Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

Az országgyűlés kêpviàetohazdnalc 196. hogy a közellátással mindenütt súlyos bajok vannak. Ezt a közellátási miniszter úrtól kezdve, végig, az utolsó fogyasztóig, mindenki tudja az országban, de ha mindenki tudja, akkor miért nem fogunk össze! Es oldjuk meg végre ezt a kérdést; ez az egy teriilet, ahol nem lehet-pártpolitikát csinálni, mert amikor már n gyomor kérdéséről van szó, ott aztán legsürgősebben cselekedni kötelesség. Sajátságos, hogy éppen azóta tornyosultak a közellátási bajok és szaporodtak a panaszok, amióta közellátási minisztérium van. Én nem azt akarom ezzel mondani, hogy a közellátási miniszter ur vágy az ó munkatörzse hibás, de változtak az idők és ez a hamis idő nem a kormánynak dolgozik. Lehet, hogy a közellátási miniszter úr és az ő vezető gárdája a legjobb szándékkal, a legnagyobb készséggel, a legjobb indulattal és súlyos erőfeszítéssel igyekszik megoldani a kérdéseket, de itt megint idéznem kell Festetics Domonkos t. képviselőtársam fejtegetéseit, hogy bizony eső után késő a köpönyeg. Hiszen Piukovieh t. képviselőtársam történelmi fejtegetése igen világosan rámutatott arra, hogy itt a megelőző kormányok bizony igen súlyos hibákat követtek el. A miniszter úr egy csődtömeget kapott és most szeretné magát át verni ezen a csődtömegen. Ö ideális lélek, pro fesszori lélek, ő hiszi, hogy ezt meg tudja oldani, de mi, akik járjuk a magyar életet és a gyakorlatot látjuk, meg vagyunk győződve arról, hogy ezzel a rendszerrel, ezzel az apparátussal, ezzel a szervezetlenséggel és — nem tudom — ezekkel az elfáradt erőkkel ma lendületes megoldásokat produkálni nem lehet. Pedig itt, igen t. Ház, lendületre van szükség, arra a fiatalos lendületre, amely hatalmas országot tudott alapítani, mint ahogyan Szent Jstvan meg tudta teremteni az országot, aki, ha kellett, erőszakkal, de megoldott kérdéseket. Az a lendület kell, amellyel magyarrá tudta tenni Szent László király az ő népét és amelylyel rendet teremtett az országában. Az a lendület kell, amellyel IV. Béla újjáépítette az országot, fiatalokkal, hiszen éppen ebben volt az ereje. Az â lendület kell, amellyel Mátyás király megteremtette a nemzet államát és amellyel a népi erőkre támaszkodott vagy az a lendület, amellyel Bethlen Gábor Erdélyt gazdaságilag annyira kiemelte ós európai tekintéllyé emelte. Csak, sajnos, ebben megint igazat kell adnom Veres Péter híres magyar költőnek, írónak, aki azt mondja, hogy nekünk az .a tragédiánk, hogy igen sok 'kiváló tudósunk, igen sok nagy írónk van, de cselekvő emberünk kevés. A napokban olvastam Imrédy igen t. képviselőtársunk egyik felszólalását, amelyben azt mondja, hogy az még nem is volna baj, hogy valaki nem tud cselekedni, de az mégis Asak botrány, hogy ebből egész filozófiai rendszert csinálnak. (Igazi — Ügy van! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy ezt hangoztassam, mert ez olyan igazság, hogy ezt később sok helyen meg fogják örökíteni. Sajnos ugyanis, a mi rendszerünket jellemzi ez. Minden tiszteletem a tudósoké, de higgyék el, ma valóban cselekvő emberekre van szükség, olyan cselekvőkre, akikben megvan a fiatalos lendület és akik merik vállalni a felelősséget. Ma igen kevesen vannak ac országban, akik vállalják a felelősséget. Szeretnek mindenhol kibújni alóla. Ha az.említett lendülettel dolgozott volna a megelőző kormány és nem a »lassan járj, tovább érsz« politikáját követték volna, akkor nem hangzott iiïèse Í9Í1 június 19-én, csiitoriökbn. 8á volna el az a szájról-szájra járó mondás, amelyet ma mindenütt hallunk, hogy tavaly a disznók és a lovak megették a búzát és az idén mi emberek megesszük a kukoricát, illetőleg megennők és nem jutottunk volna el oda, hogy ma ide kell hozni a Ház elé a iközellátás érdekét veszélyeztető cselekmények büntetéséről egy törvényjavaslatot; nem lett volna erre szükség, mert megoldották volna a közellátás bajait, Hiszen megmutatta ezt a jegy és az áru visizonya is. Nálunk először megjelenik az újságban, hogy jegyrendszer lesz, valamire, erre megjelenik a cáfolat és akkor egészen biztosak vagyunk benne, hogy lesz jegy. Azután hetek múlnak el, folyik a munka (Maróthy Károly: Először a zsidók mindent összevásárolnak!) és ebben a csendes intervallumban megindul a zsidóság a maga tőkéjével és mindent összevásárol. En bizony csodálattal néztem a zsidóság gyűjtő szenvedélyét. (Derültség.) A zsidóság nagyszerűen tudott magának mindent biztosítani és mindent megtalálni. A zsidó még rézgálieot is tud találni az országban, pedig ez az, ami nincs. (Maróthy Károly: Még fogkefét is gyűjtenek!) Ez történik ahelyett, hogy úgy intézték volna a jegyrendszer kérdését, hogy annak bevezetése máról-holnapra történjék és akkor nem tehették volna meg a zsidók azt, amit megtettek. Hiszen egészen biztos, hogy lesznek még jegyek, jó volna tehát, ha a kormány ezt a rendszert követné és nem adna alkalmat a zsidóknak a gyűjtésre és nem ártana, ha a kormány emberei megnéznék ezeket a zsidókat, • hogy vájjon a hangyaszorgalommal mit gyűjtöttek össze, (Börcs János: Ez volna a leglényegesebb!) mert az ő falánkságuk igenis akadályozza a rendes magyar közellátást. (Maróthy Károly: Ne bántsuk a szegény zsidókat!) En hiszem, hogy ez a törvényjavaslat igen jó szándékkal készült, csak ennek egy nagy baja van, hogy nem segíteni akar a közellátáson, hanem ebben a sem hideg, sem meleg liberális világban tulajdonképpen korlátozni kívánja a magánszab adságot. A törvényjavaslat 1. §-a ugyanis egyszerű, tiszta rendőri, büntetőjogi intézkedés, Én most az előbb elhangzottakkal kapcsolatban talán a kormányra is ráhúzhatnám ezt a szakaszt, inert amikor ebben arról olvasok, hogy »aki az ország közellátásának érdekét súlyosan veszélyezteti«, azt kell mondanom, hogy ha azt nézem, amit a sertéshizlalásról, a szarvasmarhahízlalásróL a tejtermelésről hallottunk, hát itt valaki felelős, itt valakit tényleg felelősségre kell vonnunk, mert ennek a termelésnek teljes csődjével súlyos bajok fogják érni a kijeellátást. T. Ház! Én ahelyett, hogy büntetőjogi, csendőri, rendőri intézkedést hoztam volna a Ház elé, idehoznék egy, tervgazdálkodási törvényjavaslatot, amely megmondaná azt, tulajdonképpen hogyan is kell gazdálkodni és azután mondaná meg, hogyan vétkezhetik valaki ez ellen. Mert ennek a törvényjavaslatnak 1. §-a első pontjában azt mondja, hogy »mint ahogyan azt a törvény, vagy a minisztériumi rendelet rendeli.» Hát lássuk először azt a rendeletet, mert ezek szerint az a gazdaember nem tudja majd, hogy tulajdonképpen mivel vét és mi ellen vét. Bizonyos mértékű metszi! iróniával azt is mondhatnám, hogy ez a szakasz jogot biztosít az esküdtnek, jegyzőnek vagy csendőrnek arra, hogy akárkit feljelenthessen azért, mert nem jól kapált, nem spkat termelt vagy, nem jól termelt, úgyhogy bizony igen helytelen dolog elsősorbari büntető ren-