Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-204
Az országgyűlés képviselőházának ennek a következménye a magyarság szempontjából. Könnyű, lett volna akkor azt mondani, hogy: engedek az egyházi álláspontból, hiszen a liberalizmus a »korszellem«. Tessék ^elképzelni, hogy itt, ebben a Házban és a főrendiházban a liberális törvény ellen felszólaló egyháziak miesoda hozsannát kaptak volna az akkori liberális sajtóban, az egész sajtóban, — mert nem volt akkor keresztény sajtó — s ennek ellenére vállalták a reakciónak, a maradiságnak a vádját. Most, 50 esztendő múlva igazságtalanok lennénk, ha nem állapítanék meg azt, hogy nekik volt igazuk. Be mit ér az, ha mi itt elvileg, eszmeileg, elméletileg igazságot szolgáltatunk az. 50 év előtti harcosoknak és nem vonjuk le ennek az igazságszolgáltatásnak gyakorlati következményeit 1 ? Mert ini a gyakorlati következményi Az, hogy a liberális házasság jog reformja nem tűr halasztást, az, hogy meg kell szüntetni azt a szörnyű folyamatot, amely lassankint a magyar családot és a családon keresztül a magyar társadalmat alapjaiban ingatja meg. Nemcsak a kormány, de mi valamennyien is felelősek vagyunk ennek a törvénynek további életéért és én, amikor tekintélyekről, amikor vezetőkről van szó, a tömeg előtt is mindig nyugodtan kiállók a tekintélyek védelmében, •de itt, egymás között meg kell mondanunk. hogy egypár száz emberre, esetleg a vezetőkre is közöttük, akik ebből a szempontból nem állják ki teljesen a keresztény álláspont merlegét, ezekre való tekintettel, mi nem tűrhetjük tovább a magyar házasság és a magyar család destruálását, Esztendőkkel ezelőtt Magyarország bíboros hercegprímása errevonatkozólag egy konkrét javaslatot adott át a magyar kormánynak. Mindezideig Magyarország bíboros hercegprímása, az első zászlósura ennek az országnak, erre a javaslatára még választ sem kapott, (vitéz Makray Lajos; Két éve volt! Ez a javaslat a válaszi) Azt hiszem, ezt nem lehet tovább szó nélkül hagyni és azt hiszem, ha egyszer keresztény ország vagyunk, ha_ egyszer a keresztet ide kitűztük, akkor vonjuk le annak következményeit is. Az a javaslat, ann> îyet a hercegprímás benyújtott, nem bántó senkire a világon, sőt mindenkinek esetleges érzékenységét is, még felekezetileg is figyelembe veszi. De ha megvalósul, akkor újra olyan erkölcsi alapot ad a magyar család alá, amely párosulva azzal az anyagi bázissal, amelyet a család részére követelünk, meggyőződésem szerint a magyar családot újra a nemzet forrásává, alapsejtjévé, fundamentumává teszi. Azt szeretném kérni az i,<razságügyminiszter úrtól és az egész kormánytól is, vegye sürgősen elő ezt a javaslatot, tegye megfontolás tárgyává a liberális házasság jogi törvényünk teljes és radikális reformját, mert e nélkül... (Felkiáltások a jobboldalon: Reverzális! Beverzális!) A magyar házasságjog reformjáról beszélek én most, igen t. képviselőtársam. A kormány vegye elő azt a javaslatot s biztosítsa a maga lehetőségein belül a keresztény család méltóságát és állandóságát. Megint visszaté : rek a sajátmagunk helyzetére: tessék odaállni a néo elé és azt mondani neki: nem . szabad válni, nem szabad elhagyni a férjedet, a feleségedet, mert a nemzet romlik és szenved miatta. Ugyanakkor azonban ma már az egyszerű cselédek is azt mondják: Ugyan kérem, hiszen a törvény megengedi, és amit a tör204. ülése 1941 július 1-én, kedden. 381 vény megenged, sőt elősegít, az csak nem lehet a magyar nemzet jövendője ellen való cselekedet! Addig, amíg a felsőbb körökben pusztított ez az epidémia, talán azt lehetett mondani, hogy nem érinti a nép széles rétegeit, h azt is mondtuk, hála Istennek; ezen azonban már túlvagyunk. Igenis érinti és napról-napra nagyobb lesz azoknak a munkásoknak, az egyszerű külvárosi embereknek és ceslédeknek künn a tanyákon a száma, akik bontják a (házasságokat, akik, amint egyik helyen mondják, mánia összevackoliiak, holnap pedig szétyackolnak, és valóban vacak valaminek tartják az egész házasságot. Ha ezen nem segítünk, akkor az ilyen kisebbfajta javaslatokat nem tudom másnak mondani, mint annak: Ut aliquid fecisse videatur, valamit mutatni akar a kormány a magyar fajvédelem ós a családvédelem szempontjából. Ma nem »valami«-ről van szó; ma vagy tudjuk a magyar családot egészen megmenteni, vagy pedig ezekkel a kisebb, apróbb dolgokkal nem érünk el semmit: Mondom, amikor anyagi és erkölcsi értelemben való megmentésről beszélünk, az egyház csak annyit kér, hogy amíg a maga misszióját végzi, a% állam segítse, legyen mellette, hiszen az egyház nem a saját érdekében védi a házasságot, a családot és a. gyermeket, hanem a nemzet jövendője érdekében. T. Ház! Azt mondja a közmondás: Erraro humánum est, tévedni emberi 'dolog. Én hozzáteszem: »errarem re.pa.rare virtus est«, a tévedést helyrehozni, reparálni erény. Meggyőződésem szerint, amikor a miniszter úr és a kormányzat ezt a javaslatot ebben a formában hozta ide, és nem a liberális házasságjogi törvény reformját hozta, tévedett. Tévedni emberi dolog. Ismerve a miniszter urat, tudom azt, hogy tévedését belátva, a tévedést reparálni is tudja és akarja s akkor a tévedésből erény lesz az ő egyéni, emberi viszonylatában is. Azt kérem, hogy ezt a javaslatot vonja viszsza, mert többet árt, mint használ. Nem mondtam azt, hogy nem használ esetleg, azt mondtam, hogy többet árt, mint használ. Vonja viszsza és jöjjöii sürgőseién liberális házasságjogi törvény teljes reformjával, olyan reformjával, amely reparálja a multat, de egyúttal a magyar fajvédelem számára is olyan alkotás lesz, amely a _magyar életnek nem egy kicsi síkját próbálja csak foltozgatni, hanem az egész magyar életet a családon keresztül fundament aliter segíti. Amint nem szavazzuk meg ezt a javaslatot, mert rossznak tartjuk, olyan örömmel szavazzuk meg, lehetőleg a közeljövőben, azt a másik, keresztény és magyar fajvédelmi szempontból is többet és jobbat hozó javaslatot. Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Spák Iván jegyző: Rassay Károly! Elnök; Rassay képviselő urat illeti a szó! Rassay Károly: T. Ház! Az előttem szólott t. képviselőtársamnak Rupert képviselő úr egy közbeszólására tett megjegyzése nagyon nehézzé teszi nekem azt, hogy az ő beszédéhez kapcsolódjam. (De nehézzé teszi még egy körülmény is. Az igen t. kénviselőtársam nem az előttünk fekvő javaslat bírálatára fordította főfigyelmét, hanem egy előttünk nem lévő, de általa követelt javaslatnak a szükségességét és helyességét hirdette. Felállította a követelést, hogy a kormány e javaslat helyett sürgősen hozza az 1895. évi egyházpolitikai törvények, 54*
