Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 194-1 november Ti-érl, fenteken. 273 azonnali szabályozását a felmerült életszük­ségletek halaszthatatlanná teszik és az így megtépázott szerves javaslat tovább alussza álmát az asztalfiókban a bizonytalan jövőig. így születik meg a sok novella. Hogy ez nem éppen kívánatos állapot, azt én nagyon jól tudom, de minden tárgyilagos embernek be kell. látnia, hogy erről senki sem tehet.« Erről a kérdésről ezt mondottam és ami­kor most bátor voltam saját szavaim idézésé­vel a t. Ház türelmét pár percig igénybevenni, akkor ezt kizárólag azért tettem, hogy amikot a következőkben rá fogok mutatni arra, hogy mi mindent nem tudunk megvalósítani abból, amit a rendszeres jogfejlesztés körében meg­valósítani akartunk, programmunkba felvet­tünk, sőt aminek megvalósítását multévi költ­ségvetési beszédemben ^ magam is bejelentet­tem és másrészről mi mindent voltunk kényte­lenek a rohanó élet követelményeinek kielégí­tésére Programm nélkül incidentaliter megva­lósítani, akkor tisztán álljon a t. Ház előtt egyfelől az, hogy nem terhel senkit mulasztás, másfelől pedig az, hogy a törvényalkotásnak, általában a jogszabályalkotásnak ezt a rapszo­dikus módját én sem tartom sem helyesnek, sem kívánatosnak, csak egyszerűen elkerülhe­tetlennek. A kép teljességéhez tartozik még az is, amire szintén történt már allúzió, ami külön­ben is köztudomású, hogy az igazságügy­minisztérium nemcsak az igazságügyi tárca körébe tartozó jogszabályoknak az előkészí­tője, hanem igen tevékeny részt vesz más tár­cák jogszabályalkotási tevékenységében is. Már pedig, hogy a mai időkben, amelyeket most élünk át, ezek a rendkívüli állapotok, a háború, az ezzel kapcsolatos gazdasági válto­zások és az ezekkel összefüggő különböző tár­sadalmi jelenségek rengeteg sok szabályozást igénylő problémát vetnek fel, ez kétségtelen és ennek természetes követelménye az, hogy akarva-nemakarva tömegesen kell jogszabá­lyokat alkotni, aminek szintén nem örül egyet­lenegy jogásztársam sem, én sem, de méltóz­tassék ítélni felette, hogy lehet-e ezt elkerülni. T. Házi Azt hiszem, abban mindnyájan egyetértünk, hogy amikor a szerves, rend­szeres jogfejlesztés kisebb-nagyobb hiányainak ellentétele egyfelől a trianoni bilincs r szét­törése, ami dicsőséges honvédségünk részéről (Éljenzés és taps), amely új haditervek glóriá­jával övezheti magát, másfelől a csonka or­szág területének csaknem kétszeresére eme­lése, akkor azt hiszem, még egy ideig szívesen eltekintünk attól, hogy százszázalékosan, ma­radéktalanul érvényesülhessenek a klasszikus jogfejlesztés követelményei. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Most leszek bátor időrendben fel­sorolni azokat a javaslatokat, amelyeket be­nyújtottam, amelyeket a múlt évi költségvetési beszédem óta, november 12-e óta, letárgyal­tunk, törvényerőre emeltünk és kihirdettünk. Ezek az 1940:XXXVI. te. egyes igazságügyi szervezeti és eljárási kérdések szabályozása tárgyában, az 1940:XXXVII. te, a büntető íté­lethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények korlátozásáról és megszüntetéséről, — ez a rehabilitációs törvény — az 1941:111. te. a ma­gyar-német hitelesítési egyezmény becikkelyezé­séről,,az 1941 :IV. te. az építőtakaréküzlet szabá­lyozásáról, az 1941 :V. te. a nemzetiségi érzület büntetőjogi védelméről, az 1941: VIL te. a ma­gyar-német szerzői jogi egyezmény becikke­lyezéséről, az 1941:VIII. te. a magyar­német kiadatási szerződés becikeklyezéséről, az 1941:X. te. a közellátás érdekét veszé­lyeztető cselekmények büntetéséről, az 1941: XlII.tc. az ügyvédekre, ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kér­dések szabályozásáról, az 1941 :XV. te. a házas­sági jogról szóló 1894:XXXI. te. kiegészítésé­ről és módosításáról, valamint az ezzel kap­csolatos szükséges fajvédelmi rendelkezések­ről. Ezeken a kihirdetett ' törvényeken felül ugyanebben az évben benyújtottam még két törvényhozási tárgyalásra váró javaslatot: a felségsértésről, lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről szóló törvényjavaslatot és a nemzet nagyjaira, úgy­szintén a szentekre és az egyházak nagyjaira utaló megjelöléseknek az ipari és kereske­delmi tevékenység köréből való használatáról szóló törvényjavaslatot. T. Ház! Ez tíz megszavazott törvény és két javaslat, összesen tehát 12 jogalkotás, amelyek közül összesen csak öt van olyan, amely a szer­ves jogfejlesztés körébe tartozik és amelyet programszerűen hozhattunk meg. Az egyik a rehabilitációs törvény, a másik a. magyar-né­met hitelesítési egyezmény, a harmadik a ma­gyar-német szerzőjogi egyezmény, a negyedik a magyar-német kiadatási szerződés, az ötödik az építő takaréküzletről szóló törvény és rész­ben még ide tartozik a házassági novella is, amelynek az első és második fejezete, — tudni­illik a házasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálatról^ szóló és a házasodási kölcsönről szóló két fejezet — régebben tervbevett, tehát a rendszeres jogfejlesztés körébe tartozó jogal­kotás. A többi részint olyan, amelyet kénytele­nek voltunk, mint az előbb jellemeztem, a ro­hanó élet követelményeinek megfelelően egy szintén r egységes előkészítés alatt álló jog­anyagból kiragadni, mert a szükség megkí­vánta, hogy sürgősen szabályozzuk, részint pe­dig olyan, amelyet mint egészen új követel­ményt vetettek fel a háborús viszonyokkal együttjáró gazdasági helyzetek és az azokkal kapcsolatos társadalmi jelenségek, s amint mondtam, ilyen például a közellátási bűncse lekmények üldözéséről szóló törvényjavaslat, Illetőleg meghozott törvény. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezek közül kettőre egy kissé kitérjek. Az egyik a rehabilitációs törvény. Ennek hatásáról már bizonyos adatokat szolgáltathatok a t. Háznak, noha a törvény csak március 1-én lépett életbe, tehát csak 8 hónapja van hatályban. Ennek a törvénynek 2. §-a tudvalevően automatikusan fizüntette meg a büntető ítélethez fűződő hát­rányos jogkövetkezményeket azokban az ese­tekben, amikor a bíróság fefüggesztette a bün­tetés végrehajtását és letelt a próbaidő anél­kül, hogy új bűnvádi eljárás indíttatott voln,n. Ennek a törvényszakasznak alapján nem keve­sebb, mint 11.000 rehabilitáció történt 8 hónap alatt. (Helyeslés.) Ugyancsak jelentékeny számban, megköze­lítően „5000 esetben mondotta ki a bíróság a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövet­kezmények megszűnését kérelemre, tehát a tör­vény 6. §-a alapján. Igen örvendetes jelenség az is, hogy a bíróságok nagyon szívesen alkal­mazzák e törvény 1. §-a (1) bekezdésének a 2. pontját, amely tudvalévően lehetőséget nyújt arra, hogy kisebb súlyú vétség esetén már az elítéléskor, tehát az ítéletben vagy a büntető ­parancsban elhárítsa a bíró az ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezményeket. Ilyen is már 300 esetben fordult elő. Es végül 7 esetben a törvény 7. §-a alapján legfelsőbb kegyelmi el­39*

Next

/
Thumbnails
Contents