Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése, 1H1 november 12-én, szerdán. 101 rendőrsége, továbbá' a városi, vármegyei és községi tisztikar élére állított emberek lelkiismeretesséa'e. reggeltől esti ír való mnnkában állása szolgáltatja a kishitűség eloszlatására ott helyben a legfőbb erkölcsi erőt. Ezért mi a pol'ffári közigazgatás megszervezését és a belügyi kormányzat vármegyei, községi ügyosztályának lelkiismeretes, jól átgondolt, jól megfontolt szervező intézkedéseit hálával és elismerései köszönjük meg, éppen ügy, mint a közegészségügyi szolgálat messzekiható ' intézkedéseit, amelyekkel Erdélyben az egészségügyet rendbeszedni igyekezett. Ezt majd egy másik képviselőtársam külön fosia méltatni. Itt csak általában említettem meg, boe-y az újjáalakított polgári közigazgatás a közönség bizalmát valóban napról-napra mindjobban megnyeri, aminek egyik kifejezése az is. — bár ez paradoxonnak hangzik, — hogy a községházak, megyeházak, vármegyeházák folvosói telve vannak a kérvényezők ostromló sokaságával. Ez azonban nem csak azt jelenti, hoev az inség és az életviszonyok zavara feltámadt és megsokasodott, hanem azt is jelenti, begy az életviszonyok megzavarodása miatt valaki menedéket keres, mind többen keresnek menedéket, s ott keresnek, ahol bíznak abban, hogy menedéket is tudnak találni. A tömeges rtilatódulásban tehát nemcsak a szükség jelentkezik, hanem a szükségben való segítés bizalma is. Ez a tömeges jelentkezés tehát egyúttal a bizalomnak is ösztönszerű kifejezése. Ennél a tételnél, a irTi fejlődésünk idáigjutásánál kell arra gondolnom, hogy azért a közönségnek ez a helyi odatódul ása mégsem kap teljes kielégülést, hanem a közönség egy részének tovább kell tolongania és feltolul ,a minisztériumokba is. Itt a fővárosban is az ügyes-bajos emberek egész sokaságát látjuk vidékről a folyosókon tolongani, ami azt jelenti, hogy ott helyben, ,a helyi életviszonyok között a helyi közigazgatás ereje és képessége nem volt akkora, hogy azt a helyi bajt elintézni tudta volna. E miatt.előáll az, hogy^ a helyi ügyek intézése mindinkább felkerül ide a minisztériumokba, és előállott az úgynevezett centralizmus, a helyi autonómiák vagy helyi közigazgatások akármilyen látszólagos léte mellett is. Mostanában olvastam el Mártonffy Károly egyetemi tanár és miniszteri tanácsos úr igen tanulságos munkáját a magyar közigazgatás megújulásáról, amely elmondja, hogy ez a közigazgatási válság

% amely a bürokratizmus és az anarchia két véglete között mozog, nemcsak magyar jelenség, hanem világjelenség és nagy racionalizáló folyamat, tanulmányozás, munkaszervezkedés indult meg Amerikában, Franciaországban, Belgium'ban és Spanyolországban is, hogy ezeken a közigazgatási módszereken, amelyek a helyi elintézést távolabb viszik és mind bonyolultabbá teszik, s ezen a bonyolultságon segítsenek bizonyos célszerű sítéssel. Amerikában felfedezték például azt, hogy & közigazgatásnak ez a bonyolulttá, szövevényessé válása az . életviszonyoknak annyira való megnehezítését idézheti elő, „hogy kormányzati nehézségek és államfejlődési nehézségek állanak elő belőle, mert a társadalom és az állam egymással való szembeütközését idézheti elő. Azok az ajánlatok és javítási módok, amelyeket ,a professzor úr könyve felsorol, mindenesetre nagyon tanulságosak, csakhogy az emberben mégis azt a gondolatot keltik, hogy talán túlságosan messze mennek az egyszerűsítési kérdéssel és úgy fogják fel az állam kormányát, mintha az valami kereskedelmi vállalat volna; pedig a kereskedelmi vállalatban maga az igazgatás tényleg cél, de az államnál az igazgatás nem cél, hanem eszköz. Az államhoz és a társadalomhoz kénest, amelyek történelmi fejlemények, a közigazgatás, : az igazgatás maga csak járulék volt, amelynek különálló célja nem lehet, hanem csakis az állami céloknak és a társadalmi céloknak egybeolvadásával^ tudhatja feladatát elintézni, tudhatja magát israzán hasznosítani. Terv tehát a közigazgatás egyszerűsítésének valahogvan ott van meg a njagva. ahol magából a közigazgatásbólnem csinálnak öncélt és nem veszik külön fejlesztés, külön egyszerűsítés alá, hanem magnkba a mélységekbe hatolnak bele és oH a lényegeket találják meg, ,a lényegek szerint, az é

1 et viszonyoknak a forrásai szerint igyekeznek megtalálni az óvószereket, a segítő szereket, az irányítási módokat, hogy azok az életviszonyok, amelyek zavarba vagy túlzásba vagy keresztezésbe jutottak, megkapják ß, maguk elintézését. Igen érdekes látnivaló a mi közéletünkben az, hogy a hivatalokat úgy képzelik el, mint ü£>*yiratintézőket, holott körülbelül úgy áll a helyzet, hogy más az ügy és más az ügyirat, az^ akta. Az aktát el lehet intézni és az ügy mé?is elintézetlenül marad; viszont van ügy, amelyet maga az élet intéz el és az akta fut, az akta — ki tudja — hány esztendeig fog tartani és mindig elintézetlenül növekszik, vastagszik. A bürokrácia túlhajtása mindenesetre megérdemli a népszerűtlenséget, de magának a bürokráciának, a hivatali rendszernek bizonyos időkben, bizonyos körülmények között. bizonyos nemzetveszélyek idején óriási a jelentősége, olyankor, amikor egyetlen kis életviszonynak a legkisebb ügye is állami fontosságúvá válik. Mert egyszerű az. ha csak valakinek nincs lakása: de ha a lakásínség megsokasodik ezreknél és. ezreknél és így jelentkezik például egy háborús vagy egy tönkrement, megcsonkított állam területén, ahol minden viszony zavarba jutott, ahol minden életviszony valahogyan azt a felelőtlenséget, azt az irányíthatatlanságot látja maga előtt, hogy kilátástalan a jövőben az ő élete, olyankor egy ilyien lakásinség-kérdés még deposszedálóbb, még kétségbeejtőbb lehet a társadalomra nézve. Az a kis lakásügy állami fontosságú nagy üggyé válik és azért az intézkedés ebben a tekintetben esetleg a leg magasabbfokú hatóságnak a kezébe kell, hogy jusson, hogy becsületes, gyors és erőteljes elintézés következhessek be benne. Viszont ahogyan beáll a viszonyok javulása, ugyanolyan mértékben szűnik meg a centralizmusnak, a hivatali uralomnak, a túlságos befolyásolásnak a szüksége, ami egy nemzet életveszélye idején — mondom — oly óriási szükségességű Mi erdélyiek ahogyan láthattuk. — mert mindenről nem volt alkalmunk meggyőződni, vagy közvetlenül látni a közigazgatás fejlődését itt Magyarországon — valahogyan azt a benyomást merítettük, hogy az első időkben tényleg az életösztön markolásával nyúlt bele a központ minden életviszonyba és így megteremtődött a centralizmus. A helyi közigazgatásoknak takarékosság címén való leépítése, összeszorítása miatt előállott a minisztériumoknak, különösen a pénzügyminisztériumnak minél erőteljesebb gyámkodása,