Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. azért„.mert ezek : a 'helyiségek asidó kézbe n van- i nak, amelyek még akkor sem hajlandók eaeket. a helyiséigeket átadni, ha netalán már nem rendelkeznek iparengedéllyel, hanem inkább megtartják csak aaért, nehogy velük egy felfogású kereskedőknek még meglévő konkurrenciát jelentsen az üzlettihelyiség átadása. Tessék azonnal elvenni ezeket az üzleíhelyiségeket, hogy ezáltal is előnyösebb helyzetbe tudjuk juttatni a keresztény kereskedelmet, (He lyeslés a szélsőbaloldalon.) Amikor mondjuk, jelentéktelennek látszó kérdésként idehoztam ezeknek az üzlethelyiségeknek ügyét, ugyanakkor egy sóikkal fontosabb, a gyakorlati életbe vágó kérdést vagyok kénytelen előhozni és ez a behozatali és kiviteli engedélyek kérdése. Valamennyien tudjuk azt, hogy a kereskedelemnek egyik igen fontos ténykedése a behozatal és a kivitel. (Szöllősi Jenő: Csakhogy ezt nem .a kereskedelemügyi miniszter intézi!) Legjobib tudomásom szerint a keresztény kereskedelem igen tekintélyes része teljesen tájékozatlan a tekintetben, vájjon mekkora az a kontingens, amellyel az ő egész szakmája rendelkezik a kivitel' vagy behozatal szempontjából. Ezzel szemben természetesen a jólértesültek és az ötezer esztendős kereskedői szellemmel felruházottak annál pontosabban tudják, hogy milyen kontingenssel kell nekik számolniok, milyen mennyiség az, amit ők üzleti tevékenységük körébe vonhatnak. Egészen természetes dolog, hogy mivel ezek ennek birtokában vannak, olyan előnytelen helyzet áll elő a keresztény kereskedelem számára, amelyet csak azzal tudok valamikép kiegyenlíteni. ha a keresztény kereskedelmet ugyanolyan helyzetbe hozom e tekintetben, mint amilyen helyzetben vannak még ma is azok, akiket épp a keresztény kereskedők elindításával akarok a magyar kereskedelmi életből kiszorítani. Nekem tehát clZ cl kérésem a miniszter úrhoz — azt hiszem, ez nem ütközik semmiféle nemzeti érdekbe — méltóztassék ezeknek a keres* kedőknek tudomására hozni, felvilágosítani őket, hogy teszem azt, például Svájciból, Németországból, Olaszországiból vagy bárhonnan, ahonnan behozatallal számol az a kereskedelmi ág, milyen mennyiséggel számolhat. így tisztában lennének azzal, hogy egész évi üzletmenetüket milyen behozatali mennyiségre -állíthatják be s ezzel kapcsolatban saját üzletükben mennyivel tudnak számolni. T. Ház! Egészen természetes, hogy amenynyire fontos az, hogy a kereskedelem tudja, mivel számolhat a behozatal szempontjából,' ugyanannyira fontos, hogy a keresztény kereskedelem tudja, mivel számoljon a kivitel szempontjából; egyrészt tudja, hogy mi az a menynyiség, amit kivihet, másrészt, hogy hová viheti ki és harmadsorban, hogy milyen körülmények között viheti azt ki, Azt "hiszem, nem szükséges részletesebben magyaráznom, menynyire fontos ez az egészséges kereskedői generáció kifejlődése szempontjából, de nem kell hangsúlyoznom azt sem, hogy mennyire fontos egy egészséges nemzeti alapon álló kiviteli kereskedelem szempontjából. Amit az előbb kértem a behozatallal kapcsolatban, ugyanazt kérem a miniszter úrtól a kivitellel kapcsolatban is. Általánosságban kérem a keresztény kereskedelemnek mélyreható, — mondjuk. így: — az aprólékosságig mélyreható támogatását. Hogy miért kérem ezt különös hangsúllyal, azt akár ézéi* gyakorlati példával tudnám igazolni, az idő rövidsége azonban most csak egyetlen példát hozok fel. Magyarországon — legalább is KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése lê&ï november 19-én, szerdán, 387 I papíron, de bizonyos mértékig talán a gyakorI latban is — kétségtelenül megtörténtek a kísérletek a keresztény kereskedelem felkarolására, tehát egész kereskedelmi életünknek és kereskedelmünk szellemének a keresztény nemzeti alapra való helyezésére. Ilyen általánosságokkal azonban nem elégedhetünk meg. Nekünk a kérdés részleteibe is bele kell nyúlnunk, nekünk az egyes kereskedőknek — mondhatnám — talán egyenként is segítségükre kell lennünk a tekintetben, hogy ők ezen a nehéz úton tényleg helyes irányban haladhassanak és ezt a kétségtelenül nehéz munkát a nemzetépítés szempontjából tudják végezni. Legjobb tudomásom szerint ugyanis egyes államok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy zsidók részére egyetlen országba sem szállítanak. Ha jól tudom, ez a helyzet különösen Németország viszonylatában áll fenn teljes mértékben. A magyarországi zsidó nagykereskedők, illetve importőrök már előzőleg nagyobb megrendeléseket tettek Németországban, de minthogy időközben a német kormány úgy határozott, hogy _ ezeket a megrendeléseket teljesíteni nem óhajtja, éppen azért, mert ezek zsidó részről történtek, én kívánatosnak tartanám, hogy azokat a megrendeléseket, amelyeknek teljesítésére az országban szükség van, adjuk át az itt vállalkozó keresztény kereskedőknek, akik rendelkeznek a szükséges anyagi eszközökkel is ennek az üzletnek a lebonyolítására. Szinte máról-holnapra jobb helyzetbe tudnánk hozni a keresztény importőröket azzal, ha ezeket a megrendeléseket ők vennék át és azután a leszállított tóteleket a keresztény kereskedelemhez juttanák. Ezzel egy csapásra el tudnánk intézni egyes kereskedelmi ágakban a zsidókér dést is. Azzal a törekvéssel szemben azonban, hogy a kereskedelem az áruelosztás szempontjából kedvezőbb helyzetbe kerüljön, véleményem szerint igen szorosan összeifügg az, hogy a fejlődő magyar kereskedelmet a hitelnyújtás szempontjából is kedvezőbb helyzetbe hozzuk. A zsidóban ugyanis nemcsak azért van erős konkurrensé a keresztény kereskedőnek, mert az még ma is nagyobbmennyiségű áruval rendelkezik, hanem azért is, mert a zsidó kereskedő még ma is olyan hitel birtokában van, amilyent a keresztény kereskedelem ma még közelről sem élvez. Nagyon jól tudjuk, hogy a zsidók azon a bizonyos fekete vonalon, amelyen — sajnos — maga a kereskedelem is feketedik ma Magyarországon, nagyszerűen tudják zsidó fajtestyéreiket a hitelnyújtás szempontjából is kedvező helyzetbe hozni. Éppen ezért, amint azt előttem szólott igen t, képviselőtársam is tette, én is hangsúlyozottan kérem a kereskedelmi kormányzatot arra, hasson oda, hogy az Öná Hasítási Alap vessen véget a maga szűkmarkúságának és^ gyakran lassúságának és ott, ahol tényleg látszik a jóakarat és látszik a bizalom, de látszik maga a szakértelem is, nagyobb öszszegeket nyuitson azoknak, akik arra teljes mértékben érdemesek, mert ezáltal szintén igen nagy mértékben tud hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarországon a kereskedelemnek baloldalról jobboldalra való átállítása minél hamarabb megtörténjék. Azt hiszem, ehhez a tárcához tartozik a telefon kérdése is. Legjobb tudomásom szerint ezidőszerint 7000 kérvény fekszik a postán telefonbevezetés tárgyában. Azt hiszem, e tekintetben valamivel gyorsabb, elintézést kívánnak azok, akik ^ezeket a kérvényeköt már hosszá idővel ezelőtt benyújtották. Van ezzel kapcsolatban egy tiszteletteljes javaslatom: rengeteg 55