Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-194
42 Az országgyűlés képviselőházának ÍH mert az a sertés aminőség ű. Ilyen jószándékú hentes nincs, ezt határozottan mondhatom, hiszen ez is hozzátartozik az ő üzleti hasznához. A meghízlalt sertések ára rendkívül alacsony volt, ezért kérték a gazdák, hogy emeljék a sertések árát, mert ráfizetéssel nem hizlalhatnak. Emelték is a sertés árát kilogrammonkent 30 fillérrel, de ugyanakkor a hús fogyasztási árát 100 pengővel. Az egy hónappal ezelőtti 1*56 pengős sertésárnál 2-10—2-20 pengő volt a sertéshús ára, ma pedig a sertéskaraj falun is 3.40 pengő. Itt megáll a falu gazdaközönségének a gondolkozása s azt kéulik: vájjon miért csinálta ezt a közellátási miniszteri nm? Azért, hogy drágábban adják és kevesebbet fogyasszon 1 ? Nem tudják elgondolni, hogyan lehet az, hogy a sertés áremelésének a hasznát nem a gazda, hanem rajta kívül álló egyén teszi nagyobbrészt zsebre, amikor 1-80 pengős sertésárnál 3-40 pengős sertéshúst kap. Nem akarok a hentesek ellen szólni, nem is az ő hasznukat 'sokallom, de előfordult, hogy megfenyegették a gazdákat, hogy próbálják csak egy fillérrel is többre tartani a sertést, azonnal feljelentik és becsukatják. Márpedig mi a helyzet. Az a gazda nem tud maximális áron kukoricát kapni, így, sajnos, előfordul, hogy többet ad érte és ráfizet a hizlalásra, mert kell neki a kukorica, ha meg akarja hizlalni azt a sertést. Megtörtént a saját községeimben, Tápiógyörgyén, hogy négy egyént ugyanannyira büntettek meg a nagykátai járásbíróságnál, mint amilyen értékű volt a sertésük. Megbüntették nevezetesen Vágány László, Kis Rózái, Miskolci Antal és Tót József kisembereket, akik nem voltak tisztában azzal, hogy hány kilós az ő sertésük, csak úgy átlagosan mondták a súlyt. A hentes úgy látta, hogy nincs annyi súlyú, mint amennyire mondták és feljelentette őket a bíróságnál. Nem is az illető hentes vette meg a sertéseket, hanem maximális áron eladták másnak és mégis megbüntette a termelőket a nagykátai járásbíróság ugyanannyira, mint araenynyit ért a disznó. Ez jóhiszemű eljárási Nem lehetünk 'biztosak és bizonyosak ebben a törvényjavaslatban, amely még 1 most is fokozni akarja a büntetést és a termelőket, a mezőgazdaságot sújtja. T. Képviselőház! Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam is megemlítette a tej lehetetlen árút. A tejáremeléssel legalább 4—5 év óta mindig baj volt. A mezőgazdasági szakképviseleteket; sohasem hallgatlak meg és ha meghallgatták, a tejáremelést mindig akkor eszközölték és akkorra jött csak meg a rendelet, amikor már az új ár is kicsinynek bizonyult. így történt az ország több részén, ahol ezelőtt egy évvel 13 filléres tejár volt megállapítva az ipari tejre. Kiadták a rendeletet, hogy 24 fillért kell fizetni a Budapestre beszállított tejért, ennek a rendeletnek azonban volt egy másik szakasza, amelyik kimondta, hogy az eddigi tejárnál csak 3 fillérrel kötelesek többet fizetni a vállalatok, tehát az az ipari tejet szállító egyén nem kapta meg a '24 fillért, hanem csak a 16 fillért. Kérdezem a közellátási miniszter úrtól és a Ház minden tagjától, hogy lehet-e ma 16 fillérért egy liter tejet előállítani? Olyan zavarok vannak a közellátás terén, az árak rendezésénél és megállapításánál, hogy ha ez így fog menni, az egész mezőgazdasági termelés, — tejtermelés, sertéshizlalás is — teljesen csődbe megy. Az a négy egyén, akiket a községemben megbüntettek önhibájukon kívül, tisztán tudatlanságuk miatt, ülése 1941 június 13-án, yenteke A. mert nem tudták, hogy hány kilós az ő sertésük,, és ezért ingyen Kellett sertésiiKet ouaadI mole büntetéskép, nem fog már sertést hizlalni a közeljövőben. T. Képviselőház! A tejárral kapcsolatos nemcsak a tehéntartás csökkenése és a tehénállomány lezüllese, hanem a szántóföldek gyengülése is. Az én községem Tápiógyörgye, 6000 lakosú község, 12.000 hold határral, amelynek háromnegyedrésze most már, hála Istennek, a kisembereké. Ezeknek a kisembereknek 1300 darab tehenük van. Nem fogják azonban bírni 1 a tejet éveken keresztül ráfizetéssel termelni. Mit fog csinálni az a kisember? El fogja adui a tehénállományát, kevesebb lesz az erősítés, amelyet a földnek tud adni és így a tehénállománnyal együtt a termőföld termőképessége is csökkenni fog. Igen kérném tehát a közellátásügyi miniszter urat, szívlelje m?g a ma elhangzott panaszokat. Ezek a bajok a falvakat nagyon súlyosan érintik és sújtják. A legrövidebb időn belül intézkedjék a miniszter úr és ha egy mód van rá, segítsen. Segítsen, mert mint említettem, Pest megyében — amely az ország legnagyobb vármegyéje—, négy és félkiló fejadag lisztet adnak havonkéut, ugyanakkor, amikor amint Matolcsy Mátyás képviselőtársam beszédéből hallottuk. 200 mázsa lisztet tudott egy zsidó kisibolni. Ezen az állapoton segíteni kell. Ez a törvényjavaslat pedig nem nyújt semmi olyan intézkedést, amely ezen segítene, meri nem segít az, ha csak büntetünk, de nincs irányított gazdálkodás és szaktanácsadás. Ezért a törvényjavaslatot nem fogadom él. (Belycs lés: és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jesryző: Ilovszky János! Elnök: Ilovszky János képviselő urat illeti a szó. Ilovszky János: Igen t. Ház! Röviden bátor leszek néhány megjegyzéssel élni olyan észrevételekre vonatkozólag, amelyek ma a túlsó oldalról hangzottak el. Először Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársamnak a vásárlási könyvecskével kapcsolatban előadott észrevételeivel foglalkozom. Matolcsy képviselőtársam azt mondotta, hogy a vásárlási könyvecskéket a közvélemény ^szerint azért hozták be, mert különben a német katonák itt felvásárolnák az árukat. Egy példát mondok Matolcsy igen t. képviselőtársamnak az általa előadottakra, (vitéz Lipcsey Márton: Hiába!) amely velem történt meg az idén. Kimentem Lipcsébe a vásárra. Nem akarván sok poggyászt magammal vinni, kézipoggyászszal utaztam és mivel hosszabb időt töltöttem ott kint, nem volt elegendő az a fehérnemű, amelyet magammal vittem. Erre bementem a vásár vezetőségének egyik pavil Ionjába, a nemzetek házába, ahol egy kirendelt tisztviselő csak azzal foglalkozott, hogy a vásár alkalmával Lipcsében tartózkodó idegenek számára, ha valamilyen vásárlási cikkre van szükségük, kiadja a megfelelő utalványt az útlevélbe való beírás mellett. Kértem egy inget, azután tetszett egy pár nyakkendő, ezt is beírták és így az útlevelembe történt beírás alapján elmentem és megvásároltam a dolgokat. Ugyanezt a rendszert lehetne követni a pesti áruigénylésekre is a németekkel. Aa a beállítás, amelyet Matolcsy igen t. képviselő úr mondott, véleményein szerint nem csak hogy túlzott, hanem egészen alaptalan is. A közvéleménnyel mi eleget foglalkozunk, do
