Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

42ő Àz országgyűlés képviselőházainak nem megtévesztés címén való megtámadásáról igenis lehet szó és a magam részerői hajlandó vagyok a részletes tárgyalás során netán felmerülő ilyen indítványt elfogadni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) T. Képviselőház! Ugyanezzel a fejezettel kapcsolatban Kassay képviselő úr azt mondotta, hogy nincs szükség a 6. §-ra, amely tulajdonképpen semmi egyebet sem mond, mint megismétli a házassági törvény 55. §-át, amely tudvalevően módot ad arra, hogy megtévesztés címén támadtassék meg a házasság akkor, ha az egyik házasuló a másikat lényeges személyi tulajdonságai tekintetében megtévesztette. Ami ezt illeti, csak röviden utalok arra, hogy abszolúte nem felesleges ez a 6. §, mert ez sem nem módosítja a, házassági törvény 55. §-át, sem pedig azon lényegileg változtatást nem eszközöl, csak kiegészíti annyiban, amennyiben kimondja, hogy az is ilyen lényeges személyi tulajdonság tekintetében való megtévesztés, ha megtéveszti nz egyik házasuló nemcsak a másikat, hanem a tisztiorvost vagy a vizsgáló orvost is a tekintetben, hogy ezekben a törvényjavaslat 1. §-ában felsorolt betegségekben szenved-e, vagy nem szenved, szenvedett-e valamikor, szóval ezekre a betegségekre vonatkozólag valótlan adatot szolgáltat. Ennek kimondása pedig azért nem felesleges, mert ha ezt ki nem mondjuk, kételyek merülhetnek fel, különösen abban a tekintetben, hogy az orvos megtévesztéso vájjon alapul szolgálhat-e a házasság megtámadására. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) De nem is fogja ez, amit Kassay képviselőtársam mondott, a joggyakorlatot, a bíráskodást zavarni, inert hiszen nyilvánvaló, hogy azzal, hogy nz erre a két betegségre vonatkozó megtéves?tést belevesszük ebbe a szakaszba, egyáltalában nem zárjuk ki, hogy a bíróság mérlegelje a más betegség tekintetében való megtévesztést abból a szempontból, vájjon az alapul szolgálhat-e a házasság megtámadására, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ez a szövegezés, amely tígy szól, hogy »abban az esetben is...«, nem zárja ki egyéb betegségek figyelembevételét. A javaslatnak ezzel az eugenetikái és házasságmegtámadási fejezetével — azt hiszem, — körül belül végeztem és most rátérek a 9. §-ra, amely természetesen a legtöbb vitára adott okot és amely természetesen leginkább elvi vitára adott okot. Igen t. Képviselőház! Ebben a kérdésben ne méltóztassék más szempontot keresni senkinek sem, mint tisztán azt, hogy mennyire fogja ez a 9, § előmozdítani azt a célt, amelyre az egész javaslat törekszik, hogy tudniillik a magyar fajtát, a magyar fajtának boldogulását, a magyar fajtának jobb jövendőjét hogyan tudja biztosítani. Nagyon sokszor merült fel ez (dien a paragrafus ellen, illetőleg a javaslatnak ez ellen a része ellen az a kifogás, hogy egy kicsit egyoldalúan kívánja rendezni a zsidók és nemzsidók közötti vérkeveredés, kérdését, amennyiben tisztán csak a házasság folytán való vérkeveredését óhajtja megnehezíteni, ellenben egy szót sem beszél a házasságon kívüli vérkeveredésről. Mielőtt erre rátérnék, rá kell mutatnom valamire, amit sohasem szabad figyelmen kívül hagyni. (Halljuk! Halljuk!) Amikor a zsidókérdést bíráljuk, nem azt kell elsősorban néznünk, hogy akár tudományos fajbiológiai, akár gyakorlati alapon a vérkeveredés mint olyan, micsoda bajokat okozhat, hanem azt kell vizsgálnunk, hogy az ilyen vérkeveredéssel kapcsolatos társadalmi vonatkozású kérdéseknek mi a jelentőségük. Ha pedig ebből a szempontból nézem ^ kérdést akkor kétség2ÖS. ülése ÍHi július É-án, szerdán. telén, hogy a házasságon belül való vórkeveredés az, amely veszedelmesebb. (Ugy tan! Ügy van! jobbfelől.) Én mindig ki szoktam . hangsúlyozni azt, hogy amikor egy nemzetnek az erejét^ egy nemzetnek a nagyságát akarjuk megállapítani, akkor nem szabad mértékül egyedül az anyagi vonatkozású kérdéseket vennünk és nem egyedül egy nemzet népességének száma vagy annak az országnak a területe, amelyen az a nemzet lakik, amelyen az a nemzet elhelyezkedett, vagy akár a népesség vagyoni jóléte az a kritérium, amelynek alapján egy nemzet nagyságát és erejét megállapítjuk, hanem sokkal inkább — nem mondom, hogy ezek is nem járulnak hozzá, mert ezek is üozzájárulnak, de ezeken felül sokkal inkább — bizonyos erkölcsi erők azok, amelyek együttesen a nemzet lelkét adják. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelöl és <i középen.) Minden olyan befolyás, amely a nemzet lelkére hat, sokkal jelentősebb, mint azok a befolyások, amelyek a nemzet anyagi létére vonatkoznak, (ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Maróthy Kái'oly: Több a házasságon kívül született zsidó-keverék!) Ha ebből a szempontból^ nézem a kérdést. akkor kétségtelen, hogy elsősorban és sürgősen a zsidók és nemzsidók közötti házasságkötés folytán való vérkeveredés eltiltására kell gondolnunk. Miért, t. Képviselőház? Ha ez a vérkeveredés házasságon kívül történik, nem mondom, hogy ez jó, sőt azt sem mondom, hogy nem kell ezt is szabályozni, de mégis, ha házasságon kívül történik a vérkeveredés, annak sokkal kisebb befolyása van a nemzeti lélek alakítására, mint a zsidók és nemzsidók közötti házasság folytán való vérkeveredésnek. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezek a házasságok tették lehetővé, hogy az a bizonyos zsidóság, amely Bálás Károly igen t. képviselőtársamnak szerintem is helyes megállapítása szerint mindig a társadalmi piramis csúcsa felé törekszik, be tudott férkőzni azokba a társadalmi rétegekbe, amelyeknek lelkivilágát és szellemiségét azután befolyásolta, áthatotta (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.), éspedig állapítsuk meg, hogy nemzeti szempontból nem kedvező irányban befolyásolta és alakította át. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Hiszen ezért általános és már minden párt részéről elhangzott az a megállapítás, hogy az asszimilációs kísérlet, amely 1894-ben, illetve 1895-ben a törvény végrehajtása óta megindult, nem vezetett eredményre. (Ügy van! Ügy van! — Pintér Béla: Sőt káros volt!) Éppen ezért ez a befolyás, amelyet a zsidóság így a családok révén különösen a közép- és felsőosztályok lelkiségére gyakorolt, a nagyobb veszedelem (Úgy van! Ügy van! Taps jobbfelől és a középen.), sokkal nagyobb veszedelem, mint például a zsidók gazdasági térfoglalása. (Maróthy Károly: Azért a cselédlányokat is csak védjük meg! — Elnök csenget.) Arra is rá fogok térni, méltóztassék nekem egy kis türelmet szentelni. Ezt akarom kivizsgálni és kielemezni, hogy megállapítsam, hogy éppen a házassági . tilalom a fontos ebből a szempontból. Mert méltóztassanak csak visszagondolni egy nemis olyan nagyon régi időre, a múlt század végére, vagy ennek a századnak az elejére, egészen a világháború befejezéséig, nem lett-e valósággal divattá, bizonyos felsőbb- és középosztálybeli körökben mindaz, amit ez a bizonyos zsidó szellemiség prezentált? (Ügy van!