Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
Az országgyűlés képviselőházának 217. nak intézmények által vidéki orvosi állásra meghirdetett pályázatok, amelyekre egyáltalában nem akadt pályázó. A fiatal orvosok nagy része nem akar vidékre menni. Meg kell tehát teremteni ennek lehetőségét -és elő kell mozdítani^ azt, hogy fi fiatal orvosgeneráció igenis, ambicionálja azt, hogy kimenjen a vidékre. Elhiszem azt, hogy azok között a körülmények között, amelyek egyik-másik faluban az illető számára adódnak, nem nagyon vágyódik abba a faluba, de ha ott megfelelő lakást építünk, aminek az előfeltételei megvannak, hiszen a községek kaphatnak erre intézményektől hosszúlejáratú kölesönöket, amelyeket — majdnem azt mondhatnám — a házbérnél kevesebb összegből tudnak törleszteni, ha tehát lehetővé tesszük, hogy ezeket a kölcsönöket igénybevéve építsenek megfelelő orvosi lakásokat, építsenek gyógyszertáraknak való megfelelő helyiségeket és keresztülvisszük azt. hogy ne egy intézmény alkalmazza az illető orvost, hanem alkalmazzák többen, — mert hiszen, ha az Oti. alkalmazza, alkalmazhatja a May. is, meg a posta is, a mezőgazdasági biztosító intézet és egyéb intézmények, amelyek ott vannak — s ezekből az összegekből összieadódik egy olyan jövedelem, amely elegendő arra, hogy az orvos megélhetését biztosítsa. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez az első dolog. Sajnálattal látom azonban, hogy ínég Budapesten sincs ez a kérdés teljesen rendben egyes kórházakban. Budapesten is megtörtént már az, hogy kórházba hirdettek orvosi állásra pályázatot és a pályázó a kérvényébe beírta, hogy elvállalja az állást, de előre kiköti, hogy tüdőosztályra nem megy. A tüdőbeteget is gyógyítani kell és erre is meg kell találni a módot és lehetőséget. Igen egészségtelen állapotot látok a fővárosi közkórházakban. Már odáig megy a dolog, hogy nyolcágyas különszobák is vannak. amely különszobáknak az az előnye az illető tanárokra, osztályvezetőkre és egyéb orvosokra, akik ott alkalmazva vannak, hogy ezekben a különszobákban naponta nemcsak külön díjat kell fizetni sokszor annak az osztályvezető főorvosnak is, aki napokig nem is látja a beteget, hanem meg kell fizetni minden egyéb költséget is, holott egy nyolcágyas szoba, ahol nyolc beteg fekszik, megítélésem szerint, már nem számíthat különszobának. Ennek az állapotnak az a következménye, hogy a normális költséggel beutalt intézeti betegeket vagy a fizető betegeket nem lehet a közkórházakban elhelyezni, mert ,a tehetősebb osztályok tagjai, akik akár szanatóriumi Vagy magánorvosi kezelést is igénybe tudnának venni, szívesebben mennek be a kórházi különszobákba. még ha azok nyolcágyasak is, mert ez olcsóbb, s úgy vélik, — és ebben azt hiszem, nem is tévednek — hogy ott jobb kezelést kapnak. A költségvetésben az ivóvízellátás céljára is van egy tétel, amelyet én sokkal kisebbnek tartok, semhogy elegendő volna. Méltóztassék megnézni azt a szomorú statisztikát, r amely Magyarország ivóvízellátásáról szól és méltóztassék összehasonlítani azzal a minimális költséggel, amely itt fel van véve, akkor ínég méltóztatik győződni arról, hogy ez teljesen elégtelen összeg ennek a kérdésnek megoldásához. Itt van például Rákospalota, amelynek vízellátásáról én már ismételten beszéltem. Annakidején meg lehetett volna oldani ezt a kérdést, de a pénzügyminisztérium 'egyik referensének akadékoskodása miatt a kérdés nem volt megoldható, pedig akkor csak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése 19U1 november 12-én, szerdán. 105 5%-kai kellett volna felemelni a pótadót és ennek ellenében vízvezetéket és csatornát lehetett volna a városban bevezetni. A pótadót akkor 50%-ról 55%-ra kellett volna felemelni, ma 66%-os a pótadó ebben városban, de sem vízvezeték, sem csatorna r nincs, hanem az adminisztráció tette szükségessé ezt a pótádóemelÁst. ' Tessék egyszer kimenni a Máv.-telepre a Ráko«-úton és megnézni, hogy télen a hidegben kisgyermekek ott állnak vödörrel a, kezükben, némelykor — ne tessék ezt túlzásnak venni — félórákig, órákig is. amíg esrv vödör vízhez hozzá tudnak jutni sorbaállás útján és akkor következik a másik ré^ze a dolognak, hogy bazaviíryék a vizet, sokszor félórai járásra. Azonkívül Rákospalotán, amely hatalmas, nagy város, (Szeder Ferenc: A főváros közvetlen szomszédságában!) megvan az a rendszer is. bogy laiton viszik a vizet a házakhoz és ]0 fillérért árusítják vödrönkint. Vannak idősebb emberek, akiknek az a foglalkozása — mint talán valahol Kínában lehet — (Derültség.) hogy rúdon szállítják a vizet, ogy vödör elől, egy vödör hátul és megvannak mjár nekik a vízrendelő kundisaftjaik, úgy, hogy Rákospalotán nem a tejet szállitjiák a házboz. hanem a viVet kell vásárolni. Meg lehetett volna oldani ezt a dolgot, ha a bürokrácia, nem akadékoskodni. Azóta már öt év tplt el, tehát ennek a befektetésnek a» amortizációi át etry. negyedrészben már le ís törleszthették volna. Ezek azok az intézkedések, amelyekre nagyon jól hivatkozott az erdélyi párt vezérszónoka, amelyek aktában vannak m^g. . de nem az életben. Nem az aktát kell elintézni, hanem az életet. Az Országos Nép- és Csaláidvédelmi Alap dotálását én maeram is örömmel veszem. Arra kérem a miniszter urat, ne engedje azt, hogy ez akármilyen pártpolitikai yagy bármilyen más propaganda célra használtassék el. Nekem máris vannak értesüléseim, vannak olyan irataim a kezemben, amelyekből azt látom, bogy egyes, testületek ezt az intézményt ki akarják sajátítani a maguk részére és nem tudom milyen előnyöket akarnak maguknak szerezni, (vitéz Bonczos Miklós államtitkár: Kérjük az adatokat!) Ez nem lehet senkinek sem pártpolitikai vagy szakmai propagandajcé'ljára szolaúló intézmény. Ezt az alapot tényleg a közérdiek szolgálatára kell felhasználni. Ha azonban a miniszter úr háízassági segélyeket kíván adni — amit én nem kifogásolok, — akkor nagyon nehezen tudom ezt Összeegyeztetni a kormánynak azzal a másik álláspontjával, amikor viszont azt mondja, hogy az újonnan épülő lakásokba, amelyeket közintézmények építenek, csak három gyermekkel lehet lakót felvenni. Hát hovái menjenek azok a szerencsétlenek, akik most házasodnak 1 ? "Rn már egyszer tréfásan mondottam, hogy kevés azoknak az özvegyasszonyoknak a száma, akiknek három gvermekük van. mert ha ilyent elvesz valaki, akkor hozzá tud jutni a lakáshoz, máskülönben nem. (Derültség.) Elismerem, hogy sok szceiális igazság van abban, hogy a nagyosaládú embereket előnyben kell részesíteni a lakások odaítélő' sénél, de nem lehet ezt olyan ridegen kezelni, hogy azt mondják ki: senki más nem kaphat lakást, csak akinek három gyermekű van. Az ilyen feltételhez kötést, ezt a ridegséget nem tartom az ügy érdekében valónak és arra kérem a miniszter urat, hogy ezen a 17
