Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

384 Àz orsz6,ggyiïlés képviselőházának tes betegségek mellé bármilyen fertőző betegséget is beillesztett, mint házassági tiltó akadályt. De mi a helyzet nálunk ma és mi lesz ez^ után a törvény után? Ma az a helyzet és ez a helyzet megmarad ennek a törvényjavaslatnak megszavazása után is, hogy semmiféle akadálya sem lesz annak, hogy Magyarországon házasságot kössön gondnoka beleegyezésével az elmeigyengeségben szenvedő egyén, hogy házasságot kössön az örökletes betegséget magánviselő süket, néma, vagy eskóros, szóval azokat a betegségeket hordozó, amelyek az orvostudomány mai megállapítása szerint nyilvánvalóan inkább magukban rejtik az átöröklés veszélyét, mint a fertőző tüdőbaj, vagy a fertőző nemibaj. Tehát, t. Ház, azt kell mondanom, hogy amikor a törvényjavaslat «az eredmények szempontjából ilyen szűk térre korlátozza magát, akkor kérdéses, hogy logikus-e, hogy a védekezés terén, a kötelező orvosi vizsgálat megkövetelése terén olyan messzire megy el ez a javaslat, amilyen messzire — talán néhány amerikai államtól eltekintve — európai állam nem ment el és vállalja mindazokat az erkölcsi veszélyeket és káros konzekvenciákat, amelyek egy ilyen kötelező orvosi vizsgálattal össze vannak kötve. Ez kiderül magából a törvényjavaslat indokolásából. A törvényjavaslat indokolása ugyan hivatkozik néhány amerikai államra, ahol ez a kötelező orvosi vizsgálat be van vezetve, ugyanakkor azonban megállapítja, hogy a nyugateurópai államok csak a házassági tanácsadiás fakultatív intézményéhez jutottak el; megállapítja, hogy Jugoszláviában 1934-ben behozták a kötelező orvosi vizsgálatot, de 1935-ben felfüggesztették, tekintettel a törvénytelen # házasságok nagy elszaporodására. Elmondja az indokolás, — és ez a legérdekesebb — hogy a német törvény, amelyet, mint mondottam, 1935 október 18-án hirdettek ki, már végrehajtási utasításában mellőzte a kötelező alkalmassági bizonyítvány bemutatását, nyilvánvalólag azért, mert a minőségi fajszaporítás szempontját háttérbe szorította a mennyiségi fajszaporítás követelménye. Ezt mellőzte és csak azt engedte meg, hogy az anyakönyvvezető, az eljáró hatóság megkövetelhesse ennek az alkalmassági bizonyítványnak bemutatását, ha alapos gyanú merül fel arra, hogy a házasfelek valamelyike azokban az említett örökletes betegségekben vagy fertőző betegségekben szenved. T. Ház! Önkéntelenül is felmerül az emberben az a kérdés, ha mélyebben belenéz ebbe a problémába, hogy ha Németországban a német egészségügyi intézmények kétségkívül magasabb fejlettsége mellett a német kormány óvakodik egy ilyen kötelező orvosi vizsgálat bevezetésétől, hogy amikor nálunk, ahol a népegészségügy terén és különösen a népegészségügyi kataszter és védekezés terén még csak a kezdő lépéseket tesszük meg az 1940. évi VI. te.-kel, vájjon indokolt-e, hogy mi egy ilyen messzemenő _ beavatkozást határozzunk el egy annyira limitált szűk területre, szűkre limitált eredmények elérése céljából? Én nem hiszem, hogy ez indokolt volna. A mi lakosságunk értelmi világa és érzelmi világa sincsen még annyira preparálva a modern koreszméktől, hogy nagyobb erkölcsi veszedelmek kockázata nélkül be lehessen vezetni egy ilyen intézményt. Én félek ettől, és amint már előttem szólott képviselőtársam rámutatott más ügyeknél, más követelményeknél, amelyeket ez a 2Ő.L ülése l'J'ií július í-én, kedden. törvényjavaslat más szakaszaiban állít fel* attól felek, hogy azok a káros jelenségek, amelyek Jugoszláviában jelentkeztek, nálunk is tel fogjak ütni a tejüket. Méltóztassék elgondolni azt, hogy az elé a naívleikű falusi nép elé odaállnak egy szabállyal, amely azt mondja, hogy a leánynak előbb orvosi vizsgálatra kell mennie, mielőtt elmehet a paphoz, mert talán oda log előbb elmenni es kéri a kihirdetést. Méltóztassék elgondolni azt a lelki visszahatást, hogy az egész házasság intézményének egy ilyen nagyon reális, a tudományos körök eiött 'talán egészen természetes beállítására miképpen fog reagálni a mi közönségünk. (Kúpért itezsö: Meg a kórházat is szégyennek tekintik!) Azután továbbgondolkodom ezen a téren. Megkérdeztem, hogy körülbelül mennyi a mai Magyarországon az évente megkötött házasságok száma. Azt a felvilágosítást kaptam, hogy körülbelül 100.000. Most méltóztassék elgondolni, ez a mi egészségügyi ellátásunk mellett 200.000 komoly orvosi vizsgálatot jelent, mert azt kell mondanom, hogy, komoly orvosi vizsgálat kell, ha akár a fertőző nemi betegség, akár a fertőző gümőkór alapos vizsgálatát tételezem fel. Méltóztassék elgondolni, mit jelent 200.000 egyén vizsgálata, azután 200.000 kérdőív felvétele. Itt szintén aggodalmam van, mert a belügyminiszter úr fogja megszabni a kérdőív pontjait, amit én nem bíznék rá semmiféle kormányra, mert ez az állampolgár legbelsőbb életébe belenyúló kérdéseket érint. Igenis, helyes az, hogy a törvényhozás legalább lássa azokat a kérdopontokat. Eszerint Magyarországon a tisztiorvosoknak minden évben 200.000 kérdőívet és orvosi bizonyítványt kell irattárilag megőrizniük, mert ugyanez a törvényjavaslat megmondja, hogy későbbi bontóper esetére — azt hiszem, államtitkár úr, itt tévedés van, mert megtámadási pert méltóztatott gondolni, de hát ezt kijavítjuk — (Derültség.) készen kell tartaniok, mert a bíróság kérésére be kell mutatni a felvett kérdőíveket, a vizsgálat eredményét és a bizonyítványt. T. Ház! Én nem tartom nagyon megnyugtató dolognak azt, hogy ezek az iratok a tisztiorvosok szobájában — mert végeredményben még azt sem tudom, hogy kasszájuk van-e nekik, ahol megőrzik — ott feküdjenek és gyülekezzenek évről-évre, amiből esetleg később katasztrófák származhatnak a legkisebb indiszkréció következtében. (Ügy van! a baloldalon.} Arra nézve, hogy, ez a törvényjavaslat mennyire mellőzi ezt a szempontot, legyen szabad rámutatnom arra, hogy a törvényjavaslat egyszerűen azt mondja, hogy ha ezen a téren valaki titoksértést követ el, három hónapi fogházzal büntettetik. Bocsánatot kérek, azt kívánni egy állampolgártól, nőtől vagy férfitől, hogy jelenjen meg, a tisztiorvosnál, egy eléje tett kérdőíven tárja fel egész életét, életének talán legrejtettebb titkát és akkor annak jogosulatlan kiszivárgása, a titok megsértése legfeljebb három hónapi fogházbüntetéssel járhat arra, aki azt továbbadja, ez nem megnyugtató intézkedés. (Rupert Rezső: A továbbadást aztán nem is lehet bizonyítani! Diszkréten szivárog ki!) Ezek után — látván ezeket az aggodalmakat és ezek jogosságát — arra az elhatározásra jutottam, hogy én ezt az első fejezetet a mai viszonyok között, az ország mai egészségügyi fejlettsége mellett, minden átmenet nélkül nem tudom elfogadni. Pe ha valaki azt kérdezné, hogy közönyös