Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-220
Az országgyűlés képviselőházának 220. Kérem a miniszter urat, hogy a Velencei-tő vizének hozzá- és elvezetéséről, illetőleg ennek szabályozásáról legyen kegyes gondoskodni, főleg a nagyobb víziprogrammal kapcsolatban, és hogy erre a célra a már töfbbízben kilátásba helyezett, de sajnos, meg nem kapott kotrógépet is bocsássa rendelkezésre. Ez ugyan elsősorban mezőgazdasági érdek, de egyúttal idegenforgalmi érdek is. A Velencei-tó rendkívüli fontosságára talán felesleges rámutatni, ezt valamennyien ismerjük, a'kik idegenforgalmi kérdésekkel foglalkozunk. Örvendetes az alföldi nagy öntöző-és hajózócsatorna építése, és az, hogy a Duna-Tisza hajózási csatornának elŐtanulmányozására is végre 300.000 pengő vau a költségvetésbe felvéve, i Felhívom a miniszter úr szíves figyelmét a villamos energiaellátásra. A villamos energiának ma, amikor szénhiány van, a fuvarozás, szállítás terén hiányok vannak, rossz utak vannak, tulajdonképpen elsősorban mezögazdaságfejlesztő tényezőnek kell lennie. (Ügy vau! jobbfelöl.) Sajnos, a magyar energiatermelés és elosztás 90, vagy 99% J ban zsidó nagyvállalkozók kezében van. (Ügy van! jobbfelől.) Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezen intézményesen változtatni kell. (Rajniss Ferenc: És mit öszszeraboltak törvényesen ! Törvényes rablást csináltak!) Ezeket a villamosyállálatokat ki kell sajátítani és olyan szociális és a mezőgazdaságot megsegítő programmot, illetőleg egységárakat kell kidolgozni, amelyek valóban a termelés elősegítésére szolgálnak. Klasszikus példa erre az úgynevezett nagykunsági villamossági szövetkezet, amelyet ott tisztán községi részesedéssel megalakítottunk, tehát sem kapitalista nagyvállalkozó, sem bank, sem zsidó nem vett részt benne. Ez olyan szociális tarifákkal dolgozik, hogy valósággal csodákat művel az olcsó cséplésnél, a motoraram felhasználása terén, úgyhog-y többszörösére emelkedett már a mezőgazdaság által f felhasznált villamos energia mennyisége. Öriási áskálódás folyik azonban ellene, őszintén szólva, azokat a szőrös kezeket, amelyek meg akarták fojtani és mindenféle szennyes vételi ajánlatokkal ostromolták, csak nagyon nehezen és erélyes kézzel tudtam a szövetkezettől távoltartani. (Meskó Zoltán: Meg kell beretválni azokat a kezeket! — Derültség.) A gazdasági munkaügyi igazgatás és a munkaviszony szabályozása tekintetében tagadhatatlanul rendkívül sok történt, sok jóakarattal, de gyakran a termelési szempontok feláldozásával. A munkabéruzsora letörése mellett természetesen gondoskodni kell a munkások megfelelő természetben való cinő- és ruhaellátásáról Ezt a tárgyat azonban előttem szólott képviselőtársaim mindkét oldalról anynyira kimerítették, hogy én csak helyeslőleg tudok ehhez a kéréshez hozzájárulni. (Rapcsányi László: De nem rossz, használt bakancsokkal, hanem, csizmákkal kell őket ellátni!) A termelési kedvet kell minden módon, minden lehető módon erősíteni, mert egyébként a termelés nem emelhető és nem növelhető. T. Ház! Nagyon sok dolgot szerettem volna még elmondani. (Rajniss Ferenc: Halljuk! Halljuk!) Sajnos, az idő már annyira rövid, hogy új témakörbe belekezdeni nem érdemes. A magam részéről természetesen örömmel elfogadom a költségvetést, mert bízom a miniszter úrban, aki mellé mindig a legnagyobb örömmel állunk, mert ismerjük kevésbeszé lűsége mellett hatalmas energiáját. Azok a tettek» amelyeket itt mindenféle reklám nélkül ülése 19hl november 18-án, kedden. 323 cselekedett, bíztató ígéretek arranézve, hogy ezt a programmot is, amelyet a jövő esztendőben akar végrehajtani, megfelelő, eredménynyel meg fogja csinálni. (Taps a jobboldalon. — Gr. Serényi Miklós: Maga a képviselő úr sem hiszi!) Elnök: Serényi gróf képviselő urat rendreutasítom. Több vezérszónok nincs, szólásra következik? Megay Károly jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: Mélyen t. Ház! Az egész napot itt töltöttem és végighallgatam sok képviselőtársamat. Főképp a mi oldalunkról, a szélsőjobbról, de a másik oldalról, Jurcsek es Sigray t. képviselőtársaim is olyan ismerős hangokat ütöttek meg, amelyek emlékezetembe idéztek hosszú évek előtti dolgokat, úgyhogy felkérettem a 25 év előtti naplót, amikor ugyanerről az oldalról mint függetlenségi képviselő — akkor még kevesedmagammal — ezzel a kérdéssel foglalkoztam. Ebből látom, hogy mennyire aktuális ez ina is és látom azt is, mennyire nem lenne szabad még ina is aktuálisnak lennie, hanem rég megoldott kérdésnek kellene, lennie. Mondom, huszonöt évvel ezelőtt tartottam ezt a beszédet. (Olvassa): »Közpréda lett a haza földje, mert úgy látszik, megfeledkeznek arról, hogy akié a föld, azé az ország. Legyen már vége egyszer a földdel való üzérkedésnek, mert nem azért folyik odakünn a harctereken patakokban a magyar vér, nem azért küzd a lövészárkok lakóinak 75 százalékát kitevő föildmívesosztály, hogy ha Isten segítségével a háborúból netalán hazatér, az általa megmentett és megvédett földet itthon a bankoktól kelljen neki kis parcellákban, de annál nagyobb árban megvásárolnia.« Azután így folytattam (tovább olvassa): »Míg véreink odakint küzdenek, nekünk kötelességünk, hogy azt a földet, amelyért ők harcolnak, mi megtartsuk és ha kell, törvények útján is megvédjük. Vigyázzunk arra, hogy a magyar föld ne kerüljön idegen kézre. Hiszen ma attól is lehet tartani, hogy egy ellenséges állambeli pénzcsoport lelketlen megbizottai. alkuszai által a fronton küzdők t hátamögött megvásárolja az ország egy részét. De nemcsak az ellenségtől féltem én a magyar földet, hanem féltem minden idegentől. Idegennek tekintek pedia* minden olyan földvásáirlót, aki a magyar földet csak a hasznáért szereti. szemben azokkal, akik annak megtartásáért, annak birtokáéirt életüket is készek feláldozni Ezekről kell nekünk gondoskodnunk, t. Ház. ezek érdekeit kell megóvnunk, mert ők azok aa őrszemek, akik mindenkor féltő gonddal ügyelnek fel arra, hogy a magyar vérrel megmentett föld magyar is maradjon.« »A törvényhozás működésének tengelye az agrárkérdés legyen, mert azokat az óriási terheket, amelyeket a háború következtében nekünk és a reánk következő nemzedékeknek hordoznunk kell, csakis a fölei termőképességének fokozásával^ és a mezőgazdasági porták és kúriák megerősítésével tudjuk majd elviselni.« (Gr. Vay Miklós: El lehet mondani mégegyszer! — Rapesányi László: Ez a baj!) T. Képviselőház! Ezelőtt 25 évvel, 1917 ö^zén .beszéltem így az akkori költségvetési vitában. Mondhatom, kevés megértéssel, de annál több ellenvetéssel találkozott ez a. felszólalásom. Örülök, hogy ma már úgyszólván a magyar képviselőház 80%-a, a túloldal is követeli ezt, azonban még- most sem valósult meg
