Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

76 Az országgyűlés képviselőházának 196, a tavaszi idő, amikor féltünk attól, hogy mi lesz — méltóztassék, mondjuk, ad acta tenni és ezeket a büntető rendelkezéseket — hiszen az igazságügy miniszter úr is hangoztatta, hogy büntető javaslatról van szó, a közellátási miniszter úr is mondotta, hogy csak büntetésről van most szó, arról, hogy megakadályozzuk a közellátási kilengéseket — tegyük át az 1931 : XXVI. te. 3. §-a helyébe, — ezt akár már holnapután is tárgyalhatjuk —- s akkor az átmeneti időre végrehajtjuk a törvény intencióját és azt hiszem, egyúttal alkotmányjogi szempontból is sokkal helyesebben járunk el. Ma ugyan nem szokás, nem divat alkotmányjogról beszélni és öreg csáklyásoknak nevezik azokat, akik alkotmány védők, mégis ez a nézetem. Ez a törvény, amely kivételes felhatalmazást adott a kormánynak bizonyos esetekre, az alkotmányba már beleilleszkedett és bele is illeszthető. Maradjunk csak ezen a vonalon, építsük ezt tovább a körülményekkel járó szükségletekhez képest és akkor sokkal megnyugtatóbb lesz egész törvényalkotásunk és tényleg nem fognak a javaslat háta mögött keresni valamit úgy, mint azt a t. képviselőtársaim többször tényleg említették. Az igazságügyminiszter úr is kénytelen volt erre válaszolni és nagyon helyesen és nagyon szép szavakkal rámutatott arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak a háta mögött nincsenek titkos és rejtett dolgok, hanem csak hazafias szellem és az ország érdekében való munkakészség, szóval pátosszal fejezte ki, hogy mi van a törvényjavaslat mögött. T. Képviselőház! Ha mi folytatólagosan kiépítjük ezt az alkotmányba már beillesztett törvényjavaslatot, azt hiszem, akkor nem lesznek olyanok, akik különféle rejtett célokat keresnek majd ennek a törvényjavaslatnak a háta mögött. összefoglalva rövid felszólalásomat ismé1 elten kérem a mélyen tisztelt Képviselőházat és a kormányt, hogy e törvényjavaslat letárgyalását és elfogadását most már ne tekintse presztízskérdésnek, hanem vegye inkább figyelembe azt, hogy a tavasszal az akkori hangulatban,, az akkori körülmények között nyújtották be, ma azonban ez már a változott viszonyok folytán bizonyos mértékben időszerűtlenné vált és sokkal jobban helyettesíthető egy más megoldással, amely sokkal jobban megfelelne az alkotmány, s a fennálló törvények szellemének. Ennek következtében méltóztassék elfogadni azt a határozati javaslatomat, hogy ennek a javaslatnak büntető rendelkezéseit az 1931 : XXVI. te.-be méltóztassék pótlólag beiktatni. : Miután a törvényjavaslattal szemben ellenkező határozati javaslatom van, ezt a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik? ZeöId Imre Péter jegyző: Bertalan Kálmán! Elnök: Bertalan Kálmán képviselő urat illeti a szó. Bertalan Kálmán: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy Csoór Lajos kedves barátommal és igen t. képviselőtársammal most nem tudok egy véleményen lenni, mert ellentétben ő vele, a törvényjavaslatot elfogadom. Legyen szabad kifejtenem, hogy miért foglalok el ellentétes álláspontot, talán majd sikerül megindokolnom ezt az álláspontomat. T. Ház! Országunk közellátásának biztosítása a jelenlegi viszonyok között a kormányzat ülése 1941 június 19-én, csütörtökön. egyik legfontosabb, legnehezebb és legfelelősségteljesebb feladata, mert a beálló zavarok a gazdasági és szociális rend, sőt esetleg az állami szerkezet felborulását is könnyen előidéz hetik. A legszigorúbb korlátozások árán is teljes erővel biztosítani kell a kivitel számára megfelelő mennyiségben azokat az árukat, amelyekre nézve kötelezettséget vállaltunk és amelyek lehetővé teszik a behozatali szükség letek fedezését. Ezért kell a magánszemélyek fogyasztását és gazdálkodását mélyreható módon korlátozni. De ugyancsak biztosítani kell a belső fogyasztást, így tehát a szükséges javak termelését, azoknak helyes tárolását »>s arányos, igazságos szétosztását is. A kihágási büntetés mint a közellátás büntetőjogi védelme elégtelennek bizonyult, szükséges tehát, hogy a gazdasági természetű jogalkotások főleg, nem csupán a honvédelem ütőerejének biztosítása, (Ügy van! bal felől.) hanem a nemzet ellenálló erejének fokozása végett is megfelelő büntetőjogi védelemmel legyenek c) látva. így az előttünk fekvő törvényjavaslat a termelés közérdekű irányítása, a termeivé nyék megfelelő tárolása, az áruk helyes elosztása és a fogyasztás terén szükséges legmeszszebbmenő takarékoskodás kérdésének előbbn vitelében valóban igen nagy lépést jelent, de egyúttal előmozdítója és kifejlesztője a mindenképpen kifejleszteni kívánt közösségi s/relémnek is. Abban az esetben, ha nemcsak kiviteli kötelezettségeinknek akarunk eleget tenni, hanem az ország szükségleteit is a termeivények tekintetében a követelményeknek megfelelően ki akarjuk elégíteni, a termelés erős irányítása szükséges. Szerény véleményem szerint már megdőlt az a valamikor alapigazságnak tartott szabály és tétel, hogy úgy a mezőgazdasági, mint az ipari gazdálkodás legjobb és legegészségesebb irányítója a kereslet és a kínálat közötti összhang. Szerintem ettől már tovább kell menni egy lépéssel. Egyik előző parlamenti felszólalásomban már erintettem ezt a kérdést, amikor azt mondottam, hogy egy bizonyos gazdasági területen belül meghatároznám azt, hogy az illető gazdaság hány százalékban köteles takarmányt termelni, — hiszen ezzel a legnagyobb mértékben tudnánk állattenyésztésünket előmozdítani. Most egy lépéssel tovább megyek és azt mondom, hogy a földterületek egy bizonyos határán belül minden egyes gazdaságnak elő kellene írni azt, hogy egy bizonyos terményből mennyit és milyen területen kell termelnie kötelezően, így példán

I cukorrépát, olajos magvakat, ipari növényeket stb. Természetesen vármegyénként, sőt járásonként kellene ezt elbírálni és kötelezővé tenni, figyelembevéve a talajt, éghajlatot, csapadékmennyiséget, sőt még a rendelkezésre álló napszámviszouyokat is, mert például, ahol nagy a szőlőtermelés, ott már nem rentábilis a cukorrépatermelés éppen a napszámoshiáiiy miatt. Ezeknek a megállapítása után jön azután az áralakulás, mert hiszen a termelőt sem lehet a rendkívüli erőfeszítést és a legkedvezőbb termelési viszonyokat feltételező minőségi és mennyiségi eredmény elérésére kényszeríteni pusztán a büntetés kilátásba helyezésével, mert az ilyen büntetésekkel csak a termelés menetét zavarnók meg és ezzel elvennők a termelő kedvét az ő munkájától. Ugyancsak gátat kell szabni a készletek elpazarlásáuak, kötelezővé kell tenni a készleteket helyes és használható állapotban megtartó tárolást is, így tehát — összefoglalva