Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. illése 19&1 november lé-én, szerdán* 111 elintézni. (Bródy András (Hokky Károly felé): Ez is megoldás: gyere közelebb! — Derültség. — Rajniss Ferenc: Csak valaki üljön közbe! — Demkó Mihály: Talán egy nyilast ültessünk közbe! — Derültség.) Spák Iván: Ezzel szemben az történt, hogy Téesőt visszacsatolták az anyaországhoz. így iazu'táii annyira meg lett csonkítva Kárpátalja^ hogy ma Kárpátaljának összesen csak egy kis városa van, az sem város, csak olyan városka, míg azelőtt mi Kárpátaljához számítottuk, nemcsak Csehszlovákia idejében, hanem azelőtt is, az itteni öt várost. Ha nem is voltak a határok megvonva (Bródy András«. A háború előtt is!), Kárpátaljához számítottunk öt várost és most maradt egy. (Hokky Károly: Melyik azl — Demkó Mihály: Huszt!) Ez az öt város: Munkács, Ungvár, Szőllös, Beregszász (Hokky Károly: Beregszász oroszt) és Máramarossziget. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Gróf Festetics Domonkos: Ha így megy, felosztják az egész Felvidéket! — Derültség.) Spák Iván: Így előállott az a helyzet, hogy Kárpátalján, ahol városok voltak, gazdasági, kereskedelmi és közegészségügyi centrumok, megtörtént az, hogy, Kárpátalja például kórház nélkül maradt s hogy a tulajdonképpeni kárpátaljai területen egyetlenegy kórház nincs. (Egy hány a középen: Bevihetik a betegeket.) Nem arról van szó. Hiszen, Pestre is behozhatnak betegeket. Tény azonban, hogy a tulajdonképpeni Kárpátalja területén egyetlenegy kórház sincs. (Hokky Károly: A csehek nem csináltak. — Bródy Andlrás: De csináltak! Ungváron, Munkácson és a többi városokban. — Zaj.) Elnök: Ismételten kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Spák Iván: Maga ez az elnevezés, hogy Kárpátalja is helytelen, mert ez ma már csak a »Kárpátok«, mert az alját mind elcsatolták. (Egy hány a középen: Egészen a Dunáig az alja!) Ungváron volt egy bábaképző, azt is visszacsatolták. Most már Kárpátalja bábaképző nélkül maradt, pedig Kárpátalján is szükségesek a bábák, s most az egész országban nincs egy orosz bábaképző intézet. Most még továbbmegyek. Morvay Zsigmond,, volt nagyszőllősi főispán, ugocsamegyei törvényhatósági bizottsági tag állítólag olyan javaslatot adott be, hogy egész Ugocsát, Bereget és Üngot csatolják vissza az anyaországhoz. Ez másszóval annyit jelent, hogy szüntessék meg Kárpátalját. így is lehet, de akkor beszéljünk nyíltan és egyenesen. T. Ház! Miután az idő rövid, át kell most térnem a nyelvhasználatra. A kárpátaljai kormányzói biztosság ideiglenes kormányzásáról szóló kormányrendelet úgy intézkedik, hogy Kárpátalján a hivatalos nyelv a magyar és a magyarorosz. Ez azonban csak elmélet maradt. Egyetlen helyen nem respektálják ezt a rendeletet, sehol az egész Kárpátalján. (Bonezos Miklós államtitkár: Nono!) Állandóan kapunk olyan leveleket, amelyekben minket felelőssé tesznek, joggal vagy jogtalanul, ebben a kérdésben. Azt mondják, mutassunk olyan helyet, ahol respektálják a kormányrendeletnek ezt az intézkedését. A tisztviselők, a végrehajtó szervek nem tartják be az intézkedésekot, a rendeleteket. Bár éppen tegnap Hóman miniszter úr azt mondta, hogy sohase szidjuk a tisztviselőket, hanem mindig a felelős mini nsztert vonjuk felelősségre, mert ő a felelős, mi meg vagyunk győződve, szilárd meggyőződésünk, hogy a kormányzatnak más az intenciója, a kormányzat nem ezt akarja, hanem mégis csak azok a végrehajtó közegek a saját szakállukra dolgoznak, amikor nem tartják be a törvényeket és a rendeleteket. A belügyminiszter úr költségvetésének indokolásában is azt mondja az egyik helyen, hogy (olvassa): »Az ország területének gyarapodása folytán nagyobb nemzetiségi területek kerültek a csendőrség működési körzetébe;. Itt a csendőrség a reáháruló szolgálati feladatokat csak akkor tudja eredményesen ellátni, ha az illető nemzetiség nyelvét is bírja. Bár a csendőrségi szolgálati szabályzat a nemzetiségi területen szolgáló csendőröknek az illető nemzetiség nyelvének mielőbbi elsajátítását kötelességévé teszi, mégis jutalomban kívánom részesíteni azokat a csendőröket, akik a nemzetiségi nyeLvek elsajátításában fokozott eredményt mutatnak fel. E célra 10.000 pengőt kívánok felhasználni.« (Helyeslés.) Ezt azonban már sokszor s nem egyszer hallottuk, de csak elmélet maradt. Ezek csak szólamok addig, míg nem tartják meg. Én merem állítani, hogy nemcsak a csendőrök, de a tisztviselők — legyenek akár műszaki, akár fogalmazási karban — mégcsak meg sem próbálják elsajátítani az orosz nyelvet, meg sem kísérlik, (Meskó Zoltán: A kormányzói biztos maga is ruszinul tanul, ruszinul beszél a néppel!) Ha azonban már tisztviselőkről és csendőrökről van szó, megemlítem, hogy nekünk voltak csendőreink, ezeknek egyharmadát vették át. Azelőtt is jó csendőrök voltak. És most, épp a napokban ezek közül is rengeteget elbocsátottak. Bocsátják el őket sorra. Pedig azok a csendőrök tudják az orosz nyelvet is és a magyar nyelvet is. Nem sokkal egyszerűbb lett volna-e, ha már a nemzetiségi nyelvet is megkívánják, ha otthagyják őket. Azok tudják mind a két nyelvet, el tudják látni a szolgálatot, most pedig elbocsátják őket ós kötelezik a másikat, hogy tanuljon meg oroszul. Persze, az rá sem hederít és nem tanulja meg. (Egy hang a középen: Miért bocsátották el öketf — Bródy,András: Indokolás nélkül elbocsátották, — Bálint József: Nem hiszem, hogy indokolás nélkül bocsátották volna el őket! — Bródy András: A parancsnokság nem tudja az okot!) A tisztviselőknek azt mondják, hogy azok tanulják meg az orosz nyelvet. Azok persze neün tamulják meg. Ugyanakkor a kormány azokat a tisztviselőket, akik tudják a nyelvet, áthelyez Gyulára, Pécsre, Veszprémibe t és nem tudom, hová. Sorra helyezik át őket. (vitéz Lipcsey Márton: Valami kis okának kell lennie!) Okot mindig lehet találni, ha az ember akar. Itt is. Ez azonban már a családvédelmet is érinti, ha azt a tisztviselőt az egyik helyről átteszik a másikra, hát még ha olyan alkalmazottat tesznek át, aki nem is tisztviselő, hanem csak például útkaparó. aki három pengő napidíj ellenében dolgozik s családját így kell tartania. (Felkiáltások a jobboldalon: Magyart is elhelyeznek!) Elnök: Kérem, képviselő urak, azt hiszem, Spák képviselő úr a szónok, méltóztassék őt meghallgatni. Spák Iván: Nevet is mondok. Gomba György útkaparót áthelyezték Romocsafalváról a keszthelylenti országútra, kéthetenként 30,86 pengő. Most menjen oda a családjával? {Maróthy Károly: Most szóljon közbe Közi Horváth képviselő xír!) Elnök: Az előbb kértem a képviselő urakat, hogy engedjék a szónokot beszélni.