Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
164 Az országgyűlés képviselőházának 217, gyáruk mellett. Ebből per keletkezett a román állam és Weiserék között, aminek az lett a következménye, bogy az állami gyár továbbra is használaton kívül maradt és a Weiser testvérek, illetőleg most már Phönix Vállalat továbbra is kivonta az állami 'bányákból származó piritbői a ként és az ebből származó hasznot a maga vállalkozása javára fölözte le. Hogy ez a vállalkozás, a kénsavg-yártás mennyire lelke az egész dolognak, kitűnik abból, hogy "Weiserék a 35 év alatt a mai napig Nagybányán és környékén az ipartelepeknek egész sorát tudták létesíteni, úgyhogy ma ez a vállalkozás tízmillió pengő körüli értéket képvisel. Amikor a múlt év nyarán Erdély visszatért, vele együtt visszatértek a kincstári bányák és a Phönix-vállalat is. A Phönix a maga vegyiiparában találkozott a hazai nagyvállalatok konkurrenciájával, főleg a Hungáriáéval s nehéz helyzetbe kerülve, saját vállalkozását egyszerre leépítette annyira, hogy ez év tavaszán a Phönix-vállalatok szinte téliesen leállottak. Ennek igen érdekes mellékoka is va-n, ami jellemző a kartelpolitikára. A kénsav tárolására alkalmas üv^eballonokat Magyarországon a Hungária Kénsav- | gyár évekre lekötötte magának, úgyhogy a visszatért Phönix és vállalatai nem jntottaik hozzá a tároló ballonokhoz. Természeteden az ő további működésük lehetősége emiatt is öszszeszűkült. Egy másik szempont, amelyre szintén fel akarom hívni a figyelmet, az ólombányúszás, amely a Phönixnek igen jelentős termelési ága volt. Ez a magánvállalkozás a megállapított maximális ár mellett, amely cinka 75 pengő körül mozog, úgy látta, hogy nem találja meg a maga számítását, ezért leállította az ólombányászatát is. Balánbányán már évekkel ezelőtt a közben feltárt rézbányát kizsákmányolták és szintén abbahagyták a termelést. Ilyen körülmények között került az állam abba a helyzetbe, hogy ezeknek a bányáknak átvételét és üzembehelyezését vállalnia kellett, mert nemzeti közgazdasági érdek volt az, hogy minden vagon réz- és ólomtermelési lehetőséget teljesen kihasználjunk az olyan rendkívüli időkben, mint a mostaniak, még esetleg a termelési költségekre való tekintet nélkül is. Az állam vállalta a bányák üzembehelyezését, átvette a ; Plhiönixtől, s a bányák ezidőszerínt állami kezelésben működnek. Az állami kezelésbevételraek természetesen az lett a következménye, hogy a Phönix 200 főnyi tisztviselői gárdájából elbocsátottak 70 zsidót, s helyettük ugyan nem 70-et, hanem 40—50 keresztényt állítottak be, mert ez is elég volt annak a munkának ellátására. A további lépés az volt, hogy az állami kezelés a kénsavgyárat iparkodott ismét használható állapotba helyezni. Balánbányán a rézbánya feltárását és a bányamunka megkezdését előkészítették. Már most vita van arról, hogy ez az állami kezelés haszonnal járt-e vagy sem. Az egyik érdekelt azt mondja, hogy félmilliós hazonnal járt, a másik meg azt, hogy ráfizetéssel járt. Erre szerettem volna az iparügyi miniszter űr véleményét hallanai, ha itt lenne, hogy mi a helyzet Mindenesetre én úgy tudom, hogy egy bizottság^ vizsgálat után megállapította, hogy az állami kezelés fél év alatt félmillió haszonnal járt. Ezt az is igazolni látszik, hogy most a magánérdekeltség, amely az üzemlbehelyezett bányákat ismét saját kezelésbe akarja átvenni, körülbelül havi $0.000 ülése 19hl november 12-én, szerdán, pengő használati díjat követel arra aa időre, míg a bányák az állam kezelésében voltak. Ez megfelel körülbelül évi egymilliós haszonnak, tényleg annak az összegnek, amelyet az állam kezelése alatt ezek a bányák kimutattak. T. Ház! Nekem és pártomnak azzal kapcsolatban, hogy vájjon egy bánya állami kezelésben hagyassék-e meg vagy magánkezeiésb en, az az álláspontunk, hogy amikor egy jó magánvállalkozás, egy magyar és keresztény magánvállalkozás el tudja látni egy gazdasági ág ügyvitelét, abban az esetben lássa el a magángazdaság, azonban rendkívüli időkben, — amikor arról van szó, hogy bizonyos ágazatokat akkor is'üzemiben kell tartani, ha azok esetleg nem lukrativok, például az ólmot és rezet bányászni kell a termelési költségekre való tekintet nélkül is — azt a kérdést akartam az iparügyi miniszter úrhoz intézni, hogy ha ezek a bányák és vállalatok ismét magánkézbe adatnak át, gondoskodás történik-e a szerződésben arról, hogy a bányáik a mostani mértékben továbbra is üzemben, tartassanak, tehát üzemben tartassék az ólombánya, a rézbánya, a balánbányai leállított & újból üzembe helyezendő bánya továbbra is füzemben tartatik-e vagy sem; kapi-e erre az állam kellő garanciát, vagy sem, mert ha nem kap erre biztosítékot, akkor mindenesetre kívánatos, hogy az átmeneti időkben . továbbra is állami kezelésben megtartassák. Egy másik szempont, amit az iparügyi miniszter úrnak ezzel a kérdéssel kapcsolatban figyelmébe akartam ajánlani, a következő. TTgy tudom, hogy a Phönix-féle vállalatnak egy konszernje akarja átvenni ezeket a vállalatokat. Ez a vegyiipari konszern az átvételt ahhoz a feltételhez akarja kötni, hogy az állami bányák a kénsavgyártásról és az ezzel kapcsolatos vegyitermékek, növényvédelmi szerek és rézgálic gyártásairól mondjanak le. (Rajniss Ferenc: Szóval arról, ami hasznos!) Pontosan erői van szó. Maglánadátaim szerint, melyekel megbízható szakemberek részéről szereztem, a kénsav gyártása még állami keeléshen is körülbelül 3*5 fillérbe kerül. Értékesítési lehetősége ezidőszerint 12—12.5 fillér. Horribilis haszon mutatkozik tehát. De egyébként is, miért kell az államnak — hogy ha a maga érdekét egyébként biztosítani nem ]fcudja — ezt a termelési ágat esetleg szintén saját kezelésébe venni, vagy legalább is azt a jogot, hogy termelhessen, fenntartani? A kénsaygyártás alapanyaga, a kéntartalmú pirit az állami bányákból kerül ki az arannyal kapcsolatban; Magyarországon az ilyen kéntartalmú pirit egyedül az állami bányáikból kerül ki. A helyzet tehát úgy alakulhat, hogy abban az eetben, ha az államtól elveszik azt a jo. got, hogy kénsavgyártásra berendezkedjék, a kéntartalmú piritet átadja a magánvállalatnak és a magánvállalat lukrativ módon kénsavat gyárt belőle. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Zsidóknak!) A magánvállalat a múltban zsidó volt, a jövőben mint konszern, nem tudom mi lesz. Az állam azonban az ottani ipartelepen kénsavat maga is hasánál, kénytelen tehát kénsavat visszavásárolni, mert a rézgálicgyaortásnál bizonyos mennyiségű kénsavra szüksége van. Körülbelül 500 vágón kénsav az, amit az állami hányák és ipartelepek a maguk ipartelepén belül felhasználnak, A helyzet tehát az, bogy az alapanyagot esetleg olcsón bocsátja a magánvállalat rendelkezésére és a kész anyagot, a kénsavat a maga szükségletére drágán kell beszereznie.
