Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 19hl november 19-én, szerdán. 386 hívta a gépkereskedelem képviselőit és felszólította őket arra, hogy gondoskodjanak a magyar mezőgazdaság gépszükségletéről. Ebbeli készségük kijelentése után pedig felszólította őket arra, hogy adják be a behozatali engedély iránti kérelmüket. Ezután hosszú hetek multak el és végül azt az ügyet, amelyet tulajdonképpen a földművelésügyi minisztérium iniciált, a kereskedelemügyi minisztérium illetékes osztálya visszautasította. Csak hosszas utánjárással, úgyszólván miniszterelnöki intervencióra történt ímeg azután a döntés, amelynek értelmében a gépeket mégis beengedték. Ebből az egyetlen példából is azt látom, hogy itt nem rosszakarat vagy hozzá nem értés forgott fenn, hanem egyszerűen a helytelen bürokratikus felfogás akasztotta meg eey olyan kereskedelmi ügy lebonyolítását, amelynek kétségtelenül a magyar mezőgazdaság látta volna hasznát. De itt van egy másik példa is. A miniszter úr igen bölcsen egy ügyből kifolyólag azonnali intézkedést ígért, amikor arról volt szó, hogy vámmentesen hozzunk be üamiutfonalat. Felismerte ennek horderejét a mai nehéz időkben, amikor boldogok lehetünk, ha valamit behozhatunk. Ugyanakkor azonban a minisztérium illetékes osztálya hivatkozva rendeletekre és nemi tudom, mikre, a miniszter úrnak ezt a bölcs intézkedését nem hántotta végre. Ezek bizomyítják. hogy hiába a jóakarat, ha a miniszternek nem adjuk meg a lehetőséget arra, hogy teljes súlyával keresztül vihesse azt, amit jónak lát és amit neki az ő becsületes elgondolása diktál. Nagy örömmel üdvözlöm a miniszter úrnak a keresztjéiny^ kereskedelem fejlesztésére irányuló törekvését. Ezt a nemes törekvést azonban meg fogja állítani az az egyszerű, szomorú tény, hogy nem látjuk biztosítottnak az ilyen módon felnevelt új generáció elhelyezkedési lehetőségét. Ha ugyanis figyelembe veszem például a Hangyának vagy más szövetkezetnek, vagy pedig az egykezeknek bizonyosfokú túltengését, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.} akkor féltenünk kell ennek a nagyszerű akciónak a sikerét. Bármennyire ismerem is a Hangyának, vagy bármely más szövetkezetnek az árszintre gyakorolt nivelláló hatását és a kereskedelemképzés terén eleinte mutatkozó munkálkodását, mégis meg kell állapítani egy határt, hogy meddig mehet el a szövetkezet és hol nyílik lehetőség az új magyar kereskedőgeneráció számára. (Helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) őszinte örömömre szolgál, hogy a Ház minden oldalán hangsúlyozták a keresztény, zsidómentes kereskedelmet. Ha ezt ilyen őszintén és egyöntetűen hangoztatják, akkor szinte csodálatosnak tartom, hogy miért nem oldjuk meg végre ezt a kérdést rigorózusan. Amint Ilovszky képviselőtársam mondotta, a zsidó üzletek megjelölésével, vagy az iparengedélyek megvonásával, vagy akárhogyan, de végre meg kell oldanunk ezt a kérdést. Ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét és ez az utazó ügynökök szerepe. Tudvalévő, hogy az utazók 90 százaléka zsidó. El sem tudja képzelni a t. Ház, hogy ezek utazásuk, illetőleg működésük közben miként szerepelnek falun (Ügy van!) és hogyan destruálnak, hogyan szítják a társadalmi ellentéteket, (Ügy van! Ügy van!) nem is szólva arról, hogy nagy szövetségeseinkről miként nyilatkoznak. Itt a legfőbb ideje annak, hogy ez a kútmérgező, rémihírterjesztő társaság pusztuljon a magyar kereskedelmi életből. (Elénk helyeslés és taps a ssélsőbaloldalon.} Nyomatékosan kérem a miniszter unat, hogy amint a textilkéTdést meg tudták oldani, oldják meg ezt is, mert nem fogadhatom el azt az álláspontot, hogy a zsidó utazó ügynököket nem lehet megfelelő keresztény utazógárdáyal felcserélni. Másik igen fontos kérdésnek tartom az államvasutak beruházásának kérdését. Örömmel kell megállapítanom, hogy a költségvetésben 55 millió pengő irányoztatott elő a kocsipark kiegészítésére, de ha figyelembe veszem, hogy ez az összeg körülbelül csak annyi mozdonyra, szerkocsira vagy szállítókocsira elegendő, amennyi körülbelül csak az évi kopást és kiselejtezést fedezi, akkor meg kell állapítanom, hogy ezzel az előirányzattal nem fogunk tudni idejében és megfelelően beleilleszkedni abba a hatalmas forgalomba, amelyet majd a háború után fogunk tapasztalni és amelynek hasznát élvezhetnék. Az államvasutaknak mind közvetlenül a trianoni idők utáni, mind pedig ; a mostanig háborús időkben felmutatott teljesítményét mindnyájan igen nagyra értékeljük, s azt hiszem, csak hála és köszönet illetheti meg mindenki részéről mind a Máv. vezetőségét, mind pedig személyzetét azért, hogy ezt a nagy és nehéz munkát immár évek óta, szabadság és zokszó nélkül végzi aránylag igen csekély díjazással. Csatlakoznom kell ebben a tekintetben Abonyi képviselőtársam kérelméhez és én is azt kérem a miniszter úrtól, vegye már fontolóra a dolgot és gondoljon jó szívvel ezeknek az embereknek a megélhetésére. Hogy csak egy példát ragadjak ki, teljes lehetetlenség, hogy egy VI. fizetési osztályú tisztviselő havi 300 pengő fizetésből tengődjék még ma is. Ez teljesen lehetetlen. Valami módot kell találni arra, hogy ezek az emberek állásuknak és társadalmi igényeiknek megfelelő jövedelemhez jussanak. A miniszter úr már a tárca költségvetésének bizottsági tárgyalásakor volt szíves felvilágosítást adni a szeretfialva—dédai vasút nehéz építéséről. Felvilágosítását köszönettel tudomásul veszem, mégis nem habozom kifejezést adni annak a felfogásomnak, hogy minlien nehézség ellenére, akármiképpen is, mégis csak meg kellett volna találni a módot arra, hogy ez a vasútvonal hamarabb készüljön el. Nem kelt külön hangsúlyoznom, hiszen ezt a múltkor egyik erdélyi képviselőtársunk az udvarhelyi vasúttal kapcsolatban megemlítette, hogy milyen szörnyű helyzetben van a székelység az összeköttetés hiányában. De mindettől eltekintve, ha nem is a lokális érdekeket nézzük, hanem azt, hogy milyen fontos szerepkör vár ránk az új általános gazdasági átállításnál, különösen amikor a tranzitforgalom megindul és nagy lendületet vesz, meg kell állapítanunk, hogy igenis, megfelelő felkészültséggel, anyaggal, kocsikkal, szerszámokkal és személyzettel kell ennek a munkának nekikezdenünk. Ha nem is elsősorban, de igán nagy mértékben a magyar hajózásnak is ezt a szerepkört kell betöltenie. Ha a mai számarányokat veszem, a magyar hajózás körülbelül a tizedrésze a Dunán hajózó hajóparknak. Ez a tizedrész^ körülbelül 122.000 tonnauszály és ez olyan kevés, hogy különösen akkor, ha számításba veszem, hogy esetleg az ukrán gabona a Dunán gravitál majd felfelé, bizony nem igen tudunk majd megfelelő mennyiségű uszályhajót rendelkezésre bocsátani, mert a jelen pillanatban rendelkezésünkre álló uszályok