Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219 zetben legyen, hogy gyorsan ítélkezhessek. Ez tűrhetetlen. Az igazságügyminiszter úr, mint a kormány tagja köteles ezt a sérelmes gyakorlatot megszüntetni, mert ha a közvélemény követeli és a Ház minden tagja ©gyetért ebben, az újságokban megjelenő egyes cikkek, mind animálják, hogy az árdrágítókat — mondjuk — fel kell akasztani vagy ezt, vagy azt kell velük csinálni, akkori ha valamely konkrét ügyben nem válaszolnak a bírói megkeresésre, akadályozzák vele, hogy a bíróság ítéletet hozhasson. Általában, t. igazságügy miniszter úr, nem tudom, tudj a-e, hogy ha vannak olyan ügyek, amelyek a politikát is súrolják vagy mondjuk olyan személyeket érintenek, akiknek a miniszteriális bürokráciával valami közük van, akkor rendkívül késedelmesen kapnak választ a bíróságok a megkeresésekre. Amikor iratokat kérnek, nem küldenek iratokat és a bíróságnak a törvényiben rendelkezésre álló összes lehetőség-eket ki kell merítenie, hogy választ kaphasson. Ezt nem lehet megcsinálni. A törvény rendelkezik, hogy kötelességük a bírói megkeresésre az iratokat odaadni, de éppen azért, mert a törvény rendelkezik, a miniszter úrnak a kormányon belül kötelessége olyan határozatot provokálni, hogy a bírói megkeresésekre azonnal adjanak választ. A bíróságtól féltik az igazságot? A bíróságtól féltik az, államérdeket? Tessék odaadni, a bíró majd el fogja bírám i

% hogy mit használ fel, hogyan, mikor ós miként. T. Ház! Nagyon sérelmes az a másik rendkívüli késedelmességet okozó tény, hogy a valuta és az árdrágítási ügyek elintézésénél is az iratokat egyre-másra felkérik a miniszlériumba. Én nem tudom belátni, miért kell folyamatban lévő bűnügyeknek, ilyen valuta és árdrágítási ügyeknek az iratait állandóan és ismételten felkérni az igazságügyminisztériumba. Ott aztán heteken, esetleg hónapokon keresztül marad az ügy. T. Ház! Ez rendkívül nehézkessé teszi a bírói igazságszolgáltatás alkalmazását és az ebben _ az ügyekben kívánatos gyorsaságot. A miniszter úr csóválja a fejét. Hát akkor nagyon szénen kérem, legyen szíves nyilatkozni nekem leplezetlen őszinteséggel, hány ügyet, mikor, miért kért fel a minisztériumba és ezek a büntetőügyek mennyi ideig voltak a minisztériumában. El fogom fogadni a miniszter úr válaszát, de érdekelne erre egy őszinte, leplezetlen, egyenes válasz. T. Ház! Több mint 400 esztendővel ezelőtt élt egy Temesvári Pelbárt nevezetű kitűnő ferencrendi szerzetes, aki egyik munkájában a következőket írja (olvassa): »Mi a törvény? kérdezheti valaki. Megfelel rá Mayro Ferenc; A tisztességes élet művészete, amely kötelezi az embert, hogy irányító elvül kövesse. De ó, menyire igazolják az Anaxagoras^ bölcselőnek ama mondását, amellyel állítólag éppen a törvényről, bármilyen legyen is az, azt mondotta: a törvény olyan, mint a pókháló, amely megfogja a kisebb állatokat, a nagyobbak azonban átjutnak rajta. A dongó beléjejutva, széttépi és kirepül belőle, a kis légy azonban fennakad rajta.« (Derültség a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ez több mint 400 esztendővel ezelőtt igaz lehetett, ha azonban ez ma igaz, akkor ez szörnyű dolog volna. Ma a nagy dongóknak kell elsősorban abban a pókhálóban fennakadniuk. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem nyugtat meg, tisztelt igazságügyminiszter úr, ha a bíróság elé állítanak apró szatócsokat és azokra egyévi, kétévi börtönt vagy ülése 1941 november 14-én, pénteken. 257 egy-két hónapi fogházat szabnak ki. Nem ez nyugtat meg; akarjuk a »nagy dongókat« a bíróság előtt látni, akarjuk, hogy felettük mondjon a bíróság ítéletet. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Egy ilyen »dongóügyet« hozok én itt a t. Ház elé, amelyre a miniszter űr figyelmét fel akarom hívni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez a Bíró Pál ügye. Én ezt az ügyet rendkívüli módon figyeltem és Bíró Pál ügyének régebbi főtárgyalásán hallottam Szalay detektív vallomását, aki azt vallotta, hogy amikor Bíró Pál képviselői mentelmi jogára hivatkozva azt a bizonyos fekete noteszt és más tárgyi bizonyítékokat egyszerűen elvett a detektív kezéből és a zsebébe tette, akkor a jelenlévő Bassay Gyulának, aki a Bimának most vezérigazgatója, Bíró Pál a következőket mondotta: »A noteszben magasállású közéleti személyiségek szerepelnek, akiket nem szolgáltathatok ki, hogy ha ezeket Tmrédy megtudná, felhasználná.« A jelenlévő Kassay Gyula, a Bima jelenlegi vezérigazgatója pedig a vallomás szerint azt mondotta: »Örák kérdése Imrédy bukása, akkor majd visszavágunk, nem hagyjuk annyiban a dolgot.« (Derültség a *~<'hobïiolâalon.) T. Ház! Való tény, hogy az Imrédy-kormány alatt indult meg ez a bűnvádi eljárás és én rendkívüli figyelemmel kísértem ennek lefolyását. (Piukovich József: Nagyon érdekes!) A kir. Kúria szüneti tanácsa! nemrégiben hozott egy végzést, amely megsemmisítette a kir. büntető törvényszék ítéletét és új tárgyalást rendelt el. Én mint fegyelmezett jogász és mint a bíróságoknak általában rendkívül nagy tisztelője, habár más is a jogi meggyőződésem, tisztelettel meghajlok a kir. Kúria végzése előtt, tiszteletreméltó okokból más volt a jogi felfogása, azonban itt is nagyon fáj nekem az, hogy a kir. Kúriának a szüneti tanácsa foglalkozott ezzel az üggyel, nem pedig a szaktanács. Ha három esztendőn keresztül folydogált az ügy éppen a védelem akadályai folytán, akkor igazán meg lehetett volna várni azt az egy-két hetet, hogy a kir. Kúria szaktanácsa foglalkozzék ezzel az üggyel. T. Ház! A másik dolog, ami rendkívül fájt nekem ebben az ügyben és megdöbbentően hatott akkor a főtárgyaláson, az volt, hogy a kir. ügyészség a bűntett címén beadott vádiratot a tényállás teljes fenntartása mellett visszavonta és gondatlan vétségre minősítette. Miért? Majd én felelek erre, meg fogom mondani, mi az én véleményem arról, hogy miért. Mondom, ott voltam az úgynevezett Bíró Pálféle ügy ítélethirdetésén és előzőleg végighallgattam a kir. főügyész úr vádbeszédét. A főügyész úr fulmináns vádbeszédet mondott és az egész tényállás csoportosítása, egész jogi felépítése bűntettre vallott s a legnagyobb lelkesedéssel kérte a bíróságot, hogy ezeket jól fontolja meg, de a végén egyszer csak elhalkult a szava és akkor azt mondotta, hogy gondatlanságból okozott vétségért tartom fenn a vádat és kérem a bíróságot, hogy szigorií büntetést szabjon ki. T. Ház! Amikor én a kir. főügyészt ott láttam, amikor láttam benne ezt a lelki folyamatot lefolyni, akkor azt a meggyőződést merítettem, — és mert őszinte, egyenes ember vagyok, megmondom a miniszter úrnak, — hogy a kir. ügyészség utasításra vonta vissza a bűntetti vádiratát és adott be új vádiratot. (Palló Imre: A dongók összedonganak! — Piukovich József: A dongók összefognak!) 37*