Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

310 Az országgyűlés képviselőházának 2í nok rátérni, ami tulajdonképpen nem tartozik szorosan a földmívelésügyi tárca keretébe, azonban nagyon érinti a gazdákat. Ez elsősorba a közmunkaváltság. Nem beszélek róla többet, tudjuk mi az. A másik kérdés a falusi iskoláztatás kérdése. Ez megint olyan dolog, amely legjobban a falusi kisembereket sújtja ott, ahol nincs egyke, ahol sok a gyerek. Az én szegény vidékemen a legtöbb iskola felekezeti vagy községi, is nagyon sok 70—80%-os iskolai pótadóval dolgozik. Ezt a kérdést országosan meg kellene oldani, még pedig valahogyan olyanképpen, hogy mindenki egyforma mértékben vegye ki a részét ezekből az iskoláztatási költségekből, hogy ne legyen például a sokgyermekes göcseji földmíves iskoláztatás szempontjából sokszor rosszabb helyzetben, mint a városi vagy egykés vidékek lakossága. Nagyon fontos kérdés még a cigánykérdés rendezése. Valahogyan ezt a kérdés t^ is meg kellene oldani, különösen a falusi nép szempontjából, mert a cigányinvázióicl azok szenvednek legtöbbet. Annak a fáját viszik el, annak a baromfiját, a terményeit hord iák el, azt károsítják meg állandóan. Nagyon érinti a falu népét a osereőrlés kérdése is. A malmok, amelyek vámőrlést végeztek, a gazdák odavitt gabonájából szolgáltatták vissza lisztet, már pedig a gazda sohasem tudja, hogy milyen lisztet kap a gabonájáért s sok esetben bizony sokkal rosszabb gabonának a lisztjét kappa vissza. Nagyon sérelmes még a falusig népre, különösen a kisemberekre, a csuvározás. Nem kell magyaráznom, hogy mit jelent ez a kisemberek szempontjából. Az a szegény falusi ember, aki másnak a tarlóján kereste meg az évi gabonaszükségletét, 10—15, esetleg 20 pengőt is ráfizet arra, hogy valamilyen fuvarral a malomba és onnan visszaszállítsa az őrleményét. A most érvényben lévő szabályok s rendeletek úgyszólván teljesen lehetetlenné teszik a kisembereknek a hizlalást» úgy, ihogy alig tudják biztosítani a saját zsírazükségletüket, mert ha kapnak is bevásárlási engedélyt, az engedély álapján még nem tudják megszerezni a hízlalóanyagot. Még egy kérdést kívánok szóvátenni, és ez a falusi cipőellátás kérdése. Mindenki előb'i kap sorrend szerint lábbelit, mint a falusi ember, már pedig télvíz idején lábbeli nélkül a falusi ember dolgozni nem tud, a munkálatok elmaradnak, így a téli falusi munkálatukat nem tudják elvégezni. Arra kérem tehát s, földmívelésügyi miniszter urat, foglalkozzék ezekkel a kérdések kel s lépjen ezekben a kérdésekben érintkezésibe minisztertársaival és igyekezzék a falu népét,, ennek az országnak a gerincet megvédeni, igyekezzék a gázdatársadalomnak olyan pozíciót szerezni, amely pozíció őt ebben a" agrár államban megilleti. Mivel azt látom, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetése az eddigiekhez képest emelkedett és mivel meg vagyok /óla győződve, hogy ez a felemelt költségvetés minden tekintetben a gazdák érdekeit fogja szolgálni, a költségvetést pártom nevében is elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Miskolczy Hugó jegyző: Szeder Ferenc. Elnök Szeder Ferenc képviselő urat illeti a szó. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Érdekes volna, ha belemennék ennek a tárcának részletenkénti tárgyalásába, ha azt a módszert }

,0. ülése 19hí november 18-án, kedden. alkalmaznám, amelyet más alkalommal, amikor több idő állott rendelkezésünkre, a földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával, de ezt a rendelkezésre álló igen rövid idő miatt, nein tehetem. Ezért én is élek azzal a joggal, amellyel többi képviselőtársaim is éltek, és néhány, a tárca keretébe tartozó igen fontos kérdést teszek szóvá, mégpedig olyat, amiről eddig a legkevesebbet beszéltek a szónokok; a mezőgazdasági munkásság^ súlyos kérdésfiit. Előrebocsátom, meggyőződéssel vallom, mint ahogyan pártom minden egyes tagja ezt vallja, hogy az ország dolgozó népének jobbléte szoros összefüggésben van a mezőgazdasági termelés intenzitásának a kifejlesztésével. Ez természetes is, mert hiszen mássá válik a nemzeti jövedelem az esetben, ha országunk termelését megfelelően ki tudjuk fejleszteni, mint ha ez az extenzív mezőgazdasági termelési rendünk marad meg. T. Képviselőház! Érdekes volna, ismétlem, ha elővennénk újra azt a tárgyalási anyagot és módszert, amelyet a múltban követtünk, amikor ízekre szedtük a földmívelésügyi tárca költségvetését, amikor ideállítottuk mezőgazdasági termelési rendünket és rámutattunk arra a szomorú, sajnálatos tényre, hogy Európában is a tizenhetedik helyen kullogunk a mezőgazdasági terméseredmény tekintetében, bár itt a nagybirtokrendszer az uralkodó termelési forma s noha minduntalan azt hirdették hivatalos helyen, hogy csak a nagybirtokrendszer alapján lehet a termelést magas színvonalra emelni. A terméseredmény tekintetében Németország előttünk járt már évtizedekkel ezelőtt. Matolcsy képviselőtársam megemlítette, hogy azért, mert ott nincs hitbizomány, de elfelejtette hozzátenni, hogy ezt 1918-ban egy tollvonással törölték el a hitbizományi rendszert. Általában Nyugat-Európában sokkal egészségesebb a földbirtokmegosztás, ott a nálunk uralkodó nagybirtokrendszer ismeretlen, mégis terméseredmény tekintetében mi jóval alul maradtunk. Igen t. Ház! Elmaradott mezőgazdaságunk, elmaradott mezőgazdasági szakoktatásunk. A szikes és homokos területek igen tekintélyes része használhatatlan és parlagon hever ma is. Emlékszem, amikor annakidején ezen az. oldalon szóvátettük ezeket a jelenségeket, felállt a hajdani népjóléti miniszter úr, Vass József, aki azt mondta: igenis, arra törekszünk, hogy a magyar paraszt gyökeret eresszen ezekbe a szikes és homokos területekbe. Ezek az^ ígéretek természeesen, amint most látjuk, már frázisokká törpültek, mert arranézve, hogy valójában gyökeret eresszen a magyar parasztság még azokba a területekbe is, nem történt soha semmi komoly törvényhozási intézkedés. A pénzügyminiszter úr most, amikor a költségvetést beterjesztette, egyúttal bejelentette költségvetési beszédében Magyarország térképezését. Ott tartunk tehát, hogy a

r térképezés, amelynek alapján valamelyes intézkedés történik majd ezeknek a területeknek megjavítása érdekében, most kezdődik el. T. Ház! Hányszor tettük itt szóvá a tagosításnak, & növénytermelés fejlesztésének, az állattenyésztésnek, a mezőgazdasági termelés megszervezésének, a közlegelők létesítésének s javításának kérdését. Nagyon érdekes volna, ha most felállanának a túlsó oldalon azok a volt földmívelésügyi miniszter urak, akikkel annakidején ezekben a kérdésekben igen súlyos vitáink voltak, akik velünk szemben az I úgynevezett liberális rendszer mellett foglal-