Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 19U november 12-én, szerdán. 149 Nagy feladatokat azonban csak olyan társadalom tud megvalósítani, amelynek minden e

gyes tagját a közös célokkal és közös feladatokkal szemben a felelősség érzése hatja at es amelyben az egyes társadalmi osztályok es társadalmi rétegek között a kölcsönös bizalom és a szolidaritás él. (Úgy van! Ügy van!) Nemzeti feladat ezért az, hogy amennyiben ebben az egymás iránti bizalomban és a társadalmi rétegek közötti összhangban ma még hiányok volnának, ezek a hiányosságok mindnyájunk közös akaratával mielőbb kiküszöböltessenek. (Ügy van! Ügy van!) El kell ismernünk, t. Ház, hogy a magyarság a legutóbbi két évtizedben a társadalmi feszültségek és a szociális kérdések megoldása tekintetében igen nagy lépésekkel haladt előre. (Felkiáltás a szélsőbaloldalon: Erről lehetne beszélni! —- Egy hang a szélsőbáloldalon: Erdélyben!) Megváltozott magának a társadalomnak a felfogása is. És amikor megoldásról beszélnek, nem tisztán a törvényes, vagy jogszerű megoldásra gondolok, hanem maguknak a társadalmi rétegeiknek egymással szemben való felfogására és gondolkodására. Kétségtelen tény, hogy ebben a tekintetben a legutóbbi két évtizedben a magyar társadalomban is hatalmas átalakulás és belátás volt észlelhető. (Rajniss Ferenc: Ez igaz!) Mégis van egy olyan kérdés, amelynek a megfelelő törvényes intézkedésekkel való megoldása, úgy érzem, időszerű. A munkáskérdésre gondolok, hiszen a munkásság a maga elesett«égében és kiszolgáltatottságában igen sokszor él abban az indokolt, vagy indokolatlan hitben, hogy gazdasági és társadalmi helyzetén csak saját szervezettségével, erejével tud segíteni, (Kabók Lajos: így is van!) csak abban bízhatik, hogy az állam védő keze, vagy a társadalom megértő szeretete vele szemben kevésbbé nyilvánul meg, mint más társadalmi osztályokkal szemben. Nem azt állítom, hogy objektív szempontból a munkásságnak ez f a hite indokolt, de szubjektív szempontból kétségtelenül érthető. A munka erkölcsi érték és a nemzetnek tett szolgálat. Szükséges tehát, hogy ugyanolyan védelemben részesüljön, mint a nemzetnek bármilyen más értéke. A munkást és a munkaadót egyforma határozottsággal rá kell kényszeríteni arra, hogy a maguk kapcsolatában mindenekelőtt a nemzeti érdeket tartsák szem előtt. (Helyeslés a közéven.) Ezeknek vessék alá, magukat; hiszen a munkásnak és munkaadónak együttműködése nemcsak saját szempontjukból, hanem a nemzeti élet szempontja^ ból is döntő jelentőségű. Döntő jelentőségű egyszerűen azért, mert amennyiben e között a két réteg között ellentétek mutatkoznak, az az egész társadalmi életben f ellentéteket és feszültségeket szit, de másrészt azért is, mert a munkás elégedetlensége egyben kihat a termelésre is, mégpedig éppen a mai háborús időkben semmisem fontosabb számunkra, mint a termelés zavartalan menete. T. Ház! A törvényes munkásvédelem tehát a nemzeti politikának egyik elsőrendű feladata. (Ügy van! a középen.) Alighanem trianoni szegénységünk az oka

% hogy ebben a vonatkozásban még igen sok kívánnivalót találunk. Ha munkásvédelmi intézkedéseinket tekintjük, azokat a mai kor és a mai ipari termelés szempontjából bizonyos fokig elavultaknak kell látnunk. A németek az Ar beitsamt-okban összpontosították mindazokat az intézmény éket. amelyek a munkásvedeleni, a''munkaközvetítés és a munkások szakmai képviselete szempontjából szükségesek, de más államokban is megtaláljuk kisebb-nagyobb mértékben az intézményes munkásvédelmet; így például a francia és belga munkafelügyelői intézményben is,' amelyet a románok is átvettek, átültettek és annak ellenére, hogy sem kellő felkészültségű munkaügyi felügyelőket nem tudtak alkalmazni, sem padig nem érvényesültek ezeknek működésében mindig a tiszta szociális es gazdaságpolitikai szempontok, mégis tagadhatatlan, hogy a munkásság védelme szempontjából ez bizonyos értéket jelentett. Nálunk az 1893 : XXVIII. te. (Felkiáltások: Régi! ötvenéves!) az iparfelügyelőkre bízza az üzemek munkásvédelmi szempontból való vizsgálatát. Azt hiszem, t. Ház, mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez a rendszer nem jó, elavult, ezen a rendszeren változtatni kell. (Ügy van! — Taps a balközépen. — Rajniss Ferenc: Mindenki akarja, nsak nem változtatunk rajta!) Az iparhatóságok semmiképpen nem lehetnek alkalmasak egyéb nagy elfoglaltságuk miatt sem a munkásvédelem intézményes ellátására; nem lehetnek alkalmasak azért sem, mert nekik talán legfontosabb feladatuk az Iparfejlesztés, tehát nem a munkásvédelem, másrészt pedig túlságosan igénybe is vannak véve éppen a gőzkazánvizsgálati és hasonló feladatokkal; továbbá nincs intézkedési jogkörük, hanem csupán r tanácsokat, véleményeket adhatnak, visszaéjések esetén a hatóságok figyelmét kell felhívniok azoknak orvoslására, ami nehézkessé, lassúvá .

t teszi ezeknek munkásvédelmi szempontból való működését. Azonnali végrehajtó hatalmuk nincs. Ha most tekintetbe vesszük azt, hogy a m\ munkaadói rétegünk, a mi nagy kapitalistáink szellemét a nemzeti érzés és nemzetig sorssal való azonosulás korántsem hatotta át még túlságos nagy mértékben, sőt nagy részük a magyarságtól idegen s másrészt, ha tekintetbe vesszük, hogy igen erősen él bennük ma még a kapitalista materializmus szelleme, akkor feltétlenül szükségesnek kell ítélnünk ^egy olyan hatóság feállátását, amely a munkások panaszát közvetlenül és gyorsan meg tudja vizsgálni és a lehető legrövidebb eljárásokkal orvosolni is tudja. Ezért kértük az iparügyi miniszter urat a munkaügyi felügyelőségek intézményének felállítására. Ezt a Kérési: pártunk a tavasszal adta be. Ügy gondoljuk, hogy ezeknek a feladata: egyrészt a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok végrehajtásának ellenőrzése azután a munkások és munkaadók közötti viszályok megvizsgálása és elintézése, az üzemek szociálpolitikai, és higiénikus szempontból való felülvizsgálása, továbbá a munkaidő, a munkaszünet, a sza

: badságolások kérdése és más munkásvédelmi kérdések vizsgálataInterpellációm benyújtása óta a miniszter úr beterjesztette az iparügyi minisztérium 1942. évi költségvetését és ebben örömmel latom, hogy szerepel az országos munkaügyi felügyelőségek felállítása is. (Kabók Lajos: Lesz egy új hivatal!) így tehát azt a kérést, amelyet a miniszter úrhcz intéztem, módosítanom kell olyan módon, hogy nem a munkaügyi felügyelőségek felállítására kérem, hanem arra. hogy ezeket a lehető legrövidebb időn belül állítsák fel. i Másik kérésem az, hogy ezeknek a lehető legszélesebb hatáskört biztosítsák, olyat, hogy a maguk helyén intézkedési jogkörük legyei,.