Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Ai országgyűlés képviselőházának 217. ülése Í9bl november 12-én, szerdán. 89 esolatos néhány költségvetési adattal kívánok I röviden foglalkozni, annál is inkább, mert közbiztonsági szervezeteink kiváló működésé­ről beszédem bevezető részében már bátor voltam megemlékezni. E helyütt csak a legnagyobb megnyugvás­sal kell tudomásul vennünk, hogy a csendőr­ségnél a személyi járandóságok rovata alatt a szükséglet 10,344.400 pengővel, a rendőrség­nél pedig 7,698 500 'pengővel emelkedett, mert ennek az emelkedésnek az az örvendetes tény az oka, hogy a keleti és erdélyi országrészek visszacsatolásával kapcsolatosan az ottani köz­biztonsági szolgálat zavartalan ellátásának biztosítástáira a csendőrség létszámát a legény­ségi állományban 4.000 fővel, a rentdőrség lét­számát pedig az őrszemélyzetnél 1250 főval kellett emelni. örvendetes adat továbbá, hogy a csendőr­ség felszerelésének kiegészítésére 500.000 pen.^ő, csendőrlaktanyák létesítésére pedis? 600.000 pengő új előirányzati összeg szerepel a költ­ségvetésben. Hasonlóképpen örvendetes új költségvetési adat az is. hogjr a belügyi kormányzat a próbacsendőrök részére a korábbi csendőrségi pótdíját visszaállította, a rendőrségnél pedig a fogalmazó-, felügyelő- és detektívgyakorno­kok, valamint a próbarendőrök részére pót­díjat létesített. Végül megnyugvással kell tudomásul ven­nünk azt a kormányzati intézkedést is. aminek egyébként neun, csupán az egyenlő elbánás el­vénél fogva, de családvédelmi szempontból is különös jelentősége van, hogy ebben a költ­ségvetésben 65.000 pengő össizeg erejéig már gondoskodás történt arról is. hogy a csendőr­ségnél a tisztek és a legénységi állományú egyének — a hivatásos honvédtisztekhez és al­tisztekhez hasonlóan — a gyermekszületések­kel kapcsolatosan megfelelő segélyben része­süljenek. T Ház! Az előadottakkal a költségvetés ismertetését tulajdonképpen be is fejeztem és bár magam is érzem, hogy talán nem volna szaibad továbbra is a.t. Ház szíves türelmét igénybe vennem, mégis kérnem kell az enge­délyt arra, hogy röviden egy olyan ügyről is megemlékezhessem, amelynek _ költségvetési képlete nincs ugyan, azonban bizonyos vonat­kozásaiban mégis beletartozik abba a feladat­körbe, amelyre a belügyi tárca igazgatása kö­teles gondolni. Értem ezalatt az árvízvédelem­mel kapcsolatos munkálatok ügyét, amelyről múlt évi költségvetési beszédemben is bátor voltam és pedig csak a legnagyobb elismerés és dicséret hangján megemlékezni. Részben éppen ez a körülmény késztet engehn arra, hogy ezt a kérdést újból a t. Ház elé hozzam. Beszálmoltam a múlt évben arról, hogy vi­téz Bonczos Miklós államtitkár úrnak, mint árvízvédelmi kormánybiztosnak személyes irá­nyítása és vezetése mellett, közel 4000 új ház épült fel az ár víz veszedelem következtében megsemmisült objektumok helyett és 9256 meg­rongált lakóházon végeztettek el teljes mér­tékben a szükséges javítási és tatarozási mun­kálatok. Kiemeltem akkor azt is, hogy az épít­kezésekkel kapcsolatban a legnagyobb gondos­ság és körültekintés érvényesült úgy az épít­kezés szempontjából alkalmas talaj kiválasz­tása, mint pedig a műszaki követelmények be­tartása tekintetében, mégis szárnyra keltek itt-ott olyan híresztelések, almielyek tudni vél­ték, hogy az új házak közül igen sok össze­omlott. Sőt ezekhez a híresztelésekhez olyan rosszindulatú megjegyzéseket is fűztek, mintha KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ Xt mindez a felületességre s a kellő gondos­ság és előrelátás hiányára volna vissza­vezethető. Ezekkel a híresztelésekkel szemben meg kell állapítanom, hogy az árvízvédelmi kormánybiztossághoz az összes érdekelt ható­ságoktól beérkezett jelentések adatai szerint — hangsúlyozom — abból a négyezer új házból, amelyet a kormánybiztosság építtetett — mert hiszen történtek természetesen magánházépít­kezések is —, 1941-ben csak három háe omlott össze; ezekét a dunai jeges árvíz sodorta el, míg a többi ép és sértetlen maradt és úgy szer­kezeti, műszaki szempontból, mint az anyag minősége tekintetében idő- és értékállónak bi­zonyult annak ellenére, hogy az árvizek és a belvizek még fokozottabb próbára tették az építkezéseket. Ebben a megállapításban foglalt tény ^te­hát egymagában is elegendő ahhoz, hogy ösz­szeomoljanak azok a rosszindulatú híresztelé­sek, amelyek ennek az igazán nemes akciónak szép eredményeit lerontani igyekeztek. És én ezúttal is felhasználom az alkalmat arra, hogy újból a legnagyohb elismeréssel emlékezzem meg arról az időt és fáradtságot nem kímélő áldozatos munkáról, amelyet az Árvízvédelmi Kormánybiztosság a folyó év tavaszán a dunai árvízveszedelera megfékezése, lokalizálása, a vizek visszavezetése, nemkülönben a mentés és kárelhárítás f tekintetében kifejtett. Természe­tesen hangsúlyozom azt, hogy az Árvízvédelmi Kormánybiztosság hatásköre ebben az évben már nem terjedt ki az országos árvíz- és bel­vízveszedelem leküzdésére, sem pedig az épít­kezési Programm lebonyolítására. T. Ház! Ezek után elérkeztem beszédem vé­géhez és most méltóztassék megengedni, hogy záradékul egy megállapítást tehessek. Beszé­dem bevezető szavaiban már bátor voltam utalni arra, hogy három egymást követő év­ben jutott nekem osztályrészül az a megtisz­telő feladat, hogy a belügyi költségvetés ismer­tetésével foglalkozhattam a t. Ház előtt. És ha most előadásaim közt is összehasonlítást vég­zek, akkor azt kell mondanom, hogv ennek a feladatnak megoldása számoimcra évről évre könnyebbnek mutatkozott. Könnyebbnek mu­tatkozott azért, mert a kormányzat bölcs »ílőrelátása az egymást követő költségvetéseket az állami igazgatás eme rendkívül fontos ága­zatában is mind több és több élő tartalommal tudta megtölteni. T. Ház! Mindnyájunknak el kell ismernünk azt, hogy évről évre jelentősebbek és nagyob­bak azok az eredmények, amelyek a költség­vetésekben a számoszlopok közt megtalálhatók. Ezek az eredmények nemcsak megnyugtatóak a jelenre nézve, de a fejlődés és haladás szem­pontjából egyúttal biztató ígéretek is az eljö­vendő idők számára. És ebben a hitben és ettől a meggyőződéstől áthatva kérem a t. Házat, hogy a költségvetést elfogadni méltóz­tassék. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Forubszky László jegyző: Baky László! Elnök: Baky László képviselő arat illeti a szó. Baky László: T. Ház! Sajnos, a fennálló szabályok alapján nincs módomban részletesen foglalkozni az előadó úr kimerítő beszédével, .azonban örömmel állapítom meg, hogy ő is a közigazgatást tartotta legelsősorban kiemelen­dőnek. Tény az, hogy közigazgatásunk ma sok­kal nehezebb feladatok előtt áll, mint bármi-

Next

/
Thumbnails
Contents