Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219 elképzelésem, hogy ennek a négy székely vár megyének egy kompakt, egységes birtokossá got kell képeznie. Miként lehet ezt megvalósítani? Legkisebb egység á községi birtokosság. A második egy ség egy vármegye, vagy beszéljünk, — hiszen éppen az előadó úr mondotta, hogy ,a jogi néphagyományokat őrizzük meg, — a várme gye helyett, amely újabb fogalom a székekről. Tehát, például az Udvarhelyszékben lévő köz birtokosságok egyesülése alkotja a szék-birto kosságot. A négy székely vármegyének a szákbirtokosságai, ez a székek által alkotott közület alkotja a székközösségi birtokosságot Hogy mi ennek az értelme? Kezdjük el a legalsóbb tagozattal. De először befejezném ezt a felépítést azzal, hogy mindezekfelett az autonómikus egységek felett a legfelsőbb fokon áll egy állami szerv, mondjuk, egy miniszter talán, <a maga megfelelő szakszerveivel, itt hivatkozóim H magyar erdészekre, akiknél jobb szakembereket találni sem lehet és ezen legfelsőbb szer\ közvetíti azután azt az ellenőrzést, amelyet az államnak minden önkormányzati szervvel és testülettel szemben önként érthetőleg gyakorolni/ kell. (Az elnöki széket Törs Tibor ioglalja el.) De térjünk most már vissza a legkisebb egységhez, a falusi közbirtokossághoz és vizsgáljuk meg kissé annak életét is. Kiindulási pontom az, hogy Székelyföldön, a községi, falusi közbirtokosságnak nem lehet más a tagja, csak székely kisgazda, vagyis székely föidmívelő gazdaember — a kisgazda vagy nagygazda fogalmát a Székelyi öldön nincs miért feszegetni, mert ott az nem tesz különbséget. — Tehát megszűnik az a régi rendszer, hogy a székely közbirtokosságtól idegen, a nemzeti gondolattól és érdekeltségtől távolálló elemek a közbirtokosságnak tagjai lehessenek, jogokat szerezhessenek, mint például van ma is Zetelaka községben, amely 6000 lakosú községben tagja ennek a szervezetnek olyan teljesen kívül álló zsidó ember is, akinek jelentékeny arányjoga van a közbirtokosságban ma is. Ki lehet tagja, újabb tagja a közbirtokosságnak? Ez a közbirtokossági vagyon zártkörű, és azt mondhatni, célvagyon, egy meghatározott rendeltetésű vagyon, az ember tehát azt hinné, hogy egy ilyen zárt szervezettel megszűnik forgalomképes lenni a közbirtokossági vagyon, tehát például maga az erdő is. De nem így van, mert ha valaki el akarja adni birtokossági illetményeit, eladhatja, forgalomba bocsáthatja, de csak elsősorban falubelijének, azután a székbirtokosságnak és harmadsorban a székközösségi birtokosságnak. Vagyis elérjük azt, hogy például a zetelaki közbirtokosságnak, amelynek csak fizikai személyek a tagjai, lehetnek erkölcsi testületek is a tagjai, elsősorban pedig lehet tagja maga a zetelaki közbirtokosság is. Vagyont szerezhet a közbirtokosságban külön maga a közbirtokosság. Mi ennek a célja? Alakítani lehet külön célvagy ónokat. Gondolok például a vitézi székre, jutalmazásokra, nősülésekre, a családalapításra, tanulása, iskolák emelésére stb. Hotrvba pedig arról van szó, hogv egy székelyföldi erdőt ki kell termelni, akkor mi a helyzet? Hiszen a gazdálkodás nem azt' jelenti, hogy az erdőt nem szabad levágni. Igenis, épnen úgy megérik az erdő is, mint a szőlő és a búza és eljön az aratás ideje. Különösen a. Székelyföldön lényeges ez, mert hiszen a székelyülése 194-1 november lk-én

l pénteken. 241 ségnek az erdőben van a búzája és minden ya\ gyona. Tehát szabályozni kell a legmegfelelőbb | szakszervek által elsősorban azt, hogy ne lei gyen prédálás, hanem idejében, amikor. kell, | történjék meg a kitermelés éspedig történjék meg üzletszerűleg, kiszámítással, de nem kívülálló üzletemberek által, hanem maga a közbir: tokosság termelje ki. Nem szükséges ehhez szöj vetkezet, vagy szindikátus ... (Egy hang a bal\ középen: Hol van a székely vasút ehhez?) Ilyen i rövid idő alatt nem térhetek ki még a vasútra is. Mondom, nem szükséges ehhez szövetkeze; tet, vagy szindikátust csinálni, ott van maga ! a birtokosság, éppen olyan szépen és gyönyöi rűen fel tudja dolgozni a fát azokon a gatterej ken. És itt most egy megjegyzést vagyok bátor ! megkockáztatni. Arról kellene ugyanis gondosj kodni, hogyha itt van annak az ideje, hogy i nem lehet más ezután úr és kitermelő a széj kely erdőkben, akkor meg kell akadályozni I a legsürgősebben azt, hogy a Székelyföldön I lévő fűrészeket, gattereket kivigyék onnan, i mert ha kiviszik, mást nem lehet ott felállítani. Ezeket tehát le kell foglalni és ezeknek ott kell maradniok. Ez olyan perspektíva, hogy ha ezt meg lehet csinálni — pedig ezt meg kell csinálni— ez egymagában elég arra, hogy a székelv népet felemelje vagyoni elbukottságából, mert a székely nép a maga

r életrevalóságával, becsületességével, tiszta, józan eszével, jó felfogásával, ha így nyúlunk a hóh,a alá, a maga lábán is meg tud állni. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Hiszen a múltban — és én ez alatt nemcsak a legutóbbi 20 esztendőt értem, (hanem az azelőtti bűnös korszakot is — a székelység voltaképpen nem kapott senkitől segítséget és ha mégis meg tudott élni, azt csak a maga erejének köszönhette (Ügy van! Ügy van!), mert a székelység legtöbbször csak politikai kihasználás tárgya volt (Ügy van! ti g y van! a közéven) és azok a juttatások, amelyeket a Székelyföld az államhatalomtól vagy mástól kapott, voltaképpen mind csak szemfényvesztés voltak. Az előbb szó volt itt a székelyföldi kirendeltségről. Nem birtokpolitikát folytatott a székelyföldi kirendeltség, hanem adott ki egyegy fajbaromfit, vagy egy kocát, vagy egy tehenet, létesített egy pár minta-trágyatelepet és ezzel ki volt merítve a működése. Nem szorul erre a székelység, csak főképpen azt kívánja, hogy hagyják élni. ' T. Képviselőház! ! Nem percek, hanem talán órák kellenének még ahhoz, hogy egy ilyen nagyszerű dologgal az ember teljes megvilágításban foglalkozhassék és azt minden kis részletében megismertethesse, de miután az időm, sajnos, lejárt, itt ezzel az alkalommal ezt én már megtenni nem tudom. Azzal zárom beszédemet, amivel kezdtem is, hogy az igazságügyminiszter úr iránti legteljesebb bizalommal, munkája iránti szeretettel és munkatársi készséggel költségvetését elfogadom- (ËlHenzês és taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Porubszky Géza Jegyző: Malasits Géza! Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr nem fog- megharagudni, ha | nem kapcsolódom bele beszédébe, egyrészt, mert nem vagyok jogász, másrészt, mert más az a téma is, amelyről beszélni kívánok. T. Ház! A hazánkban hosszú ideig uralkodott álliberális a-azdasági és politikai rendszernek legnagyobb bűne az volt. hogy nem