Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. azért„.mert ezek : a 'helyiségek asidó kézbe n van- i nak, amelyek még akkor sem hajlandók eaeket. a helyiséigeket átadni, ha netalán már nem rendelkeznek iparengedéllyel, hanem inkább megtartják csak aaért, nehogy velük egy fel­fogású kereskedőknek még meglévő konkur­renciát jelentsen az üzlettihelyiség átadása. Tessék azonnal elvenni ezeket az üzleíhelyisé­geket, hogy ezáltal is előnyösebb helyzetbe tud­juk juttatni a keresztény kereskedelmet, (He lyeslés a szélsőbaloldalon.) Amikor mondjuk, jelentéktelennek látszó kérdésként idehoztam ezeknek az üzlethelyisé­geknek ügyét, ugyanakkor egy sóikkal fonto­sabb, a gyakorlati életbe vágó kérdést vagyok kénytelen előhozni és ez a behozatali és kivi­teli engedélyek kérdése. Valamennyien tudjuk azt, hogy a kereskedelemnek egyik igen fontos ténykedése a behozatal és a kivitel. (Szöllősi Jenő: Csakhogy ezt nem .a kereskedelemügyi miniszter intézi!) Legjobib tudomásom szerint a keresztény kereskedelem igen tekintélyes része teljesen tájékozatlan a tekintetben, vájjon mekkora az a kontingens, amellyel az ő egész szakmája rendelkezik a kivitel' vagy behozatal szempontjából. Ezzel szemben természetesen a jólértesültek és az ötezer esztendős kereskedői szellemmel felruházottak annál pontosabban tudják, hogy milyen kontingenssel kell nekik számolniok, milyen mennyiség az, amit ők üz­leti tevékenységük körébe vonhatnak. Egészen természetes dolog, hogy mivel ezek ennek bir­tokában vannak, olyan előnytelen helyzet áll elő a keresztény kereskedelem számára, ame­lyet csak azzal tudok valamikép kiegyenlíteni. ha a keresztény kereskedelmet ugyanolyan helyzetbe hozom e tekintetben, mint amilyen helyzetben vannak még ma is azok, akiket épp a keresztény kereskedők elindításával akarok a magyar kereskedelmi életből kiszorítani. Ne­kem tehát clZ cl kérésem a miniszter úrhoz — azt hiszem, ez nem ütközik semmiféle nem­zeti érdekbe — méltóztassék ezeknek a keres* kedőknek tudomására hozni, felvilágosítani őket, hogy teszem azt, például Svájciból, Németor­szágból, Olaszországiból vagy bárhonnan, ahon­nan behozatallal számol az a kereskedelmi ág, milyen mennyiséggel számolhat. így tisz­tában lennének azzal, hogy egész évi üzletme­netüket milyen behozatali mennyiségre -állít­hatják be s ezzel kapcsolatban saját üzletük­ben mennyivel tudnak számolni. T. Ház! Egészen természetes, hogy ameny­nyire fontos az, hogy a kereskedelem tudja, mivel számolhat a behozatal szempontjából,' ugyanannyira fontos, hogy a keresztény keres­kedelem tudja, mivel számoljon a kivitel szem­pontjából; egyrészt tudja, hogy mi az a meny­nyiség, amit kivihet, másrészt, hogy hová vi­heti ki és harmadsorban, hogy milyen körül­mények között viheti azt ki, Azt "hiszem, nem szükséges részletesebben magyaráznom, meny­nyire fontos ez az egészséges kereskedői gene­ráció kifejlődése szempontjából, de nem kell hangsúlyoznom azt sem, hogy mennyire fontos egy egészséges nemzeti alapon álló kiviteli ke­reskedelem szempontjából. Amit az előbb kér­tem a behozatallal kapcsolatban, ugyanazt ké­rem a miniszter úrtól a kivitellel kapcsolatban is. Általánosságban kérem a keresztény keres­kedelemnek mélyreható, — mondjuk. így: — az aprólékosságig mélyreható támogatását. Hogy miért kérem ezt különös hangsúllyal, azt akár ézéi* gyakorlati példával tudnám igazolni, az idő rövidsége azonban most csak egyetlen pél­dát hozok fel. Magyarországon — legalább is KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése lê&ï november 19-én, szerdán, 387 I papíron, de bizonyos mértékig talán a gyakor­I latban is — kétségtelenül megtörténtek a kí­sérletek a keresztény kereskedelem felkarolá­sára, tehát egész kereskedelmi életünknek és kereskedelmünk szellemének a keresztény nem­zeti alapra való helyezésére. Ilyen általános­ságokkal azonban nem elégedhetünk meg. Ne­künk a kérdés részleteibe is bele kell nyúlnunk, nekünk az egyes kereskedőknek — mondhat­nám — talán egyenként is segítségükre kell lennünk a tekintetben, hogy ők ezen a nehéz úton tényleg helyes irányban haladhassanak és ezt a kétségtelenül nehéz munkát a nemzetépí­tés szempontjából tudják végezni. Legjobb tudomásom szerint ugyanis egyes államok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy zsidók részére egyetlen országba sem szállíta­nak. Ha jól tudom, ez a helyzet különösen Né­metország viszonylatában áll fenn teljes mér­tékben. A magyarországi zsidó nagykereske­dők, illetve importőrök már előzőleg nagyobb megrendeléseket tettek Németországban, de minthogy időközben a német kormány úgy ha­tározott, hogy _ ezeket a megrendeléseket telje­síteni nem óhajtja, éppen azért, mert ezek zsidó részről történtek, én kívánatosnak tartanám, hogy azokat a megrendeléseket, amelyeknek teljesítésére az országban szükség van, adjuk át az itt vállalkozó keresztény kereskedőknek, akik rendelkeznek a szükséges anyagi eszközök­kel is ennek az üzletnek a lebonyolítására. Szinte máról-holnapra jobb helyzetbe tudnánk hozni a keresztény importőröket azzal, ha eze­ket a megrendeléseket ők vennék át és azután a leszállított tóteleket a keresztény kereskede­lemhez juttanák. Ezzel egy csapásra el tudnánk intézni egyes kereskedelmi ágakban a zsidókér dést is. Azzal a törekvéssel szemben azonban, hogy a kereskedelem az áruelosztás szempontjából kedvezőbb helyzetbe kerüljön, véleményem sze­rint igen szorosan összeifügg az, hogy a fejlődő magyar kereskedelmet a hitelnyújtás szem­pontjából is kedvezőbb helyzetbe hozzuk. A zsi­dóban ugyanis nemcsak azért van erős kon­kurrensé a keresztény kereskedőnek, mert az még ma is nagyobbmennyiségű áruval rendel­kezik, hanem azért is, mert a zsidó kereskedő még ma is olyan hitel birtokában van, ami­lyent a keresztény kereskedelem ma még kö­zelről sem élvez. Nagyon jól tudjuk, hogy a zsi­dók azon a bizonyos fekete vonalon, amelyen — sajnos — maga a kereskedelem is feketedik ma Magyarországon, nagyszerűen tudják zsidó fajtestyéreiket a hitelnyújtás szempontjából is kedvező helyzetbe hozni. Éppen ezért, amint azt előttem szólott igen t, képviselőtársam is tette, én is hangsúlyozottan kérem a kereskedelmi kormányzatot arra, hasson oda, hogy az Öná Ha­sítási Alap vessen véget a maga szűkmarkúsá­gának és^ gyakran lassúságának és ott, ahol tényleg látszik a jóakarat és látszik a bizalom, de látszik maga a szakértelem is, nagyobb ösz­szegeket nyuitson azoknak, akik arra teljes mértékben érdemesek, mert ezáltal szintén igen nagy mértékben tud hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarországon a kereskedelemnek baloldalról jobboldalra való átállítása minél hamarabb megtörténjék. Azt hiszem, ehhez a tárcához tartozik a tele­fon kérdése is. Legjobb tudomásom szerint ez­időszerint 7000 kérvény fekszik a postán tele­fonbevezetés tárgyában. Azt hiszem, e tekintet­ben valamivel gyorsabb, elintézést kívánnak azok, akik ^ezeket a kérvényeköt már hosszá idővel ezelőtt benyújtották. Van ezzel kapcso­latban egy tiszteletteljes javaslatom: rengeteg 55

Next

/
Thumbnails
Contents