Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

134 Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1941 november 12-én, szerdán. miniszter: Előkészítés alatt állnak azok az intézkedések, amelyekkel ezen a bajon legalább időlegesen segíteni tudok és előre jelzeim, hogy ez a honvédelmi törvényen alapuló munkaszol­gálatra való igénybevétel útján fog megtör­ténni, mert máskép nem tudok segíteni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez mindenesetre csak ideiglenes megoldás, ímert intézményesen nem oldja meg a bajt, de egyelőre a legsúlyosabb bajon csak ilven módon tudok segíteni. Természetes dolog, hogy a körorvosi pozí­ciók betöltésénél rendkívül lényeges kérdés az orvosi lakás kérdése, mert ha nem r tudok annak az orvosnak falun megfelelő lakást biz­tosítani, akkor egyszerűen nem marad meg ott. A kinevezett körorvosoknak igen nagy, jelentékeny százaléka egyszerűen otthagyja a posztját, mert nem tud ott exisztálni. A kör­orvosi lakások építése tekintetében minden lehetőt elkövetek. Erre a célra jórészben fel­használtam az úgynevezett faluszociális alapot s a Mabi.-val adtatok kölcsönöket a közsé­geknek, hogy orvosi lakásokat építsenek. ( Ho­ly eslés a jobboldalon.) A helyzet azonban még mindig nem kielégítő és most is foglalkozom azzal, hogy újabb pénzügyi eszközöket teremt­sek ennek a kérdésiek a megold asura. (Ma­tolcsy Tamás: A zsidó rabbioktatásra kiutalt 243.000 pengőt ét lehetne venni ide!!) Én nem utaltam ki erre a célra 240 000 pengőt. — (Derültség. — Matolcsy Ta,nrás: A kultuszmi­niszter úr! — Maróthy Károly: Egy a költ­ségvetés! Lehetne itt egyet-mást csinálni! — Andréka Ödön: De sok helyen lehetne pénzt találni!) Mindenesetre a falusi orvoskérdés olyan kérdés, amely nagyon szorosan össze­függ az egész szociális és közegészségügyi po­litikával. Helyes szociális és közegészségügyi politikát megfelelő orvosi létszám és az orvosi társadalom rendelkezésre állása, nélkül nem lehet folytatna. Ez kétségtelen. Azért mon­dom, hogy a legnagyobb súlyt helyezem ennek a kérdésnek a megoldására, de bizony addig, amíg a fiatalság annyira tartó «ko<\ik az or­vosi pályára való menéstől, (Matolcsy Ta­más: Nem akarnak éhenhalnü), mint a leg­utóbbi években, addig ezen a kérdésen gyöke­resen segíteni nem lehet. Meskó képviselő úr felszólalására csak egy válaszom lehet. Magyarországon a törvé­nyek és a többi jogszabályok mindenkire egy­formán kötelezők és azokat én mindenkivel szemben egyformán fogom alkalmazni. (He lyeslés a jobboldalon. — Andréka Ödön: Kü­lönösen a nyilasokkal szemb°n!) Esső képviselő úr újra előhozta a kövezet­vám, illetőleg a kövezetvámért adott kárpót­lás kérdését a városokban. Én már a bizott­ságban voltam bátor megmagyarázni, hogy hogyan áll ez a dolog. Magyarországon mond­juk, húsz városnak volt kövezetvám szedési joga. Ezek régi privilégiumon alapuló jogok voltak, amelyeket a kormány két évvel ezelőtt elvett és azokért a bevételékért, amelyeket ezek a városok ilyenmódon elvesztettek, őket bizonyos fix összeggel kárpótolja, lerögzítvén az utolsó éveknek átlagbevételét a kövezet­vámból. A képviselő úrnak az a kívánsága, hogy ezt a kárpótlási Összeget, az összes váro­sok között osszuk szét. Ez nem _ lehet. Hiába, akár modern, akár régi magánjogi alapra helyezkedünk, ezt nem tudom megcsinálni, mert ez a kárpótlás eze­ket a városokat megillette és megilleti, ezt tőlük elvenni nem lehet, nemcsak magánjogi okokból^ hanem azért sem, mert felfordulna egész háztartásuk, már pedig ez a kárpótlás háztartásuknak lényeges tényezője. A többi városok^ amelyeknek nem volt kövezetvám­szedési joguk, útépítésükben, különösen az át­kelési útszakaszok tekintetében, úgyis élvez­nek segélyt az államtól. Ezt a kérdést nem tudom tángálni, és sajnálom, hogy a képviselő úr nem ért meg, de ezen nem tudok változ­tatni. A. képviselő úr érintette még a városok törvényhatósági városokká alakulásának problémáját is. Erre nézve megvan a törvé­nyes szabály. Ha egy város törvényhatósági várossá akar átalakulni, az iniciálja az erre vonatkozó eljárást, végeredményben azonban a törvényhozás dönt a felett, hogy érettnek tartja-e az illető várost arra, hogy törvény­hatósági város legyen, i°ren vasry nem. Nem látom szükségét annak, hogy azokon ,a törvé­nyes módozatokon, amelyekkel ezt a kérdést elintézni lehet, változtassunk. Nem akarom a képviselőház szíves türel­mét továbbra i^ igénybe venni ilyen részlet­kérdésekkel, (Egy hang balfelől: Halljuk! Halljuk!) — nem hiszem, hogy a képviselő urat olyan túlságosan érdekelné a kérdés — ezért be ; Js fejezem felszólalásomat. Még csak egyért akarok köszönetet mondani: azért az el­ismerésért, amely a Ház minden oldalán meg­nyilvánult érdem e 5 * munkatársaim. kfilönö<wu Bonczos Miklós és Johan Béla államtitkár urak »i*ánt. (Élénk éljenzés és ta^s.) Meg vagyok róla győződve, hogy ez a minden oldalról j v tt elismerés azt a hűséget és odaadást, amellvel ők eddigi munkakörüket ellátták és intenciói­mat végrehajtották, csak fokozni fogja. Kérem költségvetésem elfogadását (Élénk helyeslés, éljen?/s és taps a Jobboldalon és a közéven.) Flnök: A tanácskozást befejezettnek nvil­vánítom. _ Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a belügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadni"? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, szí­veskedjenek felállani. (Megtörténik ) Többség. A Ház a belügyi tárca költségvetését általá­nosságban elfogadta. Következik a címenként! megszavazás­Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet fel olvasni. Porubszky Géza .iegyző (felolvassa az 1—10. címet, amelyet a Ház hozzászólás nélkül el­fogad). Elnök: A belügyi tárca költségvetésével ezzel részleteiben is végeztünk. A napirend tárgyalására szánt idő letelt, ezért javaslatot teszek arra nézve, hogy leg­közelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk s t annak napirendjére tűzzük ki az 1942. évi állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napi­rendi javaslatát elfogadja. Következnek az interpellációk. Ezt meg­előzőleg azonban még az írásbeli miniszteri válaszokat fogom felolvastatni. Kéiem a jegyző urat, szíveskedjék a föld­mívelésügyi miniszter úrnak Matolcsy Má­tyás képviselő űr interpellációjára adott vá­laszát felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »T. Kép­viselőház! Matolcsy Mátyás országgyűlési képviselő úr 1941. évi június hó 25-én inter­pellációt intézett hozzám az agrártermékek árának rendezése tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő:

Next

/
Thumbnails
Contents