Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

204 Az országgyűlés képviselőházának 218. illése 19hí november 13-án f csütörtökön. lom, hála Istennek, ma már — amint a legfelső honvéd vezetés ezt meg is kívánja — egynek érzi magát a honvédséggel és a honvédséget a maga intézményének tekinti. Ebből azonban az én okoskodásom szerint az U következik, hogy azt a szerény járulékos hasznot az építkezések terén^ a magyar építészeti kultúra fejlesztése irányában a magyar társadalom joggal el is várhatja és én ezt a magam álláspontja szerint szeretném is elérni, szeretném, ha a honvédelmi miniszter úr hasonló szép kiadványban mutathaiiá be építészetünk dicsőségére a tárca alkotásait. Mélyen t. Há

;

z! Az én falumban még 150 évvel ezelőtt is a község bírája úgy írta magát alá, hogy »a község hadnagya« — így szo kás ez a Csallóközben., — Erdélyben pedig a tizedesrendszer még ma is egy egészen régi katonai nemzetszervezés emlékeként él. En mint politikus is úgy képzelem, hogy ez az egyetlen szervezet az, amelyben a magyar nép — amelyre egyesek azt mondják, hogy nem szervezhető — igenis szervezhető. A katonai szervezetnek bizonyos mértékig a községig terjedő kiterjesztésétől várom én sok-sok egyéb polgári vonatkozásban, nemkevésbbé a közellátás, az utánpótlás, sőt a földmívelés terén is a fejlődést, ha ezek a szervezetek a község hadnagyán át a faluig érnek majd. A községekben < meg is van a lelki készség, hogy az ilye7ifajta szervezést megértsék, befogadják és e téren a kormányzat munkáját erősítsék Azzal zárom szavaimat, hogy tisztelettel kérem a honvédelmi miniszter urat. szivesked_ jék megvizsgálni annak lehetőségeit, hogy miképpen lehetne a magyar építészeti kar tudását, nemzetközileg is elismert készségét a honvédelmi építészi alkotásokba is bevonni. Hogy félreértés ne essék, mellesleg megjegyzem, hogy az építészi karnak erre, különösen ina ezt a miniszter úr nagyon jól tudja — nincs szüksége. A mérnöki és építészi kar annyira el van foglalva munkával, hogy alig győzi, tehát itt még annak a színezete sem szabad hogy legyen, mintha én szavaimmal részérde keket szolgálnék. Amiket mondottam, azok tisztán abból a jó meggyőződésemből fakadtak^ hogy az építészi kar hozzá tudna még

t valamit adni a honvédség munkájához, a honvédség pedig az elköltendő 19 millió pengővel hozzá tudna valamit adni az ország kultúrájához és ettől az összműködéstől én csak jót várok, miért is tisztelettel kérem javaslatom elfogadását, melynek reményében a költségvetést bizalommal elfogadom, (Éljenzés és taps jobbfe loi és a középen.) Elnök: Szólásra következik! Porubszky Géza jegyző: Palló Imre! Elnök: Palló Imre képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Büszke magyar öntudattal jelentem a t. Háznak, hogy a megindulás pillanatától kezdve közel két hónapon keresztül magam is résztvettem abban a csodált küzdelemben, amely ott a galíciai és szovjet mezőkön végtére eldönteni hivatott azt a kérdést, hogy élet vagy halál, civilizáció vagv pusztulás legyen. Isten különös kegyelméből hazajöhettem aggódva váró családom körébe és most a pillanatban, amikor a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása során felszólalhatok, úgy érzem, kötelességem, hogy első szavam az emlékezés szava legyen. Meghatódott lélekkel emlékezem azokra a bajtársaimra, akik nem jöttek haza velem, emlékezem azokra, akiket örökre elhívott a haza és az tij Európa szava. Emlékezem azokra, akiket nem szólít többé a i'éri'i szent kötelessége, iímilekezem az én derék magyar légvédelmi tüzér bajtársaimnak, a hegyi vadászoknak, az utászoknak, a huszároknak, a gépesített gyalogságnak, a műszakiaknak, a gyors hadosztálynak minden egyes hősi halottjára, akiknek valahol a Pruth, a Dnyeszter, a Zbrucz, a Buges a Dnyeper folyók vidékén a hideg orosz ősz sír örök álmot. Akkor ott kinn a szovjet mezőkön nem értünk rá meghatódni és valahogy eszünkbe jutott a költő szava: ma nekem, holnap neked, de ina már meghatódik a lelkem, mert fáj, mérhetetlenül fáj, hogy ismét magyar vér hullott, de tradíció az, hogy amikor a magyarságnak jobb sorsot kell a maga számára kiverekednie, biztosítania, mindig magyar vérnek kell öntöznie ezt az 1000 éves magyar hazát, a csataterekért. Fájó lélekkel emlékezem rájuk^ de mégis megnyugszik a lelkem, mert higgyék és hallják a hitetlenek és a kajánok, hogy az ő kiontott drága, magyar vérük nem volt hiábavaló: a nemzeti szocialista, emberibb, új Európának egy magyarabb, boldogabb, tisztultabb szellemű ezeréves Magvarországáért haltak meg. De emlékezem, t. Ház, azokra is, akik legyőzték a halált és egy kissé megfáradva, talán megtörve, talán megsebesülve, talán megrokkanva hazajöttek és ma elvárják a magyar társadalom minden tagjától, de különösen a rajtunk élősködőktől, hogy tiszteljék és becsüljék meg őket, mert megérdemlik. írj háború, új nemzedék, úi világ új harcosai állottak be újra a békés munkába, fiatalok és öregek, akik a közösségért hozható legnagyobb áldozattal szereztek jogot az élethez. Azokat váltották meg. akiket elkerült ez a nagy megpróbáltatás. Az itthoniaknak biztosították és biztosítják ma is a békés életet, a meleg otthont és a nyugodt munkát. Most azonban az itthonmar adottakon a sor, lássuk a hálát, lássuk, hogyan nyílnak ki a szívek és a munkahelyek kapui. A hazajötteknek ne legyen keserű percük és a polgári élet mosolya feledtesse el a harctéri élet keménv. áldozatos munkáját. De azok is megérdemlik a megbecsülést, akiket szolgálatuk itthon hagyott valamilyen nyugodt helyen, bizonyos fontosabb pontok védelmére. E helyütt kell elítélnem azokat a meggondolatlan kijelentéseket, amelyeket az itthonmaradottak, akik nem voltak katonák, tisztviselők és mások hangoztattak a leszerelt bajtársak előtt, amikor azt mondották, hogy hát kipihentétek magatokat, nyaraltatok, én pedig helyettetek is dolgoztam. Megemlítettem ezt a bizottsági ülésen is, de ihangot 'kell adnom ennek itt is, hogy az újságokon, a sajtón keresztül értesüljenek ezek arról, hogy tudunlk erről a mételyező munkáról, Tiltakozom ez ellen és kérem a kormány intézkedését ezekkel szemben, (mert ez mételyezés, ez nem magyar szellemiséé:. Aki nem akarja kivenni a részét a, haza s e háborúban a civilizáció, a krisztusi igazságok védelmében, sürgősen távozzék közülünk, mert mi katonanemzet voltunk, vagyunk és leszünk s nem engedjük a kardot kiütni a kezünkből semmiféle nemzetközi hírverés által- (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Nekünk többezeréves ősi erényünk a vitézség, a heroizmus, a meg nem alkuvás. Ezekkel az erényekkel öncél vagyunk, legyen tehát elég minden olyan lekicsinylésből, amely nem méltó a magvar lélekhez. De szerény elismerésemmel emlékezem a hősi 'küzdelem minden tisztjére, minden legénységi bajtársra, aíkik a Kárpátokon túl órárólórára öregbítették a magyar katona világhír-