Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-218
àè8 Az országgyűlés képviselőházának 218. tárgyalásának, mert úgy érzem, hogy amikor a nemzet a honvédelmi tárcát tárgyalja, akkor legégetőbb kérdéseinek és legfontosabb teendőinek módjait, anyagi lehetőségét és erkölcsi erejét akarja erősíteni. Nem ünneprontásként, hanem éppen az ünneprontás miatt vagyok kénytelen erről az oldalról a leghatározottabban tiltakozni az ellen a kijelentés ellen, amely itt, ebben a Házban. Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőtársam részéről elhangzott, amelyben ő a magyar támadó szellemet kifogásolta és szerény véleményem szerint kifogásolta, hogy a m. kir. honvédségnek egy tekintélyes része a határon kívül bizonyítja be az ő életerejét és harckészségét. T. Képviselőház! Amikor a tavasszal ott álltunk a határon és még bizonytalan volt a helyzet, vájjon támadunk-e vagy nem, valamennyiünknek, tiszteknek és legénységnek egyaránt, egyetlen vágyunk volt, hogy minél hamarabb átléphessük Kelet felé az ezeresztendős határokat, amely irányból bennünket a legnagyobb és legkellemetlenebb veszély fenyegetett. Nem egyes megnyilatkozás volt ez, hanem valamennyiünkké, nem egyéni akció volt ez, hanem az összességé; nem új» vágy, nem új kívánság volt ez, hanem az ősi magyar támadó szellem megnyilatkozása, amely mindenkor .tudta azt, micsoda erő rejlik a támadásban. Ugyanakkor azonban, mindenki tudta azt, hogy hol kell az ésszerű védekezést is használni. (Egy hang a jobboldalon: Közhangulat volt!) Tiltakozom ellene és egyszerűen kikérem magamnak, mint a m. kir. honvédségnek ma civilben járó tartalékos tagja, hogy ilyen súlyos és tényleg a magyar honvédség és az egész nemzet érdekeit sértő kijelentés hangozzék el ebben a képviselőházban. (Ügy van! Ügy 1 van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Valamennyien mindenkor büszkék vagyunk arra, hogy időnkint a ni. r kir. honvédség tényleges tagjai lehetünk és igyekszünk ebbeli kötelességeinknek mindig eleget tenni. Ugyanakkor azonban a bajtársi érzés diktálta parancs folytán úgy érzem, hogy ezen a helyen elő kell hoznunk azokat a kívánalmakat és vágyakat is, amelyeket a szolgálati módozatokkal kapcsolatban megismerünk, és úgy érzem, bajtársi kötelességet teljesítek akkor, amikor mint tartalékos tiszt, saját fegyvernememmel kapcsolatban egy és más dolgot itt megemlítek s kérdést intézek a miniszter úrhoz, remélvén az ezekre vonatkozó mielőbbi orvoslást. Palló Imre t. képviselőtársam már említeti e a póttartalékos karpaszomáuyosok helyzetét. Erre tehát nem akarok részletesebben kiiérni, azonban méltóztassék megengedni nekem azt, hogy mint hegyi határvadász, megemlékezzem a végek harcosairól, megemlékezzem pedig azért, mert ezeknek a vadászoknak legnagyobb^ része, különösen a Kárpátalján vagy Erdélyben szolgálatot teljesítő része, majdnem teljesen el van zárva a kulturálódás lehetőségétől, mert nem áll rendelkezésére még ma sem elég olyan kulturális lehetőség, amely ezt a. kétségtelenül nehéz szolgálatot számára kedvezőbbé tenné. Eddig is tapasztalták és tapasztaltuk azt, hogy atekintetben semmi véleménykülönbség közöttünk nincs, én tehát azt kérem a miniszter úrtól, hogy ezeknek a határvidékeken szolgálatot teljesítő tiszteiknek és legénységnek akár rádió, akár film formájában vagy bármily más módon méltóztassék lehetőséget nyújtani arra, hogy ott fenn a hegyek között is az ő kulturális igényeiket ilyen formában kielégíthessék. ülése 1941 november 13-án, csütörtökön. Amikor ezt a kulturális vonatkozású kérésemet .megtettem, ugyanakkor egy másik kérésem is van velük kapcsolatban. Ügy a tisztek, mint a legénység az év folyamán egészen term é s ze t e sen meg felelő 8 zaba ds á gk i mere t b e 11 részesülnek s etekuitetben azt hiszem, jogos kívánságunk lehet az, hogy tekintettel arra, hogy ß& ország legszélsői)) legkülsőbb részein teljesítenek szolgálatot, amikor a szabadságol megkapják, annak kiméretén kívül bizonyos utazási időt is méltóztassék részükre biztosítani, mert például azok, akiknek 4Ö0—500—800 kilométert is kell szabadsághelyükhöz vonaton megteiiniöik, előnytelen helyzetbe kerülnek azokkal szemben, akik az ország belsőbb részein teljesítenek szolgálatot és ugyanannyi szabadságki méretben részesülnek. Azt hiszem, ez nem méltánytalan kérés és legalább ilyen módon igyekezzünk őket más vonatkozásb/m rekompenzálni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egészen természetes dolog', hogy ugyanakkor, amikor ezeket szóváteszem, szóvá kell tennem röviden meg çgy általános, nemcsak őket r érintő kérdést is és ez a tiszti nősülés kérdése. Számtalanszor volt módomban látni es tapasztalni, hogy igen sok derék fiatal tiszt. aki nősülésre gondol, a nősülésben akadályozva van kaucióval és bár ezt a kérdést már jó néhányszor szóvátettük itt a Házban, még mindig bizonyos zökkenővel jár, nehézségeket okoz EL fiatal tisztek nősülése. Azt kérném a honvédelmi miniszter úrtól, hogy etekin tettben talán egy kicsit nagyobb eréllyel nyúljon bele a kérdés megoldásába és tegye lehetővé azt, hogy a kaució, amely kimondottan anyagi kérdés, h,a, csak lehetséges, legalább részben, vagy egészben eltöröltessék. Még azt is kérem, hogy a tartalékos tiszti képzéssel kapcsolatban egy intézkedés hajtassék már végre egy régen vajúdó kérdés tekintetében. Ugyanis ezelőtt 15—18 esztendővel hosszabb katonai szolgálatot teljesített a magyar honvédségnek igen sok tartalékos tagja. Ezekből, a tartalékos tiszti vizsgát letéve karpaszományos, illetve hadapród őrmesterek lettek és én nagyon sokat tudok olyat, aki bár négy-öt, sőt hat esztendős tényleges szolgálatot is teljesített, az idén is bevonult,— velem is voltak jónéhányan ilyenek — még ma is hadapródőrmester, ugyanakkor, amikor jóval kevesebb tényleges szolgálat után nála sokkal fiatalabb korosztályúak a magyar Jionvédség tartalékos tisztjeiként vannak minősítve. Azt hiszem, nincs semmi akadálya annak, hogy azoknak, akik azelőtt a tartalékos tiszti vizsgát sikerrel letették és hosszú éveken át szolgáltak, a tartalékos tiszti rendfokozatot megadjuk. De ugyanakkor, amikor ezt megemlíteni, idekívánkozik az előttem szólott képviselő úr által is említett hadiözvegy- és hadiárva-kérdés is. Nem akarok ezzel részletesen foglalkozni, csupán egy tételével Köztudomású, hogy ahol háború van, ott hősi halott is van, nemcsak a legénység, hanem a tisztek közül is. Éppen a fiatal tiszti hősi halottak özvegyei ellátásának a kérdését szeretném^ a % i£ en t. miniszter vir elé hozni azzal a kéréssel, hogy e tekintetben is méltóztassék intézkedni. Azt hiszem, hogy az elesett fiatal tisztek özvegyei nyugdíjának elbírálásánál sem- anyagi, sem más akadálya nem lehetne annak, hogy ha az elesett fiatal tisztek özvegyei férjeik előlépése arányában, mondjuk a törzstiszti előléptetésig anyagilag az előléptetést élveznék, tekintettel arra, hogy igazán nem rajtuk múlott az. hogy nekik mint hadiözvegyeknek nyugdíjat kelljen felvenniök férjeik után és azt, hiszem,
