Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

íU Az országgyűlés képviselőházának $Ű5. ülése ioil júUus 2~án, szerdán. hogy az elhangzott felszólalásokra válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt hálás és őszinte köszönetet mondok a _ felszólaló képviselő uraknak, akik valamennyien elvi síkon mozogva adták elő a javaslattal szemiben való észrevételeiket vagy elvi síkon mozogva helyeselték a javaslat ren­delkezéseit. Ez a vita valóban elvi vita volt és méltó azokhoz az elvi kérdésekhez, amelyek vagy magában a javaslatban foglaltatnak vagy amelyek a javaslatban foglalt kérdésekkel kap­csolatban természetszerűen merülnek fel. Én azt kérem a t. Háztól éspedig minden oldaltól, méltóztassék iigy felfogni az én válaszomat is, mint ahogyan én fogtam fel minden egyes fel­szólaló úr felszólalását, tudniillik, hogy vala­mennyiünket jószándék vezet és'ebiben az elvi vitában valamennyiünk — bocsánatot kérek •— igenis a nemzeti közösség gondolatában moz­gott (Taps a jobb- és szélsőbaloldalon), amint­hogy magának a javaslatnak az alapgondolata is természetesen a nemzeti közösség szolgálata. (Helyeslés a jobboldalon.) Én most nem, akarok arra kitérni, hogy ez íhelyes nomenklatura-e, igen vagy nem (Egy hang a szélsőbaloldalon: Helyes!), de hogy mit fejez ki a magyar nemzeti közösség (Egy hang a jobboldalon: Érezzük!), azt eltekintve attól. hogy Incze Antal igen tisztelt képviselő tár­sunk nagyon helyesen mutatott rá, valameny­nyion tudjuk és érezzük. (Úgy van! Úgy van!) (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Legyünk tehát egymás iránt bizalommal és amikor ezt a javaslatot kritizáljuk, akkor is a nemzeti közösség alapján állva, jóindu­lattal kritizáljuk. Ha vannak a javaslatnak hiányosságai, amelyek reparálhatok, — ismét­lem most is, a&in't több hasonló alkalommal — hajlandó vagyok a részletekben a respiaráció­hoz hozzájárulni, de általánosságban, elvi ala­pon mégis csak meg akarom védeni ezt a javaslatot, ami természetes is, de kötelessé­gem is. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Aittd a javaslat első részét, az euge­netikái részét illeti, ez ellen is hangzottak el ugyan elvi kifogások, de jobbára gyakorlati kifogások. Például — hogy a legvégén kezd­jem — incze Antal igen tisztelt képviselőtár­sunk nem elvi, hanem gyakorlati szempontból helyteleníti ezeket a rendelkezéseket, mondván, hogy ő előre tudja, hogy ezek végrehajthatat­lan ok. Igen 1- Képviselőház! Méltóztassék elhinni, hogy mielőtt ezeknek a nagyjelentőségű kér­déseknek a javaslatba foglalásához hozzányúl­tunk volna, minden vonalon meghallgattuk — mégpedig behatóan — az illetékes szakértők véleményét s abból a nagy elgondolásból, amely eredetileg szélesebbkörű elgondolás volt, kihagytunk mindent, amire nézve ezek a szak­értő urak meggyőztek bennünket arról, hogy végrehajthatatlan volna, vagy pedig túlmenne a. célon a rendelkezés, ha azokat tágabbkörű betegségi kategóriákat is belefoglaltuk volna ebbe a javaslatba. Ezért szállt le azután csak a fertőző gümőkórra és a fertőző nemibeteg­ségekre az a betegségszám, amelyet eredetileg 7-ben vagy 8-ban kontempláltunk. Miért szállt le ennyire? Éppen azért, mert a szakértők meg­győztek bennünket arról, hogy ennek a két betegségnek, éspedig- e betegségek fertőző mi­voltának is a kritériuma, hála egészségügyi berendezkedésünknek és különösen hála az 1940:VI. tc.-nek és az annak végrehajtása során felállított intézményeknek és megtett intézkedéseknek, ma már precízen megállapít­ható. (Incze Antal: Ma még nem, csak 3 év múlva!) Megengedem, hogy itt-ott még talán hiányosak a szervezetek, de hogy az alap meg­van hozzá, hogy ez mind valóban végrehajtás­sék. az kétségtelen, (vitéz Imrédy Béla: Foga­dást ajánlok fel!) Ebben én nem vitatkozha­toiim de nem is akarok a közbeszólásokra most már válaszolni. Már most, jha ennek a két nagy népbeteg­ségnek, a fertőző gümőkórnak és a fertőző nemibetegségeknek a terjedését korlátozni tud­juk bármilyen vonalon, akkor ezt mes: kell tenni, de különösen kötelességünk, hogy meg­tegyük akkor, amikor ezeknek a betegségeknek a családon belül való terjedését akarjuk meg­akadályozni vagy legalább korlátozni. Vannak azután más kifogások a javaslat ellen — most nem részletekről beszélek — a javaslatnak ezen része ellen elvi alapon is, ne­vezetesen bizonyos érintése történt a kérdés­nek egyházi vonalon abból a szempontból is, hoffy ez nem egyezik meg egészen a katolikus felfogással. Itt én tisztelettel csak arra muta­tok rá, hogy az Actio Catholiea mag-a is szük­ségesnek tartja a 'házasság előtti orvosi vizs­gálatot. (Ú9y van! jobbfelől.) Minthogy pedig ezt a házasság előtti orvosi vizsgálatot intéz­ményesen meg akarjuk alapítani, nem hiszem, hogy elvileg; kifogás lenne ez ellen az egyház részéről, (vitéz Makray Lajos: A konzekven­ciák!) A konzekvenciákat illetőleg több oldal­ról hallottuk, hogy az az aggály, hogy ez sza­porítani fogja a vadházasságokat Azt hiszem, hogy ezek bizonyos fokig elhamarkodott nyi­latkozatok. Lehet, hogy kezdetben, addig, amíg népünk he nem veszi •— hogy ezt a kifejezést használjam — azt a gondolatot, hogy sa­ját érdekében és családja érdekében alá kell vetnie magát bizonyos procedúráiknak, mielőtt házasságot köthet, átmenetileg' lesz­nek talán ilyen kisebb kilengések, ezek azonban visszafelé fognak korlátozódni, sőt, merem állítani, hogy talán még a mai számnál is kisebb számra fognak korlátozódni. Ne mél­tóztassanak ugyanis elfelejteni, hogy ennek erkölcsi nevelő hatása is van. Ha átmegy a nép köztudatába, hogy családjának tartozik az­zal, hogy mielőtt családalapításhoz fog, első­sorban a maga egészségét állítsa helyre, ez mindenesetre egy olyan morális erő, (Úgy van! Úífy van! a jobboldalon.) amelynek meg­lesz a hatása azon a vonalon is. hogy ellen­súlyozza a vadházasságok szaporodását. (üg:u van! jobbfelől.) Én nem azt mondom, hogy nem lehet átmenetileg — ismétlem — egy bi­zonyos kis szaporodása a vad'házasságoknak, illetve^ a házasságon kívüli együttéléseknek, de ezeket is a végrehajtás során gyakorlati eszközökkel igyekezni fogunk lehetőleg kontra­karirozni. Hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy százszázalékosan azonnal életbe­léptetni egy jogintézményt nem lehetséges, azt mindig fokozatosan és okosan kell életbelép­tetni. Az életbeléptetés során arra fogunk tö­rekedni, hogy addig, amíg át nem megy a nép köztudatába ez az erkölcsi felfogás, hogy tar­tozik .jövendő családja érdekében is saját egész­ségét rendbehozni, mielőtt házasságot köt, igyekezni fogunk anélkül, hogy a cél szenved­jen, lehetőleg megkönnyíteni azokat a proce­dúrákat, amelyeken e törvényjavaslat szerint keresztül kell esúie mindenkinek. A végreháj-

Next

/
Thumbnails
Contents