 pengőt fordít ezekre a célokra, de — amint említettem — tulajdonképpen 2-7 millió pengővel többet, amely beruházási összeg felhasználásáról csak nemrégiben kaptam értesítést. Áttérve a gépjárműközlekedésre, sajnos, a járműállománynak a múltban tapasztalt erőteljes fejlődése 1940-ben megakadt. Ez természetes következménye volt a korlátozásoknak, jóllehet 1940-ben a korlátozások ellenére is 3293-mal emelkedett a személygépkocsik és 1930-cal a tehergépkocsik száma. A korlátozásokra feltétlenül szükség volt, inert csakis így vált lehetővé Székelyföldön az autobuszforgalmat megtartani, a Székelyföldet autobuszforgalom útján áz országgal összekapcsolni és azokat a teher- és személy járatokat fenntartani, amelyek a közlekedés szempontjából és az élelmezés szempontjából nélkülözhetetlenül fontosak voltak. A Magyar Teherautófuvarozók Országos Központi Szövetkezetének szervezetét r újpól szabályoztam. A jövőben a fuvarozás irányítását az Államvasutak végzik, míg a fuvarozás tényleges lebonyolítása a Mateosz., illetőleg annak tagjai által történik, mégpedig úgy, hogy a fuvardíj az Államvasutakat illçti, ennek ellenében az Államvasutak megtérítik a Mateosz.-nak, illetőleg tagjainak a költségeket, azonkívül kereset és szerzési jutalék címén is részesedést biztosítanak a bevételből. A díjszabást a Mateosz.-szal egyetértőleg úgy oldjuk meg, hogy a Mateosz. fuvarállománya állandóan nagyobbodjék. A helyi fuvarozás ellátása a jövőben a Mateosz. feladata lesz és a Mateosz. közre fog működni a fuvarszerzésben is. A közhasználatú gép jármű vállalatok működésének igen nagy a közgazdasági jelentősége és ezért ezeknek a fejlődését mindenképpen elő kívánjuk mozdítani. Ez történt a kövezetvám felfüggesztésével is, aminek következtében egyes városokat kártalanítani kellett. A kártalanítási összeg a tavalyi költségvetésben 1,800.000 pengő volt, ezt az összeget az idei költségvetésiben több mint 2,000.000 pengőre kellett növelni. A repülésre áttérve, a közforgalmi repülésnek a tmult évben megkezdődött fejlődése folytatódott a folyó esztendőben is. A Légiforgalmi Rt. 1940-ben 800.000 kilométert repült, 1941-ben a berepült légiutak összes hozama az 1 millió kilométert is túl fogja haladni. Jelentős mértékben, 25%-kal növekedett a szállított utasok száma, az áru és a posta mennyisége is. A kilométerteljesítmény mindjobban biztosítja az üzem fenntartását. A fokozódó forgalom lebonyolítása végett újabb gépek beszerzéséről gondoskodtunk és 56*
