Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. pen.) különösen az igazságszolgáltatás terén való igazságot. Ezért üdvözöljük mi erdélyiek az igazságügyminiszter urat, amikor a parlament elé terjeszti első nagy költségvetését, amelyben Erdély tételei is benne vannak. Azt merem mondani, nemcsak a magam és pártom nevében, hanem az egész erdélyi jogásztársadalom nevében is üdvözölhetem az igazságügyminiszter urat és jelenthetem ki, hogy az igazságügyi tárca költségvetését megszavazom és elfogadom. (Éljenzés a középen.) T. Képviselőház! A költségvetésben én sokkal dúsabban és bővebben látom felsorolva azokat a tennivalókat, munkákat, eszméket és gondolatokat, mint amennyire a hozzászólók kifejezték. Ha köyetem ezt a felsorolást, amely a költségvetésben is irányadó, akkor engedtessék meg nekem, hogy a legelső kérdés, amelyhez hozzászólok, egészen helyi vonatkozású legyen. Belekapcsolódom az igazságügyi tárca költségvetésének abba a részébe, amely ezt mondja: »Nem hagyható említés nélkül az sem, hogy a keleti és erdélyi országrész igazságügyi épületei a megszállás elmúlt húsz esztendeje alatt úgyszólván teljesen tatarozás nélkül maradtak és új épületet nem emeltek.« Ha áll ez Erdélyben valahol, akkor százszorosan áll Székelyudvarhelyre, a székely anyavármegye székhelyére, ahol a törvényszék épülete, már építése pillanatától kezdve sem feleit meg rendeltetésének és hivatásának. Kérem az igazságügyminiszter urat, hogy a dologi kiadások terhére ha csak lehet, szorítsa be az erre szolgáló tételt és oldja^ meg ezt a kérdést akár a törvényszék épületéneik újjáépítésével, akár korszerű és (megfelelő épület emelésével. Mindjárt hozzáteszem azonban azt is, hogy teljes mértékben méltányolom az igazságügyminiszter úrnak a bizottsági tárgyalások során elmondott azt az érvelését, amely kifejezésre jut a költségvetés indokolásában is, hogy a legnagyobb takarékosságra vagyunk utalva. Ezt mindnyájan tudjuk és méltányolom azt is, amit Németországra utalva mondott, hogy egészen meglepte a németországi bíróságok berendezése; egy járásbíró szobájába belépve, nem látott egyebet, mint egy festett asztalt és egy festett széket és kész volt a járásbíróság. Tökéletesen méltányolom, hogy takarékoskodjunk és mindjárt megmondom a másik célját is, aminek javára én ezt a takarékosságot szívesen, még az előbbinek feláldozásával is, fordítani szeretném és ez az ügyészségi, törvényszéki és járásbírósági fogalmazók, a joggyakornokok és titkárok fizetésrendezési kérdése. Egy memorandum van a kezemben, amely azt mondja, hogy figyelembe kellene venni — tökéletesen igaza van ennek a memorandumnak — azt a nagy politikai és nemzeti gondolatot, azt a nagyszerű eszményt, amely ma a magyar közéletben felszínen van, hogy a magyar nemzetet számban megint felemeljük és újra húszmilliós magyar nemzettel kelljen Közép-Európában számolni. (Ügy van! a jobboldalon.) Kitől várjuk ezt, ha nem a fiatal nemzedéktől, amelynek részére lehetővé kell tenni, hogy idejében nősülhessen. A joggyakornok fizetése járulékok nélkül kerekszámban 16U pengőt tesz ki havonként. Erre családot alapítani nem lehet. Az a kérésük, hogy emeljék fel a joggyakornokok fizetését, hogy házasodni tudjanak. Azt mondottam nekik, hogy ez nem jól van így, niem felemelni kell a joggyakornokok fizetését, hogy megházasodhassanak, hanem fel kell emelni akkor, amikor megháízasodtak, tehát lehetővé kell tenni, hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése Ü

U1 november lU-én, pénteken. 239 házasodjanak és attól a naptól kezdve^ amikor megkötik a házasságot, — itt most számszerűleg niem tudom az összegeket azonnal mérlegelni, de saját számításom szerint — a házasságkötés napjától meg kell duplázni a joggyakornokok fizetését. Az első gyermek születésének napjától kezdve megint emelni kell a fizetést. Itt sem tudok pontos vagy reális összeget mondani, de például 80 pengővel kellene felemelni és akkor- már 400 pengő fizetése lesz annak a családos joggyakornoknak, amivel be tud lépni a magyar társadalmi életbe és így progresszíve továbbvinni a fizetésemelést aszerint, hogy miképpen szaporodik a család. Ha sok lesz az így igényelhető összeg: annál jobb. Pár rövid szóval szeretnék még rámutatni arra, hogy mit jelent Erdélyben az a felvetett gondolat, hogy vissza kell állítani a második ügyvédvizsgáló bizottság működését, illetőleg az a gondolat, hogy nem Marosvásárhelyen, hanem Kolozsváron kell a második ügyvédvizsgáló bizottságot létesíteni. Ennek indokolásaképpen a kolozsváriak azt hozzák fel, hogy Marosvásárhelyen nincs megfelelő cenzor, amihez én azt teszem hozzá, hogy ma nincs megfelelő számú ügyvédjelölt sem a vizsgára, tehát ez a kérdés megoldható volna. Még azt hozzák fel a kolozsváriak, hogy ott inkább vannak eeuzorok, mert ott egyetem van, amivel szemben sietek azt a nézetemet kifejezni, hogy az egyetemi tanárokat ne vonjuk bele az ügyvédvizsgáló bizottságba, mert ez elsősorban is nem tudományos vizsga, hanem gyakorlati vizsga. Minden mélyebb vitatkozás nélkül csak arra utalok, hogy a marosvásárhelyi ügyvédvizsgáló bizottság működése voltaképpen de jure megszűntetve nincs, csak szünetel az idegen államhatalom volt hatalmi ténykedése következtében. Itt tehát voltaképpen nem a második ügyvédvizsgáló bizottság létesítéséről van szó, hanem csak in integrum restitutioról. A kolozsvári ügyvédvizsgáló bizottság esak mint harmadik bizottság jöhet számításba. Ezt a megjegyzést mint egyéni véleményt, a marosvásárhelyi régi jog ászvilághoz fűződő nimbusz érdekében meg kellett engednem magamnak. Egy különleges székelyföldi dologra — bár erdélyi vonatkozásban is megáll — szeretnék még rámutatni. Szeptember 20-án jelent meg a konverziós adósságokat szabályozó miniszterelnöki rendelet és ez akkor pillanatnyilag enyhülést is hozott és azt is^ jelentett a székelyföldi konverziós adósok számára azzal az intézkedésével, hogy megint visszatér az elmulasztott részletek megfizethetésének a kedvezménye. Az élet azonban azt mutatja, hogy nem t minden úgy üt ki, ahogyan az ember a törvényes rendelkezéssel számítja» inert az élet mindenféle vonatkozásának még ott a Székelyföldön is, bármilyen nagy nyomorúságról is legyen szó, megvannak mindig a inaga vámszedői és azok megtalálják a törvények réseit. Ez a rendelet azt mondja, hogy, »a részletek vagy az egész tartozás behajtása iránt a jelen rendelet hatálybalépése előtt indított végrehajtási eljárást nem lehet tovább folytatni ...« stb., tehát fel kell függeszteni a végrehajtási eljárást. A jelen rendelet hatálybalépése előtt elrendelt végrehajtásokról van tehát szó, de mi lesz azokkal, amelyek a jelen rendelet hatálybalépése után tétettek folyamatba? Éppen azt akarom itt panaszolni, hogy tömegesen tétetnek folyamatba most ilyen végrehajtások, mert sajnos, a konverziós adósságok 35