Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-205
412 Az országgyűlés képviselőházának kínai sárga maradt (Pándi Antal: Négerből nem lesz fehér!), tehát hiába, a zsidó megmarad azért zsidónak, akárhogyan is kereszteljük. (Pándi Antal: Zsidó katolikus! Tiszta sor!) Koncedálom azt, hogy az a kis zsidó, aki a középosztályban jutott be a keresztény társadalomba, talán még asszimilálódni fog, koncedálom, hogy ezeknél lehetséges bizonyos asszimiláció, de a nagy zsidóknál lehetetlen. Akármit is mondunk, azok minden tekintetben a maguk sajátosságait fogják keresztény egyedekre átvinni és átszármaztatni. T. Ház! JSTagy keresztény férfiak elgondolásait, mondásait citálták itt a Házban. Voltak nagy egy háznagyok, mint Schlauch Lőrinc, Ha. m ássa József, — azt hiszem, hogy ezek mégis nagy tényezők voltak a magyar katolicizmusban —- akik már évtizedekkel ezelőtt szintén követelték ezeknek a szempontoknak az érvényesítését. Igaz, hogy éppen azóta nagyon sok zsidó család került be a felső tízezreik közé, a befolyásuk gyarapodott, és legyünk őszinték, talán éppen a nagy zsidóságnak az a ténykedése, hogy igyekezett a kereszténység terén érdemeket szerezni — nem lelkiekben, hanem anyagiakban saját magának — sok tekintetben előidézője volt annak, hogy nem bántunk el kellő eréllyel azokkal a zsidókkal. Mert nézzünk csak körül, a magyar keresztény megmozdulásoknál mindenütt zsúfolva voltak azok a padok, ahol a nagy vezető keresztények ültek, és hányan voltak köztük, akik zsidó származásnak voltak, vagy hányan voltak köztük, akik zsidó feleséggel, vagy más. zsidó kapcsolatokkal dicsekedhettek. Ennek a törvénynek nem szabad semmiféle elnézéssel lennie, ennek kegyetlen törvénynek la 1 ]] lennie, és a szankciókat még súlyosbítani kellene. T. Ház! Azt látom, hogy a törvényjavaslatba 1 ! a félvérekre nézve semmiféle intézkedés nem történik, A • félvérekre nem tudtam más rendelkezést találni a javaslatban, csak azt, hogy a félvér sem zsidóval sem kereszténnyel nem házasodhatok, tehát csak félvérre 1. Én ezt veszedelmesnek tartom, mert biológiai, szempontból éppen két félvér összeházasodása hozhatja a világra talán a legpatentehjb zsidót. (Derültség,) Nekünk nem az a célunk, hogy még zsidókat termeljünk, hanem nekünk az a célunk, hogy minnél több keresztény legyen. Azt hiszem, ez a törvényjavaslat éppen a keresztény felfogást és a (keresztény tömeget akarja erősíteni, mi azt akarjuk, hogy több keresztény legyen az országban, mi a kereszténységet akarjuk erősíteni, (vitéz Jai-oss Andor: Magyarokat!) És íme, mit látunk? Azt látjuk, hogy ez a törvényjavaslat nemhogy gyengítené a zsidóságot hanem megerősíti. Kétszázezer zsidóval több lesz ebben az országban, ha ez a törvényjavaslat így megy át, ahogyan itt a tervezetben van. Kétszázezerrel több zsidó tesz, és ha megkérdezzük kinn a zsidóságot, hogy mi a véleményük erről a javaslatról, azt felelik, hogy meg vannak elégedve, mert ez erősíti őiket, a 800.000 zsidóból egy millió zsidó lesz. Vigyáznunk kell tehát, nekünk a keresztény tábort, a kereszténységet kell erősítenünk, és ha vannak emberek, akiket át lehet szippantani a túlsó oldalról, hozzuk át őket, (Simon Ferenc: Akkor az egész jelentkezik!), és erősítsük a magyarságot, itt mindenesetre szigorú irányelveket kell követni, és azt hiszem, nagyon jó lenne itt is felállítani egy Sippcnamtot, amint Németországban megcsinálták, — ahol megállapítják, hogy ki zsidó és ki nem zsidó. 205. ülése ï'JU július 2-án, szerdán* Amint már beszédem elején mondottam, ezt á kérdést el kell dönteni. (Gróf Esterházy Móric: Nekem tizenegyszer kellett bizonyítanom, hogy nem vagyok zsidó! — Derültség. — Pándi Antal: És elhitték? — Antal István államtitkár: Szerencsére sikerült! — Az elnök csenget.) T. Ház! Hogy a régi történelmi családoknak mi volt a felfogásuk, arra vonatkozóan bátor vagyok két kis citátumot felolvasni, amelyeket régi nagy családok tagjai mondottak el a magyar főrendiházban. Örülök, hogy Apponyi igen t. képviselőtársam is bejött, mert éppen idézni szeretném egyik ősének egy pár szavát, amelyet a magyar főrendiházban mondott el a zsidókérdésre vonatkozóan. Azt mondja (olvassa): »Bocsánatot kérek azoktól, akik nagy súlyt fektetnek a két felekezet közötti közeledésre, kibékülésre, vagy 'pláne azok összeolvadására. Én ezt merő illúziónak tartom. Ezen házasságok kibékítési és összeolvasztási hatása nem lehet több, mint a tengerbe öntött cséppé.« T. Ház! Nem tudom, hogy a mai igen t. Rassay-párt is ezt a felfogást vall ja-e, de én mindenesetre büszke vagyok ennek az Apponyinak a felfogasára, mert azt hiszem, ma is ezt a felfogást kell vallanunk, (vitéz gróf Hunyady Ferenc: Ritkasági értéke van!) T. Ház! Nem látom a törvényjavaslatban azt, amit nagyon kértünk, és amit nagyon sokszor szerettünk volna megvalósulva látni, hogy a zsidóknak megtiltsuk azt, hogy keresztény háztartási alkalmazottakat tartsanak. Nem kell magyaráznom, hogy miért követeljük ezt, de azt hiszem, hogy ez a magyar közvéleménynek egészen jogos követelése, amelynek megvalósulásával, miután már Európában mindenhol bevezették, nálunk .sem szabad késlekedni. Olvassuk az újságot, és az utóbbi . időben, amikor mi ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, és mindenki meg van győződve arról, hogy ez a törvényjavaslat törvénnyé válik, azt látjuk az újságból, hogy még most is vannak olyanok, akik ki akarják játszani ezt a törvényjavaslatot és .hanyat-homlok akarnak házasodni. Egy csomó házasság köttetik, amely házasság e törvényjavaslat értelmében már nem lenne lehetséges. Kérdem, nem lehetett volna-e ezekben a kétes esetekben a házasságkötést legalább egy hónapra felfüggeszteni, vagy nem lehetne vahunil tenni, hogy ezek a házasságok, talán vissza menőleg mégis érvényteleníthessenek'? T. Ház! A törvények ilyen kijátszásai nem jó dolgok. Megszoktuk már a kijátszásokat, hiszen méltóztassanak csak visszagondolni arra, hogy az első és második zsidótörvény után hány keresztény-zsidó házasságot kötöttek. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy szerelemből. Dehogy, burkolt vagyonmentési okokból. (Gr. Apponyi György: Szerelem volt a zsidókkal házasságon kívül is! — Derültség.) Apponyi t. képviselőtársam azt mondja, hogy a zsidók és keresztények közötti, szerelem nem helytálló. (Gr. Apponyi György: Házasságon kívül is előfordul!) Ügy van, házasságon kívül is előfordul. (Gr. Apponyi György: He nem az én részemről! — Derültség!) Ha már Apponyi t. képviselőtársam is koneedálja ezt és helyesnek tartja, akkor hozzunk egyhangúlag egy törvényt a fajgyalázásról. Hozzuk meg ezt a törvényt, és én örülni fogok, ha éppen Apponyi György és pártja is meg fogja szavazni. (Zaj.) Elnök: Csak Festetics képviselő urat illeti • a szó.
