Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-221
Az országgyűlés képviselőházának 221. már itt a Házban interpelláció alakjában is a magyar pályamunkásságról, akik — tudjuk nagyon jól — 28—30 filléres órabéren küzdenek. Ezek a pályamunkáiscsaládok elkeseredetten látják elhanyagoltságukat, mert öthatgyermekes emberek vannak köztük, sőt vanuak olyanok is, akiknek nyolc-tíz gyermekük van és mégis a fizetésük havonta csak 70—72 pengő. Kérdezem én az igen t. kormányzattól és a miniszter úrtól, hogyan leheit ebből az összegből családot eltartani, hogyan lehet ezeknél a magyar jövendőt biztosítani a magyar faj számára? Ha nem is tudja a kormányzat teljes mértékben kielégíteni kívánságaikat, de legalább hasson oda, hogy a mai drágasággal szemben hozzanak egy parallel rendelkezést az árak tekintetébein, amelynek segítségével ennek a munkásságnak a számára biztosítani és megadni lehet a megfelelő életszínvonalat, életlehetőséget. (Helyeslés a szélsőbáloldalon,) Bele kell kapcsolódnom a többi hazai vasutasság kérdésébe is. Itt van közvetlenül Budapesten a Bszkri, amelynek kezelésébe tartozik egy vasút is, a Budapesti Helyiérdekű Vasúi Sajnálattal látom, — pedig már interpellációban! is felhívtam a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét az ottani anomáliákra — hogy bármit hozunk is fel ezzel kapcsolatban, lépten-nyomon a legnagyobb igazságtalanságok fordulnak elő. Megtörtént az az eset, hogy egy nyugalmazott miniszter családjából felvettek egy főiskolát végzett fiatalembert, aki átugrotta a már 20—25 éve szolgáló tisztviselőket, mert egyszerre felügyelőnek nevezték ki, minden vasúti szakképzettség nélkül. Az ilyen visszás helyzetek természetesen a munka rovására mennek, deprimálják a tisztviselői kart, hogy az, aki protekció útján kapott felvételt, mindjárt a főtisztviselői karban, a felügyelői karban nyer elhelyezést, míg a másik etnber, aki szintén főiskolát végzett, még csak az intézőségig sem tud eljutni, mert neki nem volt olyan szerencséje, hogy volt miniszter legyen a keresztapja, mint a másiknak, aki tehát politikai összeköttetései révén jutott ebbe a kedvező helyzetbe. Kérem a miniszter urat, hogy ezt a helyzetet is vizsgálja meg és szüntesse meg, mert ez rossz vért szül és a becsületes magyar tisztviselőtársadalom munkakedvét korlátozza és adja vissza az előrer haladás lehetőségét is a magyar vasutasságnak; tessék visszatérni az 1914. évi XVII. törvénycikkre, amely biztosítja az automatikus előléptetést a vasutasság számára és akkor egy tollvonással megszűnik a protekciós rendszer és megszűnnek az ezzel kapcsolatos anomáliák. Még egy közlekedési problémáról is meg kell emlékeznem a »Jobbra hajts!«-ra tekiaitettel. Bizonyos anyaghiányokra tekintettel leállították a fővárosban, illetőleg korlátozták az autóbusz közlekedést és így a legfőbb útvonalakon, mint például a Lánchíd és a Vár között nincs összeköttetés, csak kerülő úton lehet a Várba feljutni, vagy onnan lejutni. Kérem a miniszter urat, vizsgálja felül ezt a közlekedési korlátozást és állítasson be megfelelő kocsikat az ottani hivatalok részére, hogy a hivatalnokok, vagy az oda igyekvők minél előbb eljuthassanak a Várban levő hivatalokba, vagy onnan vissza a városba. Szükséges, hogy álljon itt rendelkezésre a közönségnek egy ingaautobuszjárat, hogy ezen a hídon is legyen autóbuszjárat és ne csak a többi hidakra korülése. 194-1 november 19-én, szerdán. 381 látozzák a forgalmat. Ez nagyon megkönnyítené az itteni közlekedési helyzetet. Most egy másik fájdalmas kérdésre, a m. kii*, postai szolgálatra óhajtok áttérni. Itt a helyzet még rosszabb, még szomorúbb, mint az államvasutaknál, vagy általában a többi magyar vasutaknál, mert vannak 15 évi szolgálattal rendelkező alkalmazottak, sőt 20 évi szolgálattal rendelkező olyan műszaki alkalmazottak, akik 130, sőt 119 pengő havi fizetést kapnak. Ehhez természetesen hozzájön még a drágasági pótlék, összesem mondjuk 15%, de ezzel sem érnek el több, mint 140 pengős kereseti lehetőséget. A másik fájdalma a magyar postásságnak az, hogy a műszaki személyzetnek nincs státusa. Vannak főiskolát végzett szakemberek, akik órabéresekként, szakiparosokként kezeltetnek, pedig mérnöki teendőket látnak el, de nem tudnak magasabb fizetést elérni, mint 150—160 pengőt. Ha a mérnöki és műszaki kart helyettesítő műszaki tisztviselőket így. dotálják, természetes, hogy mindenütt elkedvetlenedést látunk. Azért nem mennek az emberek műszaki beosztásba a m. kir. postához vagy ilyen más állami alkalmazásba, mert a magánvállalatoknál legalább is százszázalékkal több bért fizetnek, nem 150 pengőt, hanem 300—360 pengőt és ezeken a helyeken e^y kezdő műszaki tisztviselőnek jár ennyi illetmény. Kérem a miniszter urat, vizsgálja felül ezt a kérdést és állítson be egy műszaki státust, mert ez most még hiányzik a postánál, hogy munkakedvet kapjanak a műszaki alkalmazottak és becsületesen láthassák el feladatukat. Sajnálattal látjuk, hogy életlehetőségeiket ennyire korlátozzák, enynyire visszaszorítják. Meg kell még említenem az államvasúti alkalmazottak politikai szabadságát. Az 1914. évi XVII. te. politikai szabadságot is biztosít a vasutasság részére, mégis léptem-nyomon látjuk egyes tisztviselők agresszív magatartását, hogy a politikai ténykedést bűnnek tekintik és e szerint bírálják meg egyes alkalmazottak munkalehetőségét és előrehaladását is. Kérem a miniszter urat, tegye megfontolás tárgyává, hogy az 1914 : XVII. törvénycikknek szerezzen érvényt és politikai jogaiban senki se korlátoztassék, hiszen ez a törvény kimondja, hogy a magyar vasutasság politikai jogait teljesen szabadon gyakorolhatja, ebben őt befolyásolni senkinek nem szabad és aki ezt teszi, fegyelmi vétséget követ el. Kérem a miniszter urat, éljem ezzel a hatalmával^ és tiltsa meg egyes tisztviselőknek ezt a túlkapását és adja vissza a magyar vasutasság és a magyar postásság politikai jogait, hogy szabadon rendelkezhessenek az ő politikai jogaikkal és becsületesen végezhessék szolgálatukat. Kérem a miniszter urat, hogy a legsürgősebben intézkedjék ezeknek az anomáliáknak a megszüntetése érdekében és lehetőleg gondoskodjék arról, hogy a mai árszínvonal emelkedése megállíttassék, de egyben biztosítsa a legsürgősebben a megfelelő életlehetőséget a mai viszonyoknak megfelelőleg; ha másként nem, drágasáigi pótlékok kiutalásával tegye lehetővé a megélhetést. T. Ház! Legyen szabad e ; szavaim indokolásául megemlítenem, hogy például a postánál van olyan 15 éve szolgáló alkalmazott, akinek öt tagú családja van, műszaki alkalmazott, műszerész, akinek az órabére 52 fillér és keres hetenként 2292 pengőt, vagyis havonta körülbelül 100 pengőt. Ehhez járul még 15 f pengő családi pótlék, 15%-os drágasági pótlék, kap tehát összesen 130 pengőt; ebből levonnak kü54*