Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-204
400 Az országgyűlés képviselőházának $0U. ülése 194-1 július 1-én, kedden. Boczonádi Szabó Imre jegyző: Mosonyi Kálmán ! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Keck Antal! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Vajna Gábor ! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Gróf Apponyi György! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Tauffef Gábor! Elnök; A képviselő úr nies jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Szögi Géza! Elnök: Szögi Géza képviselő urat illeti a szó. Szögi Géza: Az előttem szólott Serényi Miklós igen t. képviselőtársam igen élénk színekkel és igen nagy hozzáértéssel, nagy alapossággal ecsetelte a vérbeütésnek káros hatásait a magyar faj előnyösebb lelki tulajdonságaival szemben. Az ő aggályait százszázalékig aláírom a magam részéről is, mert meg vagyok arról győződve, hogy az igen t. kormányzópárt és az igen t. igazságügyi kormányzat is épp ezeknek az eszméknek figyelembevételével tartotta szükségesnek ennek a törvényjavaslatnak beterjesztését. Meg vagyok róla győződve, hogy Rassay Károly igen t. képviselőtársam felszólalásával, ami lehetett retorikailag jólsikerült szónoklat, a t. Háznak nagyon kevés, elenyészően csekély számú tagja tudott csak egyetérteni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy az a taps, amely az ő beszéde alatt kormánypárti oldalról felhangzott, nem is Rassay Károlynak szólt, (Felkiáltások a jobboldalon: 'Mikor?) mint inkább Maróthy Károly ellen, akivel szemben egy elég sikerült visszavágást tett Rassay Károly. Valószínűleg inkább a nemzeti szocialista képviselő némi leszorítását nyugtázta a tapssal a túloldal és ebben a tudatban ezt a tapsot még mindig inkább el tudjuk fogadni. Hiszen ennél nagyobb és nem is annyira szellemi, mint inkább más téren jelentkező csapást is kaptunk már arról az oldalról. Bizonyára nem a Rassay Károly által kifejtett eszmék dicséretét akarta ezzel kifejezni a kormányzónárt sem. Amikor a törvényjavaslatot szakaszonként akarom szerény bon ekésem alá venni, elsősorban mindjárt az 1. §. (2) bekezdésének intézkedését tudom erősen kifogásolni. Meg tudom érteni a női szeméremérzés tartózkodását, egészen a házasság megkötésének szándékától való pióilásíp- Ü>»UŐ tartózkodását, is, az olyan érintetlen nőnél, aki nem akarja magát hatósági orvosi vizsgálatnak alávetni, hogy abban a két betegségben, amelvet a törvényjavaslat há '/assagi akadálvul jelöl meg. betegnek talál táti k-o vagy sem. Meg tudom érteni azt is t. H«z. hoe:y a háziorvos részére biztosítja a javaslat 1. §-ának (2) bekezdése azt a lehetőséget, hogy az ilyen házasuló nő ne a tisztiorvossal vizsgáltassa meg magát, hanem a háziorvosával. Vita volt a tekintetben, hogy ki tekiv+hető háziorvosnak. Vaijon az az egy vizsp-álatot végző orvos is háziorvosként számít-e, akihez a beteg esetenként fordul azért, mert szerény anyagi viszonyok között él és mert nem tudja a háziorvos évi tiszteletdíját megfizetni; tehát szó volt arról, hogy egy bizonyos osztálykülönbséget igyekszik ez a javaslat megteremteni, illetőleg, hogy egy ilyen osztálykülönbség kiélezésére ad módot ez a javaslat. Mégis azt látom, t. Képviselőház, hogy a háziorvosnak ilyen egyszerű megjelölése nem volna elegendő és nem volna logikus sem a javaslat egész indokolásával kapcsolatban, a javaslat alapcéljával, a magyar faj védelemmel kapcsolatban, de legkevésbbé az idegen zsidó szellemiség iránt való bizalommal nem lehet kapcsolatban. Én tehát, t. Képviselőház, ha már a háziorvosi vizsgálatot elfogadhatónak is tartanám, kimondaudónak gondolnám azt is, hogy ez a háziorvos pedig zsidó orvos ne lehessen, mert amikor a zsidó szellem és annak káros hatásai ellen harcolunk, akkor egy ilyen nagyfontosságú kérdésben egy zsidó háziorvosnak nem lehet olyan jogkört adnunk, amely egyébként tisztiorvosi, tehát hatósági és köztisztviselői esküt tett személyt illetne. Én azt hiszem, hogy csak konzekvensek és logikusak vagyunk akkor, ha a zsidó háziorvostól megvonjuk az ilyen bizonyítvány kiállításának lehetőségét. T. Képviselőház! Közi-Horváth József t. képviselőtársam a javaslat 2. <j-ának (2) bekezdésével kapcsolatban azt az aggályát fejezte ki, hogy ezeknek a bizonyítványoknak, továbbá az azok igazolásához szükséges okiratok kiállítása, hogy az illető nem tekintendő olyan zsidó származásúnak, akivel szemben a házasságkötési tilalom a javaslat szerint fennforog, rendkívül hosszas tortlírának és hatóság előtti járkálásnak az eredményeként szerezhető csak meg és ennek tetejébe az okiratok beszerzése még igen nagy költségekkel is járhat. Bár a 2. §. (2) bekezdése az ilyen természetű okiratok kiállítására illetékmentességet biztosít, ez még mindig nem elegendő a szegén y sorsú személyek részére, mert nemcsak bélyegkiadás, illetékkiadás merül fel az ilyen okiratok beszerzésénél, hanem a díjakat is meg kell fizetni. Célirányos volna tehát ennek a javaslatnak a kiegészítésére még azt is belefoglalni a törvényjavaslat szövegébe, hogy a díjfizetési kötelesség alól is mentesítve legyenek az olyan szegénysorsú házasulandók, akiknek az összeg lefizetése talán olyan siilyos akadályokat jelenthet, hogy a házasság megkötésétől volnának kénytelenek elállni és inkább vadházasságra volnának kénytelenek lépni. T. Képviselőház! A 3. §-sz-<û szemben is súlyos aggályaim vannak. A 3. §. szerint ugyanis olyan kivételes esetekben, amikor halálos betegség vagy egyéb sürgős ok forog fenn, az eljáró polgári tisztviselő a tisztiorvosi bizonyítói ánv bemutatását elengedheti, rígy, hogy az illetők a házasságot a bizonyítvány nélkül is megköthetik. Azt hiszem, a törvényjavaslatnak ez a kitétele azzal az indokkal került a jayas : latba, hogy a házasság megkötésének a pogi hatásait el tudjuk érni olyan esetben, amikor a tisztiorvos megállapítása szerint gyermeknemzésre, illetve fogamzásra képtelen az egyik vagy a másik házasuló személy és erről a másik házasulónak is tudomása van. így tehát nem a g vermek, az utódok nemzése az irányadó, a cél, hanem már csak az. hogy a házasságkötés jogi hatásai elérhetők legyenek, amely jogi hatások különösen az örökösödési jog 'szempontjából léphetnek előtérbe a közszerzeményi vagy a szerzeményi. vagyon megöröklése tekintetében is.
