Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-218
176 Az országgyűlés képviselőházának È18. ütése Í9ll november 13-án, csütörtökön. társadalomnak most méltónak kell lennie a hadsereghez es itthoni szervezkedéssel, itthoni erővel és összetartással egyéni kicsinyességeket és hiú vágyakat leküzdve kell a magyaroknak egymás mellé állniök, még azoknak is, akik utálják egymást, csak azért, hogy méltóak legyünk kint küzdő magyar testvéreinkhez. Way van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) És össze kell állanunk, össze kell állnunk olyan módon, hogy idebent egy belső frontot alkossunk, erőteljes belső frontot, hogy a mi fiaink nyugodtan végezzék a maguk nagy harcát és nyugodtan térhessenek haza egy békés és jól rendezett országba, ahol valóban szeretet fogadja őket. Valahogyan módot kell találni arra, — megint erre gondolok —- amire a légoltalom és más lehetőségek is módot adtak, hogy a polgári társadalom is katonai fegyelmet gyakoroljon. Nagyon jó volt az, amikor lent a kapu alatt felváltva őrködött a méltóságos vagy a nagyságos asszony és azután a. házmesterné váltotta fel, vagy más valaki. Nagyon jó, amikor a nemzetben olyan nagy problémáit és gondok vetődnek felszínre, amelyek egymás mellé állítják az embereket. Ezért szeretem a háború nevelő erejét. Ne féljünk a háborútól, ha minden erővel és lelkünk minden vágyával arra törekszünk is, hogy elkerüljük, mert ez az emberi, de ne féljünk, ha benne ^vagyunk és használjuk ki azokat a nevelő erőket, amelyeket a háború ad. A nagy megpróbáltatásokban mutatkozik meg, hogy mindenki mit ér. Amikor becsap ,a gránát, az nem tekinti, bogy valaki kegyelmes úr-e vagy tekintetes úr és aki ott reszket a gránát előtt, az csak azt érzi, hogy testvér van mellette és senki más. Kérdezem: van-e különb és nagyobb nemzetnevelő erő, mint ez? Csak az a baj, hogy nem látjuk meg mindig OS £IZ cl baj, hogy ezeket a nevelő erőket nem aknázzuk ki teljes mértékbens. Űgy érzem, hogy igenis módot kell adni arra, hogy a nemzet minden tagja katonai szolgálatot végezhessen. A katonai szolgálatnak vannak elképzelhető lehetőségei az értelmiség számára. Hallottam egy egységnél, hogy erkölcsi nevelést és nemzeti öntudatra való nevelést végzett egy fiatal tiszt a katonák között. Boldog örömmel láttam és hallottam ezt, mert úgy érzem, hogy ez az az út, amely a kemény kiképzés mellett olyan lelkiséget ad a magyar katonának, olyan lelkiséget, amely képessé teszi arra a nagy győzedelmes harcra, amelyet ezután is nleg kell majd még vívni. A hadseregben azt látjuk, hogy a társadalomban dúló /heterogenitás, amely bennünket ezerfelé parcelláz, sokszor a mi egyéni gyarlóságainkból, itt mind megszűnik és egy nagy egység, egy nagy magyaregység alakul ki. Miért ne lehetne ezt átvinni az egész társadalomra 1 ? Miért ne lehetne militarizmus nélkül, az ősi magyar katonaszellemet visszaidézve, felébresztve katonává tenni ezt az egész népet, (vitéz Jaross Andor: Sajtópolitikával! — Űgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a műhelyben, a katedra mellett, mindenütt Ősi magyar kötelességérzettel, a katona fegyelmével, a bajtársiasság szeretetével és lelkületével végezze el nagy munkáját. Mélyen t. Ház! Elnézést kérek azért, hogy számokban nem bővelkedtem, több számot nem hoztam a Ház elé. X'Tgy érzem, hogy ez a tárca az, amelyből a rideg számok közül lélek sugárzik. Én mindig a dübörgő katonalépteket hallom, én mindig a harsogó magyar katonadalt hallom, amely meg a halállal szemben is bizakodó és nem a régi cukrosvizű liberális dal, kis limonades pesti nóta, amely lírába fullaszt ja a magyar lelket és cukrosvízzé teszi az egészet. Én mindig ezt a n.agy erőt, ezt a dübörgést hallom és látom, amikor ezeket a számokat olvasom és ilyenkor mindig az a vágy ragad meg, bárcsak ott tartanánk már, hogy mostani költségvetésünknél is többet tudnánk fordítani a magyar népnek katonaszellemmel való telítésére, hogy visszatérjen az ősi virtus, az ősi erény, a lemondanitudás, a szívósság, a harckészség, a bajtársiasság, a nagy, igazi közösségi szellem, amely mindennél különb volt. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Idézzük vissza és keressük ki a múltból mindazt, ami magyar tradíció, magyar érték, ami a magyar lelkiség karaktere és éltetője, mert itt nyug-aton élve is szükségünk van ezeíkre az ősi erényekre. Ezt sohase felejtsük el! És ne felejtsük el, hogy ilyen egészen magyarrá válva, a katonaszellem által még magyarabbá válva és egészen magyar tulajdonságainkban, értékeinkben megnemesedve végezhetjük el azt a nagy szolgálatot, amelyet el akarunk végezni az új Európa érdekében is. Ehhez azonban az szükséges, hogy maradjon mindenki magyar, mert addig élünk, amíg magyarok maradunk. (Űgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) A költség-vetést elfogadásra ajánlom. (Elénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Spák Iván jegyző: Horváth Géza! Elnök: Horváth Géza képviselő urat illeti a szó. Horváth Géza: T. Ház! Szeretném az előadó urat követni lelkesedésében és lelkesedésemet szeretném éppen olyan szép szavakkal kifejezésre juttatni, mint ahogyan ő tette; sajnos, azonban nekem korlátozott az időm, mindössze 30 perc áll rendelkezésemre és így kénytelen vagyok # az egyes kérdések felett röviden, távirati stílusban továbbhaladni. Hogy ki ne hagyjak olyan dolgot, amit mégis el szeretnék mondani, először a kisebb kérdésekkel és a konkrétumokkal kezdem. Legelőször is köszönettel nyugtázom azt a ke; vesét, amit a honvédelmi miniszter úr tavalyi beszédem nyomán mégis helyesnek tartott elrendelni. Remélem, hogy ennek nyomán is hasonló fog történni. Így például nagyon jólesett a rendfokozati megjelölések kiküszöbölésére vonatkozó rendelet, örömmel kell nyugtáznom, hogy a honvédelmi miniszter úr felismerte a közellátás kérdésének, honvédelmi fontosságát és a megfelelő intézkedéseket ezen a téren is sürgette, sürgetőlegi többször közbelépett. Azután létesítette a miniszter úr az olyannyira kívánatos Kerbát. Kénytelen vagyok azonban a továbbiakban niég néhány kívánsággal fellépni, remélve, hogy ezek azután az elkövetkező hónapok alatt a megvalósítás stádiumába jutnak. Először is a honvéd jóléti alapról szeretnék beszélni. A honvéd jóléti alap nincs törvénnyel szabályozva, csak az 1936. évi deoamber Í-én kelt 28. számú Honvédségi Közlönyben közzétett rendelet mondja ki, hogy az kincstári vagyon. El kellene dönteni ezt a kérdést, mégpedig törvénnyel, vájjon a nonvéd jóléti alap pénze kincstári vagyon-e vagy nem. Ha kincstári vagyon, akkor mindjárt legyen szabad javasolnom, hogy talán )ó volna, ha az alapítványok nagy vagyonát
