Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

166 Az országgyűlés 'képviselőházának sőbaloldalonr Botrány! -— Palló Imre: Vállalják a felelősséget? — Elnök csenget.) Elnök: Méltóztassanak a szónokot nyugalommal meghallgatni. (Palló Imre: Nem lehet! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon nehéz! — Zaj.) Mester Miklós: A naszódi református lelkész, akinek lakáson kívül semmi néven nevezendő jövedelme nincs, pedig nagy távolságokban levő 16 szórványát is pásztorolnia kell, kap 5 korpótlékkal 150 pengőt s ugyanakkor az egyik naszódi román pap 330 pengőt, a másik pedig 345 pengőt, bár földekkel, is bőségesen el vannak látva. (Nagy zaj a szélsŐbaloldalon. — Incze Antal: Nemzeti öngyilkosság, amit csinálnak!) A sajószentandrási református lelkész négy korpótlékkal, 15 hold kanonika mellett 131 pengőt kap, bár két fő- és egy középiskolás gyermeket taníttat. A kajlái román pap, — aki teljesen elrománosodott magyar pap, akit nemrégen még Csűrösnek hívtak és csak azóta, amióta renegát lett, írja Ciurusnak magát, s kinek 32 hold földje van — 300 pengőt kap. A sajóudvarhelyi református lelkész hat hold föld és Öt korpótlék mellett 204 pengőt kap, míg az ottani román papnak 32 hold fold mellett 324 pengőt ítéltek meg. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: Hallatlan! — Piukovich József: Ez nem szentistváni politika! — Matolcsy Mátyás: Hol a miniszter úri!) Somkeréken a református esperes 16 hold kanonika és Öt korpótlék mellett 187 pengőt kap, a magyarfaló román pap pedig 32 hold föld és két ikorpótlék mellett 232 pengőt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Borzasztó!) Ezek az adatok a »Parochia« című református lapban jelentek meg. Ugyanakkor az erdélyi református egyházkerület hivatalos lapja szerint olyan hangulatot teremtett ez a kongruára vonatkozó rendelkezés, hogy a következőket írja (olvassa): »Ez a tény vészedéi; mesén felkavarta nyugalmunkat. Olyan elvi és gyakorlati kérdéseket vetett fel, amelyekkel ezelőtt nem foglalkoztunk, amelyek bizonyára azelőtt is kísértettek, de csupán egyénenkint, elszigetelten, hatástalanul. Felvetődik az

> a kérdés, hogy érdemes-e lelkipásztornak lenni?« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Borzalom! Hallatlan! — Ineze Antal: Kérdezzék meg Ravasz Lászlót! — Palló Imre: Hóman miniszter úr most szóljon!) De itt a következő memorandum. A görgenyi református egyházmegye felirata ez a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, még pedig az egyetemes konvent útján felterjesztve. Ebben a következőket mondják, (olvassa): »...az erdélyi református papságnak a magyar kormány a m. kir. altisztek rangsorában állapította meg a helyét«. (Zaj a szélsőbaloldalon,) »...ha a magas kormány nem találja meg a módját e sérelem, orvoslásának, akkor a visszacsatolt keleti és erdélyi részeknek lesznek román és szász papjai, de magyar református papjai aligha«. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez borzasztó! — Palló Imre: Unifikáció!) A következőkben még itt azt mondjak, hogy visszahozták... (Rajniss Ferenc: Rendet kell teremteni kérem! Nem hallgatni kell!) r Elnök: Rajniss képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék az ilyen közbeszólásökat abbahagyni és nyugalmát megőrizni. (Felkiáltások a sséhőbaloidalon: Miért? Mi volt azf — Rajniss Ferenc: Azért, hogy rendet kell teremteni?) Ahogyan a képviselő úr ezt a közbeszólast tétté és a padot esapkódta. az semmi 7. ülése 194-1 november 12-én, szerdán. esetre sem volt a parlamenti illemnek megfelelő magatartás és ezért kénytelen voltam a képviselő urat rendreutasítani. (Matolcsy Mátyás: Így nem lehet nagy kérdéseket elintézni!) Mester Miklós: Egy májsik memorandum-; hau az van, hogy ez a fizetésrendezés tulajdonképpen az 1908-ban megállapított javadalmak alapján történt. T. Ház! Mi annak idején, Erdély vis'szatérésekor azért memtünk ellenzékbe, mert úgy láttuk és úgy éreztük, hogy Erdélybe az első világháború előtti, 1918-as rendszert viszik vissza és ezért nem akartunk felelősséget vállalni, most azonban úgy látom, hogy ennél még rosszabbat vittek vissza. (Mozgás és ellenmondások jobb felől.) Itt van a mezőbándi református pap levelének másolata, amelyet a járás leventeparanesnokának írt. Elbben a következők vannak (olvassa): »A magyar királyi kormányzat bizalmatlansága munkám iránt. E bizalmatlanságot abból olvasom ki, hogy lelkészi állami fizetéskiegészítés során a körülbelül egyenlő helyi javadalommal rendelkező görögkatolikus romám lelkész kongruáját 230 pengőben állapította meg a református magyar lelkész 149 pengős kongruájával szemben akkor, amikor (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Ez jó! — Matolcsy Mátyás: Van szavuk ehhez? — Piukovich Jószef: Szép! — Ag elnök csenget.)^ a román papnak 150 híve van, a magyar lelkésznek pedig 25Ó0«. (Rajniss Ferenc: Botrány!) Másik kérdésem az volt, hogy ki vállalja ezért a felelősséget? Azt mondotta itt a miniszter úr, hogy őt támadjuk és ne hivatalnokait, bár én tudom, hogy a hivatalnok felelős. Kérdem tehát, vállalja-e a miniszter úr a felelősséget nemcsak mint miniszter, hanem mint a magyar múlt igazi ismerője, a magyar történelem és a magyar jövendő előtt azért, hogy elsorvadnak ezek az intézmények. A kolozsvári reformétus teológiára az idén négy növendék, az unitárius teológiára pedig egy növendék iratkozott be. (Nagy László: Éhezni intézményesen nem lehet! — Palló Imre: A rendszer csődje!) T. Ház! A magyar papok mellett Erdélyben a legnagyobb és legfontosabb missziót a felekezeti iskolák és a felekezeti tanítók teljesítették és mégis az a felekezeti tanító, aki kitartott a felekezeti iskola mellett húsz esztendőn keresztül, most azt látja, hogy kollégája, aki otthagyta a felekezeti iskolát, elment román állami iskolába és ott teljesített szolgálatot, tehát nem bírta tígy a harcot, mint ő, most jobb elbírálásban részesül és magasabb fizetési osztályba van besorozva. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szörnyű!) A megszállás alatt elképzelhetetlen volt a felekezeti tanítók nyomora, mert semmiféle állami támogatásban nem részesültek. A lelkészeknek legalább valami csekély kongruát .adtak, ők viszont nem kaptak semmit, lelkileg is meg voltak alázva. A románok minden felekezeti iskola mellé felállítottak egy román nyelvű állami iskolát és ha a, magyar gyermek felekezeti iskolába akart menni, akkor először el kellett mennie a román állami iskola tanítójához és csak akkor iratkozhatott be a felekezeti iskolába, ha az engedélyt adott, és ezek a felekezeti r

tanítók házról-házra jártak titokban és izgatták ,a szülőket, hogy minden harcot álljanak. Ha valaki jutalmat érdemel ebben az országban, akkor az erdélyi magyar felekezeti tanítók azok. (A szónok a padot veri.) I, '• Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a padcsapkodást abbahagyni ! (Nagy zaja