Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221, pellációs napókat átugorjuk és így, nincs módunkban, hogy kifejtsük nézetünket és valóbban hozzászólhassunk az országunkat érintő ilyen súlyos problémákhoz. Ha az ember a Futuráról beszél, Darányi Béla azonnal sértve érzi magát és a saját személye elleni támadásnak tekinti, holott, én is munkatársa voltam és valami kis érdemem nekem is vau abban, hogy a Futurának a vidéken ilyen nagyszerűen kiépített bevásárló telepei vannak. Azonban mint magyar ember, nem nézhetem tétlenül azt, hogy most a Futurát olyan magas piedesztálra helyezzék, hogy a keresztény gabonakereskedők kétségbeesve szemléljék ezt a hatalmat és egyben az egykézrendszert, mert teljesen lehetetlenné van téve, hogy fejlődhessenek, sőt mi több, hogy dolgozhassanak. Tavasszal felállottam a közellátási vétségek megtorlása körül folyt vitában és már akkor elmondottam, hogy igenis, meg kell alapítani a Hombárt, mint felső gabonaátvételi szervet. Ezt megcsinálták, azonban itt vita keletkezett a körül, hogy most melyik a nagyobb úr, a Hombár-e vagy a Futura. Őszintén megmondom, én nem így gondoltam a Hombár felállítását, hanem úgy, hogy a Hombár mint egy állami felső elosztó hatóság működött volna, amelynek éppen olyan bevásárló szerve lenne a Fntura, mint a többi magyar gabonakereskedő. Erre mit csináltak? A Hombárt felállították. A Fntura irányít minden további nélkül, a kisgabonásoknaik pedig lótnifutni kellett, hogy albizományosok lehessenek. Viszont a főíbizományosok között ott látjuk a régi zsidókat, s az albizornányosok között szintén a jól felszerelt és tőkében erős zsidó albizományosokat látjuk. Megkezdődött egy olyan verseny és olyan harc, amelyet kimondottan gyalázatosnak kell nyilvánítanom. A vidéken a zsidó kereskedők, akik autóval, pénzzel, raktárral, felszereléssel rendelkeznek, annyira mentek a versenyben, hogy felkeresték a falukat autóval és ott vásárolták meg a gabonát. Tehát az a keresztény kereskedő, aki kezdő is, s akinek részben nincs erős tőkéje és autója és nincs személyzete, egyedül ül az üzletében és várja, hogy a rendeseti piacra kerülő gabonákat felvásárolhassa. Ezzel a hajszával azonban megszűntek a piacok a vidéken. A nagy piaci centrumok teljesen üresen állnak. A piacon most nem lehet gabonáskoesit látni. Ez természetesen kárára van a városoknak is, mert hiszen azok a kocsik útvámot is fizettek az árukért, a gazdák ott költötték el pénzüket, ott váltották be váltójukat, tehát mindenkép pen be kellett jönniök a városba. A városok most ettől elestek.- A keresztény gabonakereskedők pedig gabonát vásárolni nem tudnak. A zsidóság habzsolja, szaladja végig a falut. Nagyon érdekes volt egy süket falusi gazdának a kijelentése, aki nem értette meg a mai kor tülekedését, de azt mondta a gazdáknak, hogy nem szabad eladni a portékát, mert minden drágább lesz. Erre megkérdezték, miből következteti ő ezt? »Egyszerűen abból, — mondta — hogy idejönnek hozzánk a nyakunkra, itt keresik a portékát a ifaluban.« Nem is gondolja a miniszter úr, hogy ezzel a csúnya versennyel hány keresztény exisztencia vérzett el. Nem tudtak forgalmazni. Az üzlethelyiségek, raktárak üresen álltak, nem tudták felvenni a gabonát, nem mondom, hogy a Futura, hanem a zsidók miatt, a volt zsidó bizományosok miatt, mert ezek minden utat megtalálnak arra, hogy újból albizományosok és főbizományosok lehessenek. Ezek letarolták és felhajszolták az t árut, mert október 31-ig mindent fel kellett ülése 194-i november 19-en, szerdán. 389 venni és a gazdáiknak át kellett adniok. Itt a Futura vidéki szervei is megérezték ezt a versenyt, mégsem tettek semmit. Tudnék erről sokat beszélni, azonban ez inkább az ellátásügyi minisztérium keretébe tartozik. Tehát a Futurának meg a Hangyának mai nagy hatalma talán arra volna jó, hogy most állítsuk át a zsidó kereskedelmet keresztény, kereskedelemire, ahogyan az előadó úr is mondotta, most csináljuk azt a jobbraátot. mert itt van az ideje, a miniszter úrnak megvan a hatalma, hogy mindent elkövessen, hogy a zsidókat lehetetlenné tegye. Miért van az. hogy legdrágább terményünkbe, a gabonába méír mindig belekotnyeleskednek a zsidók, miért van az, hogy legjobban jövedelmező kereskedelmi águnk, a magkereskedelem még mindig a zsidók kezében van? Hiába van itt Gunde László a túlsó oldalon, aki nagy magkereskedő lett egyszerre a zsidók vállán, de kijelentem, hogy zsidók irányítják és azok kapják a hasznot, a magyarok, a keresztények csak strohmanképpen szerepelnek ma is. Beállítanak marhakereskedőt magkereskedőnek, beállítanak ezredesek feleségeit és nyugalmazott katonatiszteket szintén kereskedőnek, ezek megkapják a kontingensüket, zsebrevágják a százalékos jutalékot, az üzleteket azonban zsidók bonyolítják le busás haszon mellett. (Rajniss Ferenc: Grunde alatt? — Derültséa a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Hát uram. itt nem lehet semmit sem csinálni! Hiába!) Miért kellett példának okáért a Terménykereskedők Országos Szövetségét megszüntetni? Kormánybiztost kértek, megkapták a kormánybiztost és végül megszüntették ennek az egyesületnek működését. Én jelen voltam ennek az egyesületnek gyűlésén, hatszáz keresztény önálló gabonakereskedő Jelentkezett, súlyos panaszok ^merültek fel. Ennek az egyesületnek működését be kellett szüntetni, mert ott igazán őszinte magyar szó hangzott el. siráma a magyar gabonakereskedelemnek. Igenis állítom azt, hogy nem a zsidók kezében volt eredetileg ez a kereskedelemi. Bizonysága ennek, hogy Győr városában, ahová 15 évvel ezelőtt kerültem, megállapítottam. hoa:y ott a gabonakereskedelem igenis az Opitzok és nem tudom milyen nevezetű német nevű magyarok kezében volt, a zsidók csak később jöttek rá ennek az üzletnek rentabilitására és a nagybankok gabonaosztályának segítségével sikerült ezeknek kezéből kivenni az üzletet és si-került megteremteni azt a busás haszonforrást, amelyből azután nagy, hatalmas bankvezérek és bárók keletkeztek. (Rajniss Ferenc*. És néhány kormányfő tanácsos!) Szomorúan kell megállapítanom, hogy a miniszter úr által annyira támogatott önállósítási Alap sem funkcionál úgy, amint azt a keresztény magyar kereskedelem elvárná. Itt jóindulatúlag kiutalnak fiatal magyar keresztényeknek kölcsönképpen 5000, 10.000 pengőket és amikor egy ilyen keresztény kereskedő, jövendőbeli kereskedő kölcsönért folyamodik, akkor a véleményezést a kereskedelmi és iparkamarák adják meg. Ezek a kereskedelmi és iparkamarák először is ellenségei a keresztény kezdő kereskedőnek, mert azt mondják, minek jön ide egy új konkurrencia, nekünk nincs szükségünk arra, tehát elsősorban, ha lehet, elgáncsolják és olyan információkat adnak róla, hogy azt a kölcsönt nem kapja meg; de ha meg is kapja, ott egészen bizonyosan valami rosszindulat működik közre. Erre vonatkozólag csak egy kis példát akarok felhozni. Egy igen ügyes és okos, iskolát végzett, előkelő katonatiszti családból való 55*