Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-195

66 Az országgyűlés képviselőházának:195, vonalon árbeli akadálya nem lehetett. Kétség­telen azonban, hogy kevesebb sertést lehetett hizlalni, s ezért a sertésállománynak csökken­nie kellett. Ez valóban így is történt. Ennek követ­keztében, mihelyt tisztségemet átvettem, egyik legfontosabb kötelességemnek véltem ezen a téren bizonyos szervezőmunkát végezni. De ez. a szervezőmunka természetesen nem vezethet 24 óra alatt sikerre. Az idén tavasszal március­ban és április elején, főként Budapesten és kör­nyékén valóságos zsírinség volt, amelyet na­gyon nehezen tudtunk addig áthidalni, amíg állami beavatkozással, etatizmussal — amint a vita során egy alkalommal hallottam — úgy tudtuk a kérdést megoldani, hogy egy sertés­forgalmi irodát állítottunk fel, amelyen át kell r futnia t az egész hízósertésforgalom­nak és ezen át, azzal a szervezéssel, hogy a közfogyasztásra levágható sertések számát minden községben a legutóbbi három év átla­gának 70°/o-ában jelöltük meg, sikerült el­emük — egyéb más szerenesés eseménytől függetlenül — hogy a sertésforgalomban ma rend van. Tegnap például 3000 sertés érkezett Budapestre, ami olyan szám, amilyenre bi­zony, hosszú-hosszú hónapok óta egyáltalán nem lehetett gondolni. (Csorba Sándor: Csak súlyban csökkent a mennyiség!) • Piukovich képviselő úr az ő igazán rop­pant érdekes felszólalásában szintén érintette ezt a kérdést abban a vonatkozásban, hogyan lehet^ az, hogy ezzel a kérdéssel annyi sok mi­nisztérium foglalkozik. Ha tréfakedvelő ember volnék, azt is mondhatnám, hogy a sertéskér­déssel foglalkozik a külügyminisztérium is, hi­szen nem is tehet máskép, valamint a honvédelmi és pénzügyminisztérium is. Én nem kívánok tréfálni, csak azt kívánom mondani, hogy ér­demben és valóságban a sertésproblémát vá­sárlásaival most kizárólag a sertésforgalmi iroda tartja a kezében ós az a párheti tapasz­talás, amelynek már április dereka óta birto­kában vagyunk, azt mutatja, hogy ez a szer­vezés sikerült és hogy más oldalról, az árf ron­ton mennyire sikerült, azt mutatja a hozzánk mindenfelől beérkező információ, hogy a ma­lacoztatási kedv milyen hatalmasa:! fellendüli (Németh Andor: Mert 80 pengő az ára! — Börcs János: 120 pengő egy malac!) Ennek kö­vetkeztében a jövő év tavaszán minden bi­zonnyal nem lesznek sertés-, vagy zsírgond­jaink. 12(1 pengős malacról volna szóH (pgy van! a szélsőbaloldalon.) Én is hallottam ilyen szá­mot és felvetem a kérdést, vájjon mi az oka, hogy 120 pengő, vagy 80 pengős malacár van 1 ? (Zaj.) Valószínűleg nem a kormányzat az oka. (Börcs János: Nem, az ijedelem, hogy nem lesz ennivaló, tehát mindenki vásárol! — Elnök csenget.) Oka ennek az is, hogy viszonylag, egyéb más termékek árához képest a sertés ára sokáig valóban nyomott ár, nem kedvező ár volt. Jött azonban az a rendezés, amelynek so­rán a kormány a legmesszebbmenő módon ho­norálta az agrárkörök érdekeit. (Kunder An­tal: Elkésett rendezés!) Nem késett az el! A sertések árát úgy r állapítottuk meg, hogy a sertés tenyésztése és felnevelése rentábilissá vált. Ilyen esetekben az szokott történni, hogy érdeklődés jelentkezik sokfelé a sertések iránt és a kisember lukratívnak gondolja a maga számára az otthoni moslékkal felnevelendő malac megvásárlását, amelyen át a maga szá­mára tud esetleg^ később értékesítendő jószág­tárgyat is biztosítani. Kétségtelen, hogy a malac 8 hetes ko- I rában csak úgy lehet 80, 100, vagy 120 pengő, ülése 19Ul június 17-én, kedden. ha van, aki azt megfizeti. Nyilván tudja, hogy miért fizeti meg. De azt kijelenthetem, hogy aki arra spekulál, hogy most magas árat fizet a malacért és egykor majd még magasabb, a mai áraknál magasabb hízott sertésáron fogja eladni, (Börcs János: Az élelmezését akarja biztosítani! Tisztviselők veszik faluhelyen!) az mélységesen téved, mert itt is kijelenthe­tem, hogy a kormány foglalkozik a mezőgaz­dasági árrendszer egységes megfogásával (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mikor lesz az?) — mondhatom, hogy hamar meg lesz — és ebben a rendszerben aligha lehet számítani arra, hogy a sertésnek nagyon rendesen megállapí­tott ára még feljebb csússzék. T. Ház! Ilyenformán azonban már elju­tottam ahhoz a kérdéshez, amellyel még f fog­lalkozni kívánnék, tudniillik az árkérdéshez, amelyhez a képviselő urak a legkülönbözőbb vonalakon hozzányúltak és amelynek számos vonatkozását érintették, többnyire bírálat for­májában és egy más rendszer mellett törve lándzsát. Én is tudom, mindenki tudja, hogy milyen jó dolos: volna, ha Magyarországon tökéletesen stabil árrendszer volna már 1939 szeptembere óta és ugyanilyen állandónak te­kinthető árszínvonallal tudnánk azokat a hó­napokat, — reméljük nem éveket — eltölteni, amelyek még előttünk állnak a most folyó világháborúban. Ismét kénytelen vagyok sze­mély szerint hivatkozni Kunder Antal képvi­selő úrra: ő a legjobban tudja, milyen bor­zasztóan nehéz, milyen komplikált, sok vo­natkozásban milyen megoldhatatlan a stahil­árrendszer kialakítása olyan államban, amely nem önellátó és amely egyfelől a múlt­ban agrártermeivényeit kénytelen volt külföl­dön értékesíteni, másfelől pedig az iparcikkek nyersanyagát igen nagy tömegben olyan áron kénytelen megvásárolni, amely áron azt neki az eladók a valóságban adják. Magyarország végtelen szerencsétlenségünkre nincs abban a helyzetben, amelyben a nagy Németbirodalom van, amely megtudta annakidején ezt a kér­dést oldani. De nem 1939-ben oldotta meg, ha­nem sokkal korábban megoldotta, amint erre rögtön leszek bátor rámutatni. T. Ház! Szakadatlanul hivatkozás törté­nik a Németbirodalom példájára. Valóban a Németbirodalomban a szervezésnek mindenkor nagy mestereivel találkozunk, akár olvasmá­nyok alapján, akár személyes tanulmányok alapján iparkodunk erről meggyőződni. Aki azonban nem tudná azt, hogy a Németbiroda­lomban az a szervező munka, amelyre ma tá­maszkodva ez a nagyszerű állam ezeknek az időknek viharait olyan pompásan meg tudja állni, nem egy nap alatt született meg, annak figyelmébe kell ajánlanunk, hogy 1933 óta épült ki ez a rendszer. (Egy hang a szélsőbal­oldalon: Nemzetiszocialista állam!) Hat év telt el a háború kitöréséig, addig, ameddig pontról­pontra kiépült ez a rendszer és méltóztassa­nak elgondolni, — Isten mentsen meg ben­nünket attól, hogy ez a háború hat vagy akár csak két évig is tartson — nekünk sokkal rö­videbb idő alatt módunk van éppen a német tapasztalatok alapján a mi rendszerünket most már gyorsabban felépítem és^ ennek segítségé • vei árrendszerünket is másképpen kidolgozni. mint eddig. Mert, t. Ház, árrögzítést^ úgy csinálni, ahogyan nálunk volt a valóságban 1939-ben, amikor csak bizonyos cikkek árát fixirozta a kormány, azonban rengeteg cikknek az ára kényszerűen (kimaradt ebből az árrög­zítésből, csak bizonyos rizikóval lehet és le

Next

/
Thumbnails
Contents