Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
Az országgyűlés képviselőházának 217. de ortodox, a cionistákat lepipálni akarván rögtön felszaladt Hodzsához. Erről a következőket írja le az »Öslakó« (olvassa/: »A fiatal, alig- egypár évvel ezelőtt idekerült, de persze hamar csehszlovák állampolgárságot nyert munkácsi főrabbi is mindenképpen szerepelni kívánt. Elhatározta, hogy felmegy Prágába, kjiri, hogy fogadja őt Hodzsa miniszterelnök A felutazás meg is történt, de Hodzsa nem fogadta a munkácsi főrabbit, annak ellenére, liogy fel akarta ajánlani a kárpátaljai zsidók nak a csehszlovák állam támogatását, fel akarta ajánlani azt, hogy a kárpátaljai zsidók ruszinoknak fogják vallani magukat, illetőleg a ruszinság mellé állnak az iskolakezdésben. A miniszterelnök helyett a fiatal munkácsi rabbi a cseh zsidók szövetségéve) tárgyalt, amely tudvalevőleg erős elfogult cseh nemzeti alapon állott. Ennek a vezetői azt ajánlották a munkácsi főrabbinak, hogy & kárpátaljai zsidók eseb nemzetiségűnek vallják magukat, illetőleg cseh iskolába írassák gyermekeiket.« Ezzel tért vissza Rabinovitz Jöaruch és a cikk tanúsága szerint a cseh köztársaság összeomlásának utolsó napjaiban az ortodox zsidóságot mindenestől oda akarta állítani a cseh agrárpárt mellé. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért ment el a belügyminiszter úr? — Palló Imre: Tessék kisöprüzni a rabbit! — Zaj.) Rabinovitz Baruch a legnehezebb pillanatokban támadta hátba a magyarságot, tehát, ha még nem is volna zsidó, «ikkor sincs helye Magyarországon. (Taps a szélsőbaloldalon.) Ha valaki megérdemelte a kitoloncolást, ő megérdemelte. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hogyan jutott vissza?) El tudom azt is képzelni, hogy vismajor esete állt fenn, amikor őt Galíciából visszahozták, de kérdezem, hogy ma, a zsidókérdés megoldásának radikális korszakában, amikor Baruchnál sokkal kevésbbé államellenes embereket munkatáborba, internálótáborba visznek, hogyan lehet az, hogy Rabinovitz Baruch ilyen előzmények után még ma is ott ül Munkácson. Nem élünk olyan időket, hogy közéleti tényezőket, hivatali vezetőket rágalmazzunk. (Élénk helyeslés.) Amíg az ember a mai közéleti viszonyok között teljes bizonyossággal nem tud valamiről, addig ne álljon ide nyílt vádaskodással. De a túloldalon ülő képviselő társaim egyike küldött hozzám egy levelet ebben az ügyben azzal, hogy én azt fel is használhatom. Ezt a levelet nem olvasom fel, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) nem akarok vádat konstruálná, átadom a belügyminiszter úrnak, indítson ennek alapján nyomozást, állapítsa meg, hogy igaz-e, hogy Kárpátalja egyik hivatott közéleti tényezője ebben az ügyben közrejárt. Állapítsa meg, hogy milyen alapja van azoknak a mendemondáknak, hogy Kárpátalján egy közéleti tényező kiment ez elé a rabbi elé. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki az?) Kérem a belügyminiszter urat, hogy indítsa meg a legszigorúbb vizsgálatot, a belügyminiszter úr az előbb beszédében az internálótáborok kibővítéséről beszélt. Ezekben a kibővített internálótáborokbaiii van helye Rabinovitz Baruchnak is. (Zaj. — Elnök csenget.) Én Spák Iván képviselőtársamnak a kárpátaljai helyzetről előbb elmondott beszéde alatt elgondolkoztam azon a félelmetes, mérhetetlen elzsidósodáson, amelynek újabb jeleit legutóbb tapasztaltam a Latorca-völgyben tett utam alkalmával és elgondolkoztam azon, hogy mit jelentene Kárpátalja életének szempontjából, ha ezekben a völgyekben, ahol olyan faluk ülése Ï9-U november 12-én, szerdán. 159 vannak, amelyek lakosságának 40—50 százaléka zsidó, véges-végig székelyeket vagy magyarokat telepítenéjxek le. Ilyen álomban ringatjuk magunkat, miközben nemhogy eltávoznának a kárpátaljai zsidók, de a Rabinovitz Baracihok visszatérnek az országba. {Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Következnék Oláh György képviselő úr második interpellációja, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz jegyzett be. A képviselő úr az interpellációja elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Ezután áttérünk a következő interpellációra, amelyet Serényi Miklós gróf jegyzett be a miniszterelnök úrhoiz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a tengeri és egyéb cikkek maximálása miatt történt szabálytalanságok tárgyában: 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a tengeri maximálása miatt a Futur a alig jutott tengerihez és hogy a tengeri jórészét a gazdák kényszerből zugforgalom bau adták el többnyire zsidóknak? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a tengeri árát a maximálás alól feloldani, vagy pedig a forgalomhoz képest jóval magasabb árban megállapítani 1 ? 3. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a gazdák érdekében még több más maximált árut — libahús, vaj, stb. —• a maximálás alól feloldani? 4. Ha ezekre nem hajlandó, akkor hajlandó-e a gazdák érdekében a ruhát, cipőt, csizmát, stb. maximálni? Gr. Serényi Miklós s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Folytonos mozgás és zaj.) Kérem a képviselő urakat minden oldalon, méltóztassanak helyeiket elfoglalni és módot adni arra, hogy az interpelláló képviselő úr szóhoz jusson. Gr. Serényi Miklós: T. Ház! Amikor a magyar gazdaközönségi tudomásul vette a tengeri maximálását, országszerte óriási elkeseredés támadt. Számtalan panaszos fordult hozzám és előadták panaszaikat. Egyesek például elmesélték, hogy amikor Vácon a tengerit piacra vitték eladni és 18—20 pengőért árusították, a rendőrök beterelték őket a váci püspöki uradalom gazdasági udvarába, ahol a Futura irodája székel, ott lefoglalták a kukoricát és kifizették nekik érte a 13'40 pengős árat, amely intézkedéssel, úgylátszik, a kormány azt célozta, hogy a tengerit kizárólagosan a Futura vásárolja meg. Ellenben éppen az ellenkezője történt, inert elsősorban is a gazdák ilyen alacsony áron nem voltak hajlandók a kukoricát eladni, másodsorban pedig azt tapasztalták, hogy a Futura irodáiba is beférkőznek a zsidók, tehát semmivel sem jobb, mintha a kukoricát teljesen a zsidóknak adnák el. A váci Futura irodájában dolgozik céldául éppen Ábelesz asidó. aki egyben a? úgynevezett váci püspöki malomban, amely most Szántó-Nándori néven szerepel, tisztviselőként van elkönyvelve, ellenben mindenki tudja, hogy a valóságban igazgatója a malomnak, mert ő nélküle sem a Futurában, sem a malomban nem történik semmi Ezzel a rendelettel a gazdákat egyenesen kényszerítették arra, hogy csaljanak. Mindjárt megmagyarázom, hogy miért. A rendelet
