Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

íU Az országgyűlés képviselőházának $Ű5. ülése ioil júUus 2~án, szerdán. hogy az elhangzott felszólalásokra válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt hálás és őszinte köszönetet mondok a _ felszólaló képviselő uraknak, akik valamennyien elvi síkon mozogva adták elő a javaslattal szemiben való észrevételeiket vagy elvi síkon mozogva helyeselték a javaslat rendelkezéseit. Ez a vita valóban elvi vita volt és méltó azokhoz az elvi kérdésekhez, amelyek vagy magában a javaslatban foglaltatnak vagy amelyek a javaslatban foglalt kérdésekkel kapcsolatban természetszerűen merülnek fel. Én azt kérem a t. Háztól éspedig minden oldaltól, méltóztassék iigy felfogni az én válaszomat is, mint ahogyan én fogtam fel minden egyes felszólaló úr felszólalását, tudniillik, hogy valamennyiünket jószándék vezet és'ebiben az elvi vitában valamennyiünk — bocsánatot kérek •— igenis a nemzeti közösség gondolatában mozgott (Taps a jobb- és szélsőbaloldalon), aminthogy magának a javaslatnak az alapgondolata is természetesen a nemzeti közösség szolgálata. (Helyeslés a jobboldalon.) Én most nem, akarok arra kitérni, hogy ez íhelyes nomenklatura-e, igen vagy nem (Egy hang a szélsőbaloldalon: Helyes!), de hogy mit fejez ki a magyar nemzeti közösség (Egy hang a jobboldalon: Érezzük!), azt eltekintve attól. hogy Incze Antal igen tisztelt képviselő társunk nagyon helyesen mutatott rá, valamenynyion tudjuk és érezzük. (Úgy van! Úgy van!) (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Legyünk tehát egymás iránt bizalommal és amikor ezt a javaslatot kritizáljuk, akkor is a nemzeti közösség alapján állva, jóindulattal kritizáljuk. Ha vannak a javaslatnak hiányosságai, amelyek reparálhatok, — ismétlem most is, a&in't több hasonló alkalommal — hajlandó vagyok a részletekben a respiarációhoz hozzájárulni, de általánosságban, elvi alapon mégis csak meg akarom védeni ezt a javaslatot, ami természetes is, de kötelességem is. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Aittd a javaslat első részét, az eugenetikái részét illeti, ez ellen is hangzottak el ugyan elvi kifogások, de jobbára gyakorlati kifogások. Például — hogy a legvégén kezdjem — incze Antal igen tisztelt képviselőtársunk nem elvi, hanem gyakorlati szempontból helyteleníti ezeket a rendelkezéseket, mondván, hogy ő előre tudja, hogy ezek végrehajthatatlan ok. Igen 1- Képviselőház! Méltóztassék elhinni, hogy mielőtt ezeknek a nagyjelentőségű kérdéseknek a javaslatba foglalásához hozzányúltunk volna, minden vonalon meghallgattuk — mégpedig behatóan — az illetékes szakértők véleményét s abból a nagy elgondolásból, amely eredetileg szélesebbkörű elgondolás volt, kihagytunk mindent, amire nézve ezek a szakértő urak meggyőztek bennünket arról, hogy végrehajthatatlan volna, vagy pedig túlmenne a. célon a rendelkezés, ha azokat tágabbkörű betegségi kategóriákat is belefoglaltuk volna ebbe a javaslatba. Ezért szállt le azután csak a fertőző gümőkórra és a fertőző nemibetegségekre az a betegségszám, amelyet eredetileg 7-ben vagy 8-ban kontempláltunk. Miért szállt le ennyire? Éppen azért, mert a szakértők meggyőztek bennünket arról, hogy ennek a két betegségnek, éspedig- e betegségek fertőző mivoltának is a kritériuma, hála egészségügyi berendezkedésünknek és különösen hála az 1940:VI. tc.-nek és az annak végrehajtása során felállított intézményeknek és megtett intézkedéseknek, ma már precízen megállapítható. (Incze Antal: Ma még nem, csak 3 év múlva!) Megengedem, hogy itt-ott még talán hiányosak a szervezetek, de hogy az alap megvan hozzá, hogy ez mind valóban végrehajtássék. az kétségtelen, (vitéz Imrédy Béla: Fogadást ajánlok fel!) Ebben én nem vitatkozhatoiim de nem is akarok a közbeszólásokra most már válaszolni. Már most, jha ennek a két nagy népbetegségnek, a fertőző gümőkórnak és a fertőző nemibetegségeknek a terjedését korlátozni tudjuk bármilyen vonalon, akkor ezt mes: kell tenni, de különösen kötelességünk, hogy megtegyük akkor, amikor ezeknek a betegségeknek a családon belül való terjedését akarjuk megakadályozni vagy legalább korlátozni. Vannak azután más kifogások a javaslat ellen — most nem részletekről beszélek — a javaslatnak ezen része ellen elvi alapon is, nevezetesen bizonyos érintése történt a kérdésnek egyházi vonalon abból a szempontból is, hoffy ez nem egyezik meg egészen a katolikus felfogással. Itt én tisztelettel csak arra mutatok rá, hogy az Actio Catholiea mag-a is szükségesnek tartja a 'házasság előtti orvosi vizsgálatot. (Ú9y van! jobbfelől.) Minthogy pedig ezt a házasság előtti orvosi vizsgálatot intézményesen meg akarjuk alapítani, nem hiszem, hogy elvileg; kifogás lenne ez ellen az egyház részéről, (vitéz Makray Lajos: A konzekvenciák!) A konzekvenciákat illetőleg több oldalról hallottuk, hogy az az aggály, hogy ez szaporítani fogja a vadházasságokat Azt hiszem, hogy ezek bizonyos fokig elhamarkodott nyilatkozatok. Lehet, hogy kezdetben, addig, amíg népünk he nem veszi •— hogy ezt a kifejezést használjam — azt a gondolatot, hogy saját érdekében és családja érdekében alá kell vetnie magát bizonyos procedúráiknak, mielőtt házasságot köthet, átmenetileg' lesznek talán ilyen kisebb kilengések, ezek azonban visszafelé fognak korlátozódni, sőt, merem állítani, hogy talán még a mai számnál is kisebb számra fognak korlátozódni. Ne méltóztassanak ugyanis elfelejteni, hogy ennek erkölcsi nevelő hatása is van. Ha átmegy a nép köztudatába, hogy családjának tartozik azzal, hogy mielőtt családalapításhoz fog, elsősorban a maga egészségét állítsa helyre, ez mindenesetre egy olyan morális erő, (Úgy van! Úífy van! a jobboldalon.) amelynek meglesz a hatása azon a vonalon is. hogy ellensúlyozza a vadházasságok szaporodását. (üg:u van! jobbfelől.) Én nem azt mondom, hogy nem lehet átmenetileg — ismétlem — egy bizonyos kis szaporodása a vad'házasságoknak, illetve^ a házasságon kívüli együttéléseknek, de ezeket is a végrehajtás során gyakorlati eszközökkel igyekezni fogunk lehetőleg kontrakarirozni. Hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy százszázalékosan azonnal életbeléptetni egy jogintézményt nem lehetséges, azt mindig fokozatosan és okosan kell életbeléptetni. Az életbeléptetés során arra fogunk törekedni, hogy addig, amíg át nem megy a nép köztudatába ez az erkölcsi felfogás, hogy tartozik .jövendő családja érdekében is saját egészségét rendbehozni, mielőtt házasságot köt, igyekezni fogunk anélkül, hogy a cél szenvedjen, lehetőleg megkönnyíteni azokat a procedúrákat, amelyeken e törvényjavaslat szerint keresztül kell esúie mindenkinek. A végreháj-