Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 19íl november 18-án, kedden. 287 volt. A tervek csaknem minden részénél nem­tf} a költségvetésből, de egyéb, a mezőgazda­ság lejleszteset celzo törekvésekből is messze kimagaslik az a szociális gondoskodás, amely az egész kormányzatot áthatja.- Méltóztassék gondolni azokra a juttatásokra segélyekre, amelyek az arra rászorultaknak 'vagy az arra érdemeseknek az észszerűség és a lehetőség határain belül biztosítva vannak, Ügy érzem, külön említést kell tennem mégpedig igen nagy örömmel, arról, hogy" ebben a költség­vetési évben van módunkban először a vissza­csatolt erdélyi részek erdő- és mezőgazdasá­gának alimentálásáról is gondoskodni. Ezeknek a mező- és erdőgazdasági ügyeknek a fejlesz­tése és támogatása a földmívelésügyi minisz­térium erdélyi kirendeltségének gondjaira van bízva, az ottani speciális gazdasági viszonyok közvetlen figyelembevétele mellett. Ha méltóztatik megengedni, ezekután át­térek röviden az egyes címekre. A központi igazgatást a földmívelésügyi minisztérium 589 fővel, az erdélyi kirendeltség pedig 29 fővel fogja ellátni. Az államerdé­szet az ország gazdasági életének egyik leg­jelentősebb tényezőjévé vált nemcsak azért, mert az országgyarapodás az ország erdő­állományát jelentékenyen növelte, de azért is, mert a fa,, mint ipari anyag, mindinkább nyer fontosságában. Erdőállományunk . jelenleg _ 6 millió katasztrális hold, amelyből 1 millió katasztrális hold kincstári birtok, 2 millió van állami kezeilés alatt, míg 3 millió a magángazdasági objektum, amely állami ellen­őrzés alatt áll. Az állami erdőmérnökségek jelenlegi 603 főnyi személyzete a reája há­ramló igen sokoldalú feladatok elvégzésére ma már kevésnek bizonyult. Ennek a létszámnak további emeléséről azonban egyelőre nem lehet gondoskodni, éppen azért, mert kevés az erdő­mérnök-jelentkező. A hosszú ideig tartó és nehéz műgyetemi tanulmányok után nagyon is érthető, hogy a csekély gyakornoki díjazás, gyakornoki illetmény mellett kevés az erdő­mérnök-jelentkező. (Meixner Emil: Inkább a magángazdaságban helyezkednek el!) A föld­mívelésügyi miniszter úrnak azt az^ elhatáro­zását, hogy ösztöndíjakkal segíti elő az erdő­mérnöki főiskolák látogatását, csak igen nagy örömmel üdvözölhetjük. (Ügy van! Ugy van! Éljenzés jobbfelől.) A legnagyobb pénzügyi kiadást okozza a nagybányai erdőigazgatóság, a Szolnok-Do­boka vármegyében fekvő úgynevezett Lapos­völgyben lévő állami birtoknak korszerű fejlesztése, — aminek előfeltétele egy rendes nyomtávolságú vasútnak a völgyben való létesítése — továbbá a görgényvölgyi erdő­birtoknak szintén korszerű fejlesztése. Tudva­levő, hogy a román éra alatt az okszerű erdőgazdálkodás elvei igen súlyos sérelmet szenvedtek. Az erdőterületnek jórésze devasz­táltatott, különösen a hozzáférhető részeken és ott, ahol a magyarságot éppen gyengíteni akarták. Ugyancsák a román uralom alatt végzett rendszertelen erdőkitermelések követ­keztében gondoskodni kell arról, hogy a sok tízezer katasztrális holdat kitevő kopár terü­letek ismét beerdősíttessenek. Ezen a téren a költségvetés még csak kezdő lépést tesz, ami­kor az imént említett kopár területek beer­dősítéséhez szükséges csemetekertek létesíté­sére és a legszükségesebb erdősítések végre­hajtására irányoz elő megfelelő összegeket. Nem szabad azonban már most abba a téve­désbe esnünk, hogy az Alföld fásítása ve szített jelentőségéből. Nyomatékosan vagyok bátor rámutatni arra, hogy az Alföld-fásítás problémája éppen olyan időszerű most, mint volt azelőtt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és középen.) A költségvetésnek igen fontos része az ország faellátásával kapcsolatban tett intéz­kedésekre fordított összeg. Ez teszi lehetővé azt, hogy az ország faszükségletére vonatko zólag megközelítőleg pontos adatokkal ren­delkezzünk. Egyébként a faellátás terén még sok kíváinüivaló van hátra. Azt hiszem, érde­kes megemlíteni, hogy Magyarország tüzifa­szükséglete 2'-G-es fejadag alapján körülbelül 400.000 vagon, amit a termelés bőségesen fedez. A gazdasági felügyelői állások számának emelésével, új felügyelőségek felállításával, az agrárpolitikai tevékenység fokozottabb fel­karolásával (Helyeslés jobbfelől.) kapcsolat­ban fel kellet emelni ez alatt a cím alatt mind a személyi, mind a dologi kiadásokat, A mezőgazdaság vezérkarának, a gazdasági és telepítési felügyelői karnak munkássága min­den dicséretet megérdemel, különösen ha arra gondolunk, hogy az elmúlt időkben ennek a karnak jelentékeny része teljesített katonai szolgálatot, amely idő alatt a megcsappant fel­ügyelői kar látta el a folyton növekvő fel­adatokat. Tekintettel arra a fontos, sok költ­séggel és fáradsággal járó feladatra, amelyet az ország gazdasági felügyelői kara végez, na­gyon kívánatos és indokolt volna őket jobb anyagi helyzete, jobb megélhetési viszonyok közé juttatni és lehetővé tenni azt, hogy a felügyelők gyakori kiszállásaikat gyorsabb tempóban tudják lebonyolítani. Kívánatos volna egyébként, hogy minden járásnak le gyen egy-egy, éspedig a járásban lakó gazda­sági felügyelője. Az állattenyésztés fontossága a költségvetés­ben is kifejezésre jut, amennyiben a költség­vetés erre a célra az előző évi 1 millió pengő­vel szemben 5 millió pengőt irányoz elő. A szarvasmarha-, sertés-, juh- és baromfitenyész­tés fejlesztésére előirányzott összegek mutat­ják annak felismerését, hogy az állattenyésztés a mezőgazdasági termelés fundamentuma és biztosítja a talajerő fenntartását, továbbá a gazdáknak, de általában a falu lakosainak a megélhetésén könnyít. Ezeket a célokat szol­gálják különféle jutalmak, fuvardíjkedvez­mény, apaállatistállók építési költségeihez való hozzájárulás, kamatmentes hitelek stb. Szarvasmarhatenyésztésünk igen szépen fejlődik. (Tóth János: Jó tejár van!) Elisme­rik ezt hatalmas német barátaink is, mind a sajtóban, mind a hivatalos tárgyalások alkal­mával. Amíg az. erőtakarmányban importra szoruló államokban, mint amilyen Hollandia és Dánia, nagy visszaesés tapasztalható, avagy például Svájc szarvasmarhaállománya negyed­millióval csökkent, addig nálunk a kedvező értékesítési, szervezési viszonyok következté­ben marhaállományunk emelkedőben van. De nemcsak mennyiségileg, hanem minő­ségileg is örvendetes javulás tapasztalható, mert a földmívelésügyi minisztérium nagy se­lejtezést végez, amikor igyekszik az értéktelen anyagot az állományból kiemelni, húskon­zervvé feldolgozni és értékes egyedeket ki­osztani. Az eddigi kedvező fejlődést egyébként a következő tények is igazolják: marhaállo­mányunk emelkedése, általában — amint bá­tor voltam rámutatni — a magasabb állatárak és végül a különösen nagy érdeklődés a jó­42*

Next

/
Thumbnails
Contents