Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

Az országgyűlés képviselőházának selok útjain és eltévedt a minisztériumok sötét folyosóin. így van ez uraim. Fel tudom hozni bizonyítékul a következő esetet. Nagyváradon a románok az utolsó esztendőben mégis megkíséreltek valamit építeni. Ez a valami lett volna egy iparostanonciskola, és lett volna egy bizonyos tanítók-háza, amelyet tíz esztendős panamázás után végre elkezdtek építeni. Amikor a katonai közigazgatás megkezdte a munkát Nagyváradion, a szociális érzésű _ tábornok legelső kötelességének tartotta, hogy ezeket a félbehagyott és a román alkotni nem tudást bizonyító épületrészeket továbbépítse. Megkezdődött a tervezés, megkezdődött a tárgyalás, és Nagyváradon a 6000 munkanélküli munkás és iparos, akik között akkor 2000 menekült is volt, örömmel leste a napot és ott tolongott a városháza folyosóin, hogy mikor lehet végre a szerszámokat kézbevenni, mikor lehet felmenni az állványra maltert és téglát rakni. Uraim, ez volt szeptemberben és ma már júliusban vagyunk és ezek a falak éppen úgy meredeznek Nagyváradon, mint ahogyan a romának otthagyták. Ennek, uraim, az volt az oka, hogy a nagyváradi ipari tanonciskola épületének hovatartozandósága felett két minisztérium veszekedett: a iparügyi minisztérium és a kultuszminisztérium, mégpedig hosszú hónapokon át. Egy ősz, egy tél és egy tavasz kellett hozzá, míg végre el tudták dönteni, hogy az épület kinek az illetékessége alá tartozik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Mi deputációkban kértük mind a két minisztérium szakértőit és osztályvezetőit, Ígéreteket kaptunk garmadával, de az épület most is úgy van, ahogy azelőtt volt, bár végre eldöntötték azt, hogy ezt az épületet a kultuszminisztérium fogja befejezni. Megállapították, 400.000 pengő kell a befejezéshez. Ez a helyi viszonyokhoz mérten jelentékeny bevétel lett volna nekünk. S akkor mi történt? Miután már minden készen meg volt, akkor jött az erdélyi költségvetés, amely azonban még ma sein készült el, pénz még mindig nem jöhetett (Incze Antal: Na lám, tudtok ti mindent!), és így Nagyváradon a munka még mindig nem indulhatott el és az az iparos-, az a munkásosztály, amely 22 éven keresztül állta bátran és vitézül a szent harcot, még ma is ott van munka nélkül. (Horváth Géza: Ez a magyar politika! — Zaj.) Ugyanakkor kötelességem megemlíteni azt is, hogy időközben, amióta interpellációmat bejegyeztem, valamelyes közmunka mégis megindult Nagyváradon. Ezt is a katonaság kezdte, a honvédtüzér-hadapródiskola építését. A munka megkezdődött, de — hogy úgy mondjam — ebben nincs köszönet. Ha megengedik uraim, elmondom, hogy volt a honvédelmi minisztérium építési osztályán június 14-én egy árlejtés, amelyen 638.000 pengő értékű belső berendezési munkálatokat adtak ki. Nagyvárad lerongyolódott és — hangsúlyozom — színtiszta keresztény magyar iparosai azt várták, hogy végre meg tudják! kapni ezt a 638.000 pengő értékű munkát. (Incze Antal: Csak nem zsidó kapta meg?) És csodák csodájára jelentkezett egy Beregszászi nevezetű kolozsvári ember, aki egypár százalékkal olcsóbb ajánlatot adott be, mint a nagyváradi iparosok és ennek ítélték oda a munkát. A nagy /aradi iparosok érdeklődni kezdtek, hogy ki ez a rejtélyes Beregszászi? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk! Ez érdekes! — Elnök csenget) 205. ülése 19hí július 2-án, szerdán. 447 A Kolozsvár és Vidéki Ipartestület hivatalos^ információt adott két levélben, amelyeket én tisztelettel leteszek majd a Ház asztalára. Az első levélben a következő van (olvassa): »Beregszászi Istvánt... kontárkodásért az elsőfokú iparhatóság is megbüntette ezelőtt három hónappal. (Horváth Ferenc: Hát akkor lehet olcsó!) A kolozsvári asztalosmesterek részéről is igen sok volt a panasz Beregszászi István tisztességtelen versenye miatt. Olyan kicsi műhelye van, hogy nem hiszem, hogy 638.000 pengő értékű munkát tudna augusztus végéig leszállítani.« (Zih Károly: Ez még nem autentikus!) Autentikus! (Matolcsy Mátyás: Nem autentikus? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: Letagadnák a csillagot is!) A másik levélben, amely egy héttel későbbi, a következő olvasható (olvassa); »Az összes kolozsvári asztalosmesterek Beregszászi ellen foglalnak állást, mert igen tisztességtelen vers

Q

j±.Yt fejt ki iparom társaival szemben. Munkásait az a&ztalosiparosok nyilatkozata szerint nem iizeti a törvényben előírt mértékben, ugyanakkor azonban tőlük nyilatkozatokat vesz, hogy a törvényben előírt minimális munkabéreket vagy azonfelül még többet fizet. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Jellemzőnek tartják reá, hogy ipari kihágásért büntetve volt. Nevezett állítólagos nagy protekciójában bizakodva (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nana!) harcol tisztességtelen eszközökkel összes szakmabeli iparostársaival szember.« (Felkiáltások jobbfelől: Kivizsgálni!) Minthogy a Kolozsvár és Vidéki Ipartestület azzal adta ezeket az információkat, hogy ezeket hivatalosan is fel lehet használni, tisztelettel kérem a honvédelmi t miniszter urat, méltóztassék ezt megvizsgálni és a munka odaítélésének 'megsemmisítésével odaadni ' ezt a munkát az arra érdemes nagyváradi iparosságnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — vitéz Magasházy László: Ha átadta volna a honvédelmi miniszternek, kivizsgáltatta volna! Nem kellett volna ezeket itt előadni! — Naay zaj a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: Terrorizál ? !) Eínök: Matolcsy Mátyás képviselő urat kérem, maradjon csendben, (vitéz Magasházy László: Az oláhok nevetnek ezen!) Csendet kérek! (vitéz Magasházy László: Nem is biztos, hogy ez igaz! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Nana!) Magasházy képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni, (vitéz Magasházy László: Erdélyi ember!) Csendet kérek,Magasházy képviselő úr! Árvay Árpád: Távol áll tőlem, hogy ezzel a felszólalással viharokat idézzek elő. Nem is akarunk mi követelőzni, mi csak kérünk, de ezt fennszóval és hangosan tesszük azért, hogy kérésünk elérkezzék oda, ahol meg kell hall gatni. Azt szeretnők, ha Nagyvárad, amelyet általában Erdély kapujának szoktak nevezni. olyanná válnék, hogy aki azon a kapun át belép, helyes fogalmat alkosson Erdélyről, amely Nagyvárad után következik. Ez vonatkozik szellemi, ipari, kereskedelmi és minden térre. (Bodor Márton: Társadalmi térre is! — Üay van! Tfpy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyvárad Szent László városa volt. (Incze Antal: Most Simoné!), és ebben a Szent László városában 22 esztendőn keresztül egyetlenegy utcát sem köveztek, egyetlen egy utat nem építettek. Éppen itt kell rámutatnom arra, hogy a 4-es számú országútnak, amely Budapest és Sepsiszentgyörgy között létesül, a Nagyvára-