Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

348 Az országgyűlés képviselőházának 221. tetés céljából több hónapi szabadságot kér. Kérdem, méltóztatnak-e a kért szabadsághoz hozzájárulni! (Igen!) A Ház a szabadságot megadja. Áttérünk a napirendre. Soron van a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca s a vele kapcsolatos költségvetési fejezetek tárgyalása. Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Ház tudomására hozom, hogy e tárcához az egyes pártok a következő vezérszónokokat jelentették be: A Magyar Élet Pártja Szabó Gusztáv, Vasvári Lajos és Ilovszky János képviselő urakat, az Erdélyi Párt Biró István képviselő urat, a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetsége Kunder Antal képviselő urat, a Nyilaskeresztes Párt Szellős! Jenő képviselő urat, az Egyesült Keresztény Párt Közi Horváth József képviselő urat, a Szociáldemokrata Párt Kabók Lajos képviselő urat. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Angyal László előadó urat illeti a szó. Angyal László előadó: T. Ház! Mielőtt a kereskedelem^ és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter űr megtisztelő megbízásából a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium 1942. évi költségvetésének ismertetésébe kezdenék, elmulaszthatatlan kötelességemnek tartom megemlékezni arról a nagy férfiúról, akinek a magyar keresekdelem és a magyar közlekedés oly sokat köszöhetett, akit legnagyobb politikai ellenfele, Kossuth Lajos nevezett oly talá; lóan a legnagyobb magyarnak: gróf Széchenyi Istvánról. Széchenyi István gróf nagyságának az a legjobb fokmérője, hogy őt már kortársai is elismerték a legnagyobb magyarnak, száz év után mi is csodáljuk alkotásait, mindenütt rámutatunk tanításaira, és most, amikor országszerte születésének 150-ik évfordulóját ünnepeljük, példaképpen állítjuk oda az egisísz országnak. Gróf Széchenyi István programmot adott a kereskedelemnek és a közlekedésnek, szóval, írásban és tettel, és ezt a programmot iparkodott minden erővel támogatni és végrehajtani, mert vallotta és hirdette, hogy minden országot a kereskedelem tesz naggyá és gazdaggá. Szédhenyi nem volt mérnök, de meghitt mérnökbarátaival éppen országunk legnevezetesebb mérnöki alkotásait hívta életre. Elég ha megemlítem a Lánchidat, az Alagutat, a Tisza, a Duna, illetőleg a Vaskapu szabályozását, elég ha rámutatok az utak építését, a Duna hajózásának, a Duna forgalmának emelését célzó intézkedéseire és terveire. Az ő fenkölt személyét azonban nem sajátíthatom ki csupán a kereskedelem és közlekedés ügyének, mert éppen olyan nagyot alkotott, éppen olyan sokat áldozott a magyar tudományos életnek, ugyanúgy, mint a magyar földmívelésügy és állattenyésztők fejlesztésének is. Nem feladatom itt Széchenyi érdemeinek felsorolása, de nem mulaszthattam el, hogy rá ne mutassak az ő nagy érdemeire. Egy cél lebelgett csak szeme előtt: szeretett hazáját gazdaggá, naggyá tenni, magyar népét műveltté és jómódúvá tenni. Magyar volt mindenekfelett, és ezért találó reá, hogy igenis ő volt a legnagyobb magyar. T. Ház! Ezekután legyen szabad áttérnem a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium 1942. évi költségvetésének ismertetésére. illése 1941 november 19-én, szerdán. Itt abból a tényből kell kiindulnom, hogy háborút viselünk, amit tudomásul kell vennünk, tehát háborús gazdálkodást kell folytatnunk minden vonalon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy miután háború van és így kötött formákhoz vagyunk kötelesek igazodni, most már nem is kell semmit sem tenni a kereskedelem és közlekedés érdekeinek szolgálatában, hogy hagyjunk mindent a maga útján menni, majd csak lesz valahogy. Nem, és ezerszer nem! Ha valaha, úgy éppen most, ilyen nehéz időkben kell lelkiismeretes gonddal dolgoznunk és mindent elkövetnünk kereskedelmünk és közlekedésünk fenntartása és fejlesztése érdekében. A különbség a 'békebeli és a háborús kereskedelem eß közlekedés vezetése között csupán az, hogy míg békében, a korlátlan lehetőségek és a szabad intézkedések korában, szebbnél-szebb tervek elkészítése mellett valósággal örömet szerző és boldog megbízatás volt kereskedelemügyi miniszternek lenni, addig ma, ilyen nehéz időkben a kereskedelem és a közlekedés csak gondot, töprengést és aggodalmakat ad a vezetőjének. Nagy megnyugvásunkra szolgál azonban, hogy ilyen nehéz időkben ez a szükséges (és elmaradhatatlan előrelátó mérlegelés és tervszerű irányítás mindleu vonalon érvényesül. Érvényesül ez az 1942. évi költségvetés összeállításában is. (Úgy van! jobb felől.) A kereskedelem- és közlekedésügyi tárca költségvetése öt cím alatt van összeállítva, amelyekhez csatlakozik még a két nagy állami üzem, a posta és a MÁV költségvetése. A költségvetés indokolásában a miniszter úr megemlíti, hogy az árellenőrzés kormánybiztosa, valamint a m. kir. Kereskedelmi Hivatal időközben elkerült tárcája felügyelete alól. Ezt részben megértéssel, de be kell vallanom, részben sajnálattal is vesszük tudomásul. (Ilovszky János: Ügy van!) Ugyanis, amíg feltétlenül helyesnek tartjuk azt, hogy a közellátásügyi minisztérium életrehívásával a közellátási cikkek és így elsősorban az élelmiszercikkek árszabályozása feltétlenül az ő feladatkörébe utaltassék. addig ugyanakkor elengedhetetlen alapfeltételnek tartjuk, hogy a kereskedelem, a közlekedés, az ipar és főleg a velük kapcsolatos nagy beruházások folytán az anyaggazdálkodással kapcsolatos üzemi és ipari anyagok árának megállapítása ig*enis nagyon üdvös volna, ha a kereskedelmi, illetve az iparügyi minisztérium hatáskörében maradna. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem látszik megoldhatatlan feladatnak az árkoirmány biztosságnak a fenti elvek szerinti megosztása, ami az amúgyis túlontúl terhelt adminisztráción is csak könnyítene, közelebb hozná az élethez és nagyban szolgálná az ipar és a kereskedelem ügyét. Mindezt csupán azért voltam bátor a szokás ellenére — az előadói székből megemlíteni, mert köztudomású, hogy kormányzatunk is mindent elkövet az anyaggazdálkodás, az ipar, a kereskedelem egyszerűbb, gyorsabb, életrevalóbb adminisztrálása érdekében és éppen nem zárkózik el a háborús idők szülte követelmények honorálása elől. T. Ház! A kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium az 1942. évben 1989 millió pengőt irányzott elő kiadásaira. Ezzel szemben a bevételek 24*7 millióra vannak előirányozva. A kiadás a múlt évivel szemben, az 52 •? millióval szemben, százszázalékos emelkedést jelent. Ez az emelkedés nem annyira a személyi kiadásoknál jelentkezik, bár itt is van valamelyes emelkedés, mert a létszámot