Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

402 Az országgyűlés képviselőházának 20.Í. ülése 19U1 július 1-én, keddol lel történetesen valamely gyógyintézetben volt és ott keresett gyógyulást, képtelenség volt az ilyen természetű ügyekben a házassági bontópert lefolytatni, abból az egyszerű okból, mert a házassági törvény rendelkezései szerint elmebeteggel szemben házassági bontópert folytatni nem, lehet. Lehet közönséges magánjogi pereket lefolytatni, mert ott egyszerűen ügygondnokot rendelnek ki az illető részére, és lehet megsemmisítési ós megtámadási pert is folytatni, de csak akkor, ha ez a házasság megkötésének időpontjától kezdve egy éven belül megindíttatott, mert ilyen esetben a házasfél részére ki lehet rendelni ügygondnokot, vagy a törvényben megjelölt más olyan személyt, aki az illető perbeli képviseletéről gondoskodni tud. Ha azonban az egyéves megsemmisítési, illetőleg megtámadási határidő eltelt, annak a szerencsétlen férjnek vagy feleségnek, annak a házastársnak, akinek a házastársa történetesen elmebetegségbe esett, nem lehetett lefolytatni az eljárást, és két ember vált ezáltal szerencsétlenné. A házasság erkölcsi célja vált ezáltal teljesen képtelenné, mert ebből a házasságból gyermek annál kevésbbé származhatott, mert — mondom — az egyik fél ilyenkor már az elmegyógyintézetben volt. Én úgy látom, hogy a javaslat egy lépéssel továbbmegy és ebből a lehetetlen, és lehet azí mondani, labirintusnak tekinthető útvesztőből mégis mutat egy világító lámpát, egy kivezető utat, amelyet abban látok én, hogy a 8. §. a következőképpen szól: »Házassági bontóperben a házasság felbontását nem aKaclályozza az, hogy a bontó ok keletkezése után a vétkes házasfél elmebetegségbe esett.« Ez tehát a jövőre nézve lehetővé teszi azt, hogy ha a házasság ötödik, tizedik vagy akár huszadik évében esik valamelyik házasfél elmebetegségbe, abban az esetben megindíthatja a másik házasfél azt a bjizonyos bontópert, ha bizonyítani tudia, hogy mikor keletkezett ez az elmebetegség, és ha a megindítási hathónapos határidőn belül — mert bizonyára hathónaposra céloz a törvényjavaslat, tekintettel arra, hogy a bontó okoknál az általános elévülési határidő hat hónap — ki tudja mutatni azt, hogy ez az elmebetegség egy bizonyos naptári időpontban keletkezett. Én inkább bízom az orvosi tudományban, mint Bassay Károly ebben a tekintetben, és meg vagyok róla győződve, hogy vannak esetek és igen sok eset van, amikor az elmebetegség keletkezésének határideje megállapítható. Éü jogász lévén, nem tudom, hogy az orvostudomány tényleg ezen az állásponton van-e már ma, de ilyen esetet el tudok képzelni, és ha csak egy ilyen esetet is el tudok képzelni, — el lehet képzelni például egy dühöngő állapot keletkezését, amely feltétlenül egy naptárilag is megjelölhető időpont, amelytől számítva a bontási hathónapos határidő, mint az elévülés ha+árideje megkezdődik — nyújtsuk neki azt a méltányosságot és lehetőséget, hogy ez a házastél ne hordozza terhét egész életén keresztül annak, ho**"^ házastársa ilyen súlyos betegségbe esett, hanem bontsuk fel ezt a házasságot és tegyük lehetővé a másik félnek, hogy ezáltal egy úiahb házasságban megtalálja azt célt és azt az erkölcsi tartalmat, amelyre ő már az első házasság kötése alkalmával is gondolt. Ez elsőrangú nemzeti érdek i,«, de fajvédelmi é^dek is, mert helytelen volna az, ha ezt a másik, egészséges házasfelet cgyszçrsmindenkorra elzárnék attól, hogy nemzeti és fajvédelmi ko

j telességének eleget tudjon tenni. Ezzel kapcsolatban nem megvetendő az az indok sem, hogy rendszerint az ilyen házasfelet, akinek házastársa elmebetegségbe esett, a házasság felbonthatatlansága következtében kényszerítjük és szorítjuk bele egy házasságon kívüli nemi viszonyba, egy ágyassági viszonyba, ahol a gyermekek törvénytelenségébőlsúlyoserkölcsi károk jelentkeznek mindenféle szempontból, T. Képviselőház! A javaslat gerincének a 9. §-t tartom. Ennek (1) bekezdése azt mondja, hogy nemzsidónak zsidóval házasságot kötni tilos, (2) bekezdése szerint pedig zsidó nőnek külföldi állampolgárságú nemzsidóval kötendő házassága nem esik a jelen szakaszban meghatározott tilalom alá. Ezt a (2) bekezdést súlyosan sértőnek tartom azokra a szentistváni birodalom határain belül született, de a csonka hazán kívül élő — én a hazát ma is csonkának tekintem — azokra a magyar testvéreinkre, akikkel kapcsolatban nem tudom, hogy a törvényhozás levonta-e a trianoni szerződésnek. az állampolgárságra vonatkozó konzekvenciáit, tudniillik az4 hogy magyar állampolgárnak csak az vélelmezendő, aki a mai Magyarország területén született. Ezek a szabályok természetszerűleg automatikusan kiterjedtek a Felvidék visszatért részére Kárpátaljára, Erdély és Bácska visszatért részére, de még mindig vannak a szentistváni birodalom határain belül lévő vissza nem tért területek, ahol magyar testvéreink élnek, akik ennek következtében nem magyar állampolgárok. Minthogy pedig ők nem magyar állampolgárok, eszerint az a kitétel, amely azt mondja, hogy »zsidó nőnek külföldi állampolgárságú nemzsidóval kötendő házassága nem esik a jelen szakaszban meghatározott tilalom alá«, azt jelenti, hogy azok a tőlünk még távol lévő magyarok, akik így külföldi állampolgároknak tekinthetők, a törvényjavaslat szerint érvényesen köthetnek zsidó nővel házasságot. A magyar fajvédelem ezzel szemben ne csak a magyar szuverenitás területén élő magyarokra vonatkozzék, hanem vonatkozzék mindenkire aki magyar, tehát arra is, aki az ország mai határain kívül él. Súlyos veszélyt látok abban, ha a javaslat e szakaszának ez az intézkedése változatlan marad, mert ezáltal nagyon sok magyart zárnánk el attól a lehetőségtől, hogy élvezhesse a javaslatnak azt a kevés előnyét, amelyet ma nyújt. Nem tudom, milyen szöveget lehetne ehelyett felvenni, de azt hiszem, ha belevennénk a »kétségtelenül« szót, ha tehát egy zsidó nő csak egy kétségtelenül — tehát kétségtelenül — külföldi állampolgárságú nemzsidóval köthetne házasságot, ez már nagyon előbbre vinné ezt a kérdést; hiszen tudjuk, hogy a házassági jogi ügyekben sokszor elegendő az állampolgárság, a honosság vélelmezése. T. Képviselőház! Ezen túlmenően sem tudok megnyugodni abban, hogy e törvényjavaslat mindössze egy egészen enyhe rendelkezéssel akar gátat szabni annak, hogy magyar emberek esetleg no térjenek át a zsidó hitfelekezetre, csak azért, hogy a 9. §. 1. bekezdésében foglalt házassági tilalommal szemben mégis házasságra tudjanak lépni. Elképzelhető egy olyan vak szerelem és még inkább elképzelhető olyan anyagi érdek, amelynél fogva valaki még a mai állapotok mellett, a mai korszellem felvilágosító hatása ellenére is hajlandó áttérni a zsidó hitfelekezetre csak azért, hagy házas-