Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 19 U november 13-án, csütörtökön. 213 ter: T. Képviselőház! (Halljuk! Haltjuk!) Alkotmányos kötelességemnek eleget téve, nyújtottam be az 1942. évi költségvetést. Nemzetünk háborúban áll. Természetes volna, hogy a háború kihatásai elsősorban a honvédelmi költségvetésben jelentkezzenek, mégis a valóság az, hogy az általam benyújtott költségvetés nem háborús költségvetés, hanem tisztán és kizárólag a békeállományú hadsereg szükségleteit fe dezi. Nem tartalmazza így ez a költségvetés sem a csapataink mozgósítása és háborús alkalmazása következtében előálló többleteket, sem a hadsereg fejlesztésével és korszerűsítésével járó kiadásokat. Hogy ennek ellenére a költségvetés főösszege — számításba nem véve a nyugdíjakat és a hadigondozottaknak szánt juttatásokat — majdnem 200 millióval emelkedett, annak négy főokát tudom adni. A

z első az, hogy Erdély egy részének tavaly történt visszacsatolásával az állandó hadsereg létszáma lényegesen emelkedett, a második, hogy a^ légierők fejlesztésére 51 millióval több költséget állítottunk be, (Éljenzés a jobboldalon), a harmadik, hogy felvettük a költségvetésbe a motorizálással és mechanizálással kapcsolatosan fokozódó kiképzési költségtöbbleteket (Helyeslés a jobboldalon.) és végül a negyedik, hogy tekintetbe vettük az időközben beállott drágulásokat. Azok a kiadások, amelyeket a törvényhozás ebben, a költségvetésben itt most megszavaz, a megnagyobodott haza teljesítőképességéhez arányított, tervszerűen fejlődő és korszerűen kiképzett haderő minimális költségei. A mozgósítási költségek annyira fluktuáló természetűek, hogy azokat költségvetésbe foglalni sem helyes, sein célszerű nem volna. A hadsereg fejlesztésének és korszerűsítésének kiadásai viszont más okból nem kívánkoznak költségvetésbe. Ezekre vonatkozólag csak a pénzügyminiszter úr beszédére utalhatok és csupán azt van módomban megjegyeznd, hogy a tavalyi beszédében külön kiadásként említett hatalmas összeg és folyó évi költségvetési beszédében külön kiadásként bejelentett összeg közötti tekintélyes különbözet legnagyobbrészt a hadseregfejlesztés megvalósítására állt, illetve áll rendelkezésre. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) A világháborií befejezése óta a magyar közvéleményben állandóan erősödött clZ Él tudat, hogy a trianoni béke egyik legnagyobb béklyója az erős hadsereg kényszerű hiánya. Különösen érezte ezt a hiányt államvezetésünk és hadvezetőségünk, amikor megkötött kézzel kellett néznie szomszédaink hatalmas fegyverkezését. (Ügy van!) Amint tehát a lehetőség megnyílt, azonnal megkezltük hadseregünknek a lehető legerősebb ütemben való kiépítését ós fejlesztését. Hogy e tekintetben az egyes kor^ mányok eddig mit teljesítettek, a,zt a múlt évi költségvetési beszédemben volt szerencsém kifejteni. Eddigi munkánk ereldményét, az új magyar honvédséget pedig a múlt óv őszén Kolozsvárott mutattuk be a nemzetnek. (Ügy van! Ügy van! Nagy taps.) A hadsereggel, szemben támasztott követelmények egyre rohamosabban növekedtek. A folyó évben a déli országrész visszaszerzésére kellett katonai erőket mozgósítanunk. Ma pedig a nagy német és olasz nép oldalán olyan háborúban veszünk részt, amelyet területi terjedelme, a benne alkalmazott harci eszközök eddig el nem képzelt mennyisége és minősége, a közlekedési és utánszállítási viszonyok hallatlan nehézsége és a lefolyt harcok keménysége alapján a világ eddigi legnagyobb hadKIÏPYISELOIÏÂZI NAPLÓ Xf. járatának kell minősíteni. (Ügy van! Ügy van!) Hogy a jövőben ennek a világháborúnak keretében, még milyen feladatok fognak a magyar hadseregre hárulni, erre vonatkozólag ma nehéz volna jóslásokba bocsátkozni. Egy azonban bizonyos: a magyar nemzet annál nyugodtabban fogja az események forgatagát szemlélhetni és annál biztosabban fogja nemzeti célkitűzéseit megvalósíthatni, minél erősebb ós minél hatalmasabb a hadserege. (Ügy van! Ügy van! Nagy taps.) Ebből következik, hogy egy pillanatra sem • szabad a hadseregfejlesztésnek és korszerűsítésnek útján megállanunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Úgy vélem tehát, kötelességem ma a törvényhozás előtt beszámolnom arról. hogy a honvédelmi igazgatás részéről megtörtént-e minden a magyar hadsereg gyors és korszerű fejlesztése érdekében. Mielőtt errevonatkozó beszámolómat megkezdeném, legyen szabad az orosz veszélynek csak kevesek előtt ismert és közvéleményünkben magyar viszonylatban gyakran lekicsinyelt méreteiről néhány szót előrebocsátanom. (Halljuk! Halljuk!) A háború kezdetén elég megbízható becslés szerint a Szovjetnek majdnem 40.000 páncélos járműve volt, ami körülbelül 50—60 páncélos hadosztályt jelent. Ezt az erőt az 1942/43. években meg akarta kétszerezni, amit óriási hadiipara lehetővé is tett volna. Mennyire hálásak lehetünk tehát a __ sorsnak és a német vezetés előrelátásának, (Ügy van! Ügy van! — Taps mindkét oldalon.) hogy elkerülhetetlen önvédelmi harcunkat nem az ország kapujában, a Kárpátok gerincén, vagy azon innen, hanem attól sokszáz kilométerre keletre lehetett megvívnunk. (Ügy van! ügy van! — Taps.) Ha ez az előrelátó kezdeményezés nem keresztezte volna az orosz terveket, bátran állíthatom, hogy a küzdelem sokkal mélyebben szántott volna nemzetünk testébe és nem tudom, hogy a Dnyeper és a Don medencéje helyett nem az Alföld lett volna-e Budjenni hadseregének működési területe. A Magyarország letiprására szánt és a magyar batáron felvonult VI. és XII. orosz hadsereg összlétszáma lényegesen magasabb volt és bőségesebb, korszerűbb fegyverzeténél fogva honvédségünk erejét sokszorosan meghaladta és még a lembergi csata idején is, július első napjaiban, körülbelül 3200 jÖminőségíí páncélos járóművel rendelkezett. Az a körülmény, hogy honvédségünk részei éppen az említett két orosz hadsereg üldözésében és végre az umani csatában történt megsemmisítésében résztvehettek, világossá teszi, hogy a határtól ma már 1200 kilométerre harcoló ^csapataink mindvégig^ a magyar haza biztonságáért küzdöttek. (Élénk éljenzés. — Rapcsányi László: Ezért kellett a támadó szellean!) De visszatérek eredeti témámhoz. Mi történik ma a magyar hadsereg fejlesztése terén? Minden hadseregfejlesztés a következő lényezőkből áll: helyes szervezés, az alkalmas emberanyag megteremtése, korszerű fegyverek és felszerelés beszerzése, elsőrangú kiképzés és végül különböző intézkedések, amelyek a haderő alkalmazása közben annak küzdőképességét mozdítják elő. Nézzük ezeket sorjában. A fejlesztéssel kapcsolatos szervezési változtatásokat a magyar vezérkar főnöke dolgozta ki. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szervezés tekintetében a világ legelső hadseregének, a német hadseregnek sok vérrel szerzett tapasztaltait értékesíthetjük 31