Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. s6t még a megelőző időkre visszamenőleg is éis megállapítottam, hogy az állami és társadalmi rend elleni vétségeket és bűntetteket akkor követik el tömegesen, amikor a kormány erre okot szolgáltat. A statisztika révén megállapítottam, hogy ezeknek a büntetéseknek és elítéléseknek a száma Gömbös Gyula előtt hatalmas mértékben felszökött,^ Gömbös Gyula kormányzásának visszahatásaképpen ilyen bűncselekm£ínyeket sokkal kevesebben követtek el, így azok száma körülbelül 50 százalékkal esett, majd az utána következő kormányok működésének ideje alatt megint hatalmasan felszökkent. Ez a statisztika a szeizmográf pontosságával mond bírálatot a kormányok működése felett. Ha én ezt a szeizmográfot irányadónak elfogadom, akkor ez a statisztika nagyon szomorú bírálatot gyakorol a kormány működése felett. Az igazságügyminiszter úr benyújtotta a felségsértésről _ szóló javaslatot. Kíváncsi voltam arra, vájjon a legutóbbi évtizedben hányan követtek el felségsértést. Megnéztem a kormány jelentése kapcsán benyújtott statisztikát és megállapítottam azt, hogy a legutóbbi tíz esztendőben felségsértést senki nem követett el. (Egy hang a középen: De kormányzósértést igen!) Vájjon miért volt szükség erre a törvényjavaslatra, ha senki nem követi el! (Felkiáltások jobbfelől: Es a prevenció!) Én magam is meg'bélyegzem azt, aki az államfő ellen, vagy az államterület ellen felségsértést követ el, azonban úgy látom, e tekintetben erre a javaslatra egyáltalán nem volt szükség. mert egyetlen a^y elítéltetés nem történt. Ezt a kormány statisztikájából vettem. Ennek a törvényjavaslatnak a súlypontja az, hogy az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényt burkolt formában most már másodszor súlyosbítsa. Én azt mondom, nehéz időket élünk és forradalmi je lenségeknek nem szabad megnehezíteniük az állam kormányzását. (Radocsay László igazságügyminiszter: Ügy van!) Ez kétségtelenazonban olyan viszonyokat kell teremteni. hogy ne legyen forradalom (Rajniss Ferenc: Ez is igaz!) és ne legyen szükség forradalomra. A kormány a maga merevsége által és azáltal, hogy alkotmányunkat minduntalan merevíti, maga készíti elő a forradalmat. Hogy forradalom nem tört ki, ez azért van. mert a magyar nép és a magyar nép igaz ve zetői hallatlan nagy felelősséget éreznek. Ha a kormányon múlnék, akkor már régen fórra dalomnak kellett volna lenni ebben az országban. Nem a saját tudásomat hozom ide, hanem azt, amit az egyetem katedráiról tanultam. Én az egyetem katedráiról azt tanultam, hogy a magyar alkotmány rugalmas, történelmi alkotmány. Elnök: A képviselő urat kérem, méltóztassék fejtegetéseiben az igazságügyi tárca keretében maradni. Haala Róbert: Odatartozik. Elnök: Nagyon általánosságban tetszett most beszélni; ez bajosan hozható kapcsolatba az előttünk lévő tárcával. Haala Róbert: Az alkotmány védelméről szóló törvénnyel, tehát az alkotmányjoggal foglalkoztam. Elnök: Méltóztassék magát az elnöki figyelmeztetéshez tartani, elvégre ezen okoskodás alapján mindenről lehetne beszélni az igazságügyi tárcánál. Haala Róbert: Amikor megállapítom, hogy történelmi alkotmányunk van a tankönyvek ilése 191*1 november Í4-en, pénteken. 266 szerint, ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy az újabb törvényhozás és rendeleti jogalkotás azon van, hogy mentől jobban megmerevítse ezt az alkotmányt. Nem a rendkívüli viszonyokra, a kivételes hatalomra gondolok, hanem még az előbbi időkre. Magyarországon egyesületi szabadság, gyülekezési szabadság azelőtt sem volt, mielőtt kivételes hatalom lett volna. Amikor itt a kormánypárt részéről közösségi szellemről beszélnek, akkor legyünk becsületesek és mondjuk meg, hogy mit gondolunk. Közösségi szellemet nem lehet produkálni az egyetemi katedrákról, hanem a közösségi szellemnek ki kell fejlődnie a nép között. Hogyan jöhessen létre közösségi szellem, amikor Magyarországon ismeretlen fogalom volt a gyülekezési szabadság? De továbbmegyek: egyszerű értekezleteket sem szabad tartani, mert van olyan rendőrkapitány, aki azt mondja, hogy ha heten vannak egy párthelyiségben, akkor az már a gyülekezés fogalma alá esik, legyen bár úgy, hogyj a hét ember közül három irodai munkával foglalkozik, kettő újságot olvas, a többi pedig egy másik sarokban beszélget. Einök: Ismét kérem és figyelmeztetem a képviselő urat, hogy szíveskedjék az igazságügyi tárcával foglalkozni. (Rajniss Ferenc: Beszélj az igazságügyminiszter úrról, az idetartozik!) Haala Róbert: Ezeket a kérdéseket azért hoztam fel, mert intézményesen kell szabályozni a gyülekezési jogot. Tisztelettel felhívom az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a jogalkotás terén a többi tárca is kikéri az igazságügyminiszter úr véleményét és a jogszabályok előkészítése, a kodifikálás ott történik az igazságügyminisztériumban, ezért tisztelettel kérem, rendezze ezeket a kérdéseket. A magam részéről a költségvetést nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el különösen az igazságügyi tárca költségvetését azért, mert azt látom, hogy az utóbbi törvényhozások egyetlen célja az, hogy meghosszabbítsák ezt a rendszert, hogy ennek a rendszernek a képviselőit átmentsék egy jobb időbe és ezért nem engednek tért új személyeknek, új áramlatoknak. Az igazságügyi tárca vállalta azt, hogy ne engedje kifejlődni a korszellemet. Ezért mélységesen bizalmatlan vagyok az egész kormánnyal, de különösen az igazságügyminiszter úrral szemben. Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Reibel Mihály. Elnök: Reibel képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Az igazságügyi tárca tárgyalása alkalmat nyújt nekem arra, hogy egy olyan kérdésről beszéljek, amely kérdés ma a nyilvánosság elé kívánkozik és amely kérdés mellett nem mehetünk el akkor, amikor a nemzet jövője annyi embert aggaszt és nem ok nélkül súlyos gondredőket von az igaz magyar homlokára. Amikor ezt a kérdést idehozom, nem szőrszálhasogatást akarok végezni, csak rá akarok mutatni korunknak egy súlyos betegségére, amely alapjában veszélyezteti a nemzeti társadalmat. Ez a kérdés a házassági elválások kérdése. Mélyen t. Ház! Közel ötven esztendeje, hogy két törvény vonult be a magyar Corpus Jurisba: az 1894 : XXXI te, amely a polgári házasságkötésről, és az 1894 : XXXIII. te., amely az állami anyakönyvvé zetésről szólt. Az elmúlt félszázad tapasztalatai azt mutatják, hogy azok az aggodalmak, amelyeket akkor felidéztek, nem Voltak alaptalanok. Mind any 38*