Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-220
Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 19í.l november 18-án, kedden. :"í29 legi rendszer, az árvizek elleni védekezés mai berendezése nem megfelelő.« (Incze Antal: Mjfgis megmaradt!) Majd így folytatta tovább (olvassa): »Magara is a felé hajlok, hogy államosítani kell. Vannak ugyanis határkérdések is ezek között az ármentesítő társulatok között, ahol össze kell fogni a dolgokat és ahol, mondjuk, az egymás mellett lévő területek összefogása abszulút szükséges. Az egész kérdés megfogása fontes, különösen most, amikor belejátszik majd egy másik ügy, az öntözés is, amely most lassan kiépül és a Kárpátalja megszerzése folytán még inkább kiépülhet. Minthogy állami feladat az ármentesítés kérdése, amely ezzel szorosan összefügg, önkéntelenül szintén az állam kezpbe, egy kézbe kell, hogy kerüljön. Ebben a tekintetben, mondom, magam is egy véleményen vagyok a képviselő lírral.« Ez a miniszterelnöki válasz másfél esztendővel ezelőtt hangzott el. Azóta ezen a téren egyetlen lépéssel sem haladtunk előre, pedig ezido óta a folyó év tavaszán egy igen sxilyos, talán a tavalyinál iís súlyosabb árvízveszedelem tört a magyar vidékekre és okozott mérhetetlen károkat. Kizárólag a jó Isten kegyelmétől függ, hogy a jövőre 'hasonló kár éri-e a magyar gazdasági életet, vagy sem. Amint látható, a miniszterelnök úr annakidején magáévá tette a javaslatot és mégsem történt semmi. Kérdem: vájjon ez nem a legtisztább bizonyítéka-e annak, hogy a rendszer teljesen csődbe került 1 ? A víz elleni védekezés belefullad a bürokrácia ködébe. Egy konkrét dolgot hozok fel: Abony községben 1939 június 2U-a óta folyik egy ügy, mert a község belterületén egy csatornát elzártak. Azóta 45—50 mamagyar gazdának a háza és kertje minden évben víz alá kerül. Az akta elindult végtelen útjára. Az akta községi mérnöki száma 307, az elöljáróságé 9767, ezenkívül a főszolgabírói hiva,talt és Pest vármegye alispáni hivatalát is megjárta. Ezután a íöldmívelésügyi minisztériumba került, ahol 114.177 az aktaszáma. A belügyminisztérium vízjogi osztályának és a budapesti kultúrmérnöki hivatalnaik az aktaszámát nem tudom. Ez az akta két és fél év óta kering. Nyáron dögletes bűzt terjeszt az a pocsolya, amely bent van a 17.000 lakosú város szívében. A házak sorra dőlnek össze, a nép tehetetlen és semmiféle intézkedés nem történik. ugyanitt veszélyes belvizek vannak és ma semmiféle víztelenítési munkálat nem folyik. A határban építettek árkokat, a víz lefutott. Ezeket az ánkokat most helyenkint betömik és ha megint nagyobb esőzés lesz, akkor a víz éppenúgy elönti a, földeket és a földek éppenúgy terméketlenné válnak, mint a múltban. Jászkarajenő határában a Kőrös-ér kibővítési munkálatait nem kezdték meg, úgyszintén nem kezdték «reg sem Kocsér, sem Törtei határában, ellenben Nagykőrösön kibővítették, kiszélesítették az árkot. Most majd a tavaszi víz gyorsan le fog zúdulni, az alsó szűk meder azonban nem tudja felfogni és éppenúgy elönti ezeket a területeket, s éppen Olyan súlyos károkat okoz, mint a múltban. (Gosztonyi Sándor: Tornyán, ugyanaz az eset!) Az egyes ármentesítő társulatok felemelik a gazdák hozzájárulását. Az egyik például ti pengőről 8 pengőre emelte fel a járulékot. Ennek ellenére nem állnak feladatuk magaslatán, s nem végzik el azokat a preventív intézkedéseket és munkálatokat sem, amelyekkel pedig segíthetnének a bajokon. Tószeg határában '. a Gerje-Perje vállalat nem hajlandó felemelni a csatornáit. Az eredmény az, hogy ebben az évben négyszer vette körül a községet a víz, mert a Tisza már 500-as vízállásnál kinyomja a vizel; az árterületre. Ezáltal igen értékes takarmány ment tönkre, mert ezen a nyáron a gazdák egyáltalában nem tudtak kaszálni. Ugyanez a helyzet Zagyvarékáson, ahová a Tápión keresztül Közép-Pest megye vizének nagy része fut le és ott kellene beletorkolnia a Zagyvába. A csatornákat elkészítették, de nincs kész a zsilip és nincs szivattyú. Szivattyú nélkül pedig ezt a víztömeget magas vízállás mellett nem lehet átemelni. Most az a helyzet, hogy ha csak valamennyire is vizes esztendőnk lesz, akkor Zagyvarékas már a harmadik évben nem fog aratni s ezáltal ismét 2000—3000 hold terménye megy veszendőbe. T. Ház! Az előttem szólott kormánypárti képviselő urak közül is többen kérték az ármentesítő társulatok államosítását. Ezt a legsürgősebb teendőnek tartom, mert amikor a víz rajtunk van, akkor árvizkormáuybiztosokat kinevezni, lehetőleg két-három nappal a legnagyobb veszély után, ez kapkodás és nem tervszerű munka. Ezzel semmiféleképpen nem tudunk segítségére lenni a magyar népnek, amely pedig óriási károkat szenved; de még nagyobb károkat szenved az ország, amely a jelenlegi háborús helyzetben nem tud olyan eredményt produkálni, amilyenre feltétlenül szükségünk van, ha gazdasági helyzetünket, különösen Délkelet-Európában biztosítani akarjuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon ) 4 Egyéb mulasztások is történtek. Nagy akciók indultak meg' szakértők bevonásával megtör öha jók építésére, mederkotrásra, miután állítólag ez volt az egyik oka annak, hogy állandóan magas a Duna és a Tisza vízállásaidé semmi sem történt. Megnéztem a költségvetést, — az idő rövidsége miatt nem akarom a dolgot részletezni — ele ebben a költségvetésben egyetlen olyan tétel sincs felvéve, amely ezeket a bajokat intézményesen megoldaná. Pedig tessék tudomásul venni, hogy ez egyik legfájóbb problémája a magyar gazdasági életnek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A tervszerütlenségre egy másik példát hozok fel. A gazdasági felügyelők akciókat szerveztek tenyészállatok kiadására és amint már említettem» vetőmag kiadására. Így például választókerületem egyik községében befizettettek az érdekeltekkel bizonyos összeget^ es hónapok multán nem kaptak egyetlen tenyészállatot és egyetlen szem vetőmagot sem. A gazda hónapok multán kapja vissza teljesen elértéktelenedett pénzét, a gazdasági felügyelőkbe vetett bizalmát teljesen elveszti, aikik pedig ezt semmiképp sem. érdemlik meg, mert nem ők a hibásak és akkor még csodálkoznak és azt mondják, hogy a magyar gazda maradi. Nem maradi és nem bizalmatlan, hanem ha egyszer vagy többször becsapják, tényleg egészen jogos a bizalmatlansága. A házhelyakció kérdését kívánom röviden felemlíteni, bár ezt a témát előttem már meglehetősen kimerítették. Nekem is csak az volna a kérésem, hogy ezt a legégetőbb problémát tessék a legsürgősebben megoldani és a legszi gombban végrehajtani. Az igénylések lYä—i evvel ezelőtt bementek a minisztériumba. A telepítési osztály a jelenlegi személyzet mellett képtelen az ügyeket ellátni és a ráháruló feladatot megoldani. (Egy hang a jobboldalon: Szaporították!) Ezen a téren nem szabad a költségekkel takarékoskodni, mert életérdeke a
