Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

ÄZ országgyűlés képtuselőházaitak mondottam, szerencsétlen dolog, hogy a javaslat összekeveri a vallást a faj kérdésével. Voltam bátor hivatkozni arra, hogy a zsidófaj a keverékek útján terjed elsősorban; és hogy ez mennyire így van, errenézve legyen szabad egy nagyon nagy zsidóra hivatkoznom. világhírű emberre, Disraeli-re, a későbbi lord Beaconsfieldre, aki maga is zsidó származású volt, tehát jól ismerte a faját, Anglia is sokat köszönhet neki, hatalmas ember volt és az ő híres mondása az, hogy a .zsidó fajnak megvan, az az előnye, hogy a zsidók és nem zsidók között kötött házasságból nem keverékek, hanem zsidók születnek. (Ügy van! Ügy van!) ö saját fajának fensőbbséges érzésével tudta és büszkén vallotta ezt a folyamatot. Ha a magyar történelemre visszanézünk, megállapíthatjuk, hogy itt a faji öntudat igenis megvolt és mindig el volt tiltva a zsidók és nemzsidók ; közötti házasság. Az egyház is ezt az irányt követte és a régi időben, amikor a zsidó faj még nem tört ki a maga vallási keretéből, amikor még nem volt meg benne az a racionalizmus, hogy neki érdemes kikeresztelkednie, (ügy van! Ügy van!) s nem törte át a vallás szempontjait, ez egy nyugodt terület volt, ahová behatolni nem lehetett, de az egyház is teljesen eltiltotta a zsidókkal való összeházasodást. A magyar történelemben a zsidókérdés sokszor volt aktuális. Érdekes például ^ Kálmán királyunk törvényeire gondolni. Kálmán királyunk látta, hogy érdekes réteg volt az országban az úgynevezett izmaeliták rétege. Ezek az izmaeliták előkelő urak voltak, török-bolgár származású magyar urak, akitk a mohamedán vallást követték és többnyire katonák voltak. Ezek nagy szerepet játszottak és számos előkelő magyar család származik Uyen bolgároktól. Kálmán király ezeket beolvasztotta olymódon, hogy megparancsolta, hogy minden izmaelitának magyar lányt kell elvennie és izmaelita leány csak magyar emberhez, mehet férjhez, tehát teljes faji asszimilációt hozott létre. Ezt ő nem tartotta aggályosnak, és pedig azért nem, mert ugyanaz az emberfajta volt, mint a magyar», és beolvasztotta. De ugyanebben a törvényben megtiltja a zsidókkal való összeházasodást. Látszik tehát, hogy ők is látták ezeket a faji szempontokat, ha abban az ideológiai korszakban máskép fejezték is azt ki. 1848 előtt ez az összeházasodás nem volt szabad, tehát nem is gondolhattak rá, hogy valamikor ilyen fejlődés állhasson elő, aminő most van. De legyen szabad arravonatkozólag is felhoznom argumentumokat, hogy az egyház, a magas klérus, nem is olyan régen egészen másként gondolkozott erről a kérdésről. 1883 december 10-én a főrendiházban Simor János hercegprímás a következőket mondotta: Magában az indokolásban, amikor megengedték a keresztény-zsidó-összeházasodást, — tudjnk, abban az időben volt ilyen javaslat — az helyeztetik kilátásba, hogy az izraelita nép a keresztény társadalomba be fog olvadni. (Olvassa): »Legyen szabad nekem egy évezred történelmére hivatkozva megjegyeznem, hogy a beolvadás egészen bekövetkezni nem fog, mert a társadalom keresztény, ők pedig zsidóság. És ha az a történelmi botrány előállana, — mondotta Simor — hogy a társadalom megszűnnék magyarnak, lenni, akkor ez a társadalom feloszlik stb.« Ugyancsak a főrendiház ÉÖL ulesè ió.'/i július í-én, kedden. ä(>9 egyik ülésén Haynald Lajos bíbornok mondotta (olvassa): »A zsidók és nemzsidók közötti házasság már magában sem kell egy céljait kellően felismerő vallástársulatnak sem. A keresztény családi életnek formái és obszeryenciái egészen elütnek a zsidóétól s a zsidó a keresztényétől. Szükségképpen követj kezik, hogy az egy családban egyesült zsidók : es keresztények együttélése vagy az állani célj .jaira nem hasznos vallási közömbösséget szül, vagy pedig olyan ellenkezéseket állít be a csaláldi elet terére, amely a házassági élet eszményi felfogása által követelt teljes Összhangzásnak, a szellemi életközösségnek és az ezáltal elérendő családi boldogságnak csak megzavarására szolgálna.« Schlauch Lőrinc, szatmári püspök ugyanekkor azt mondotta (olvassa); »Az ellentét a keresztények és zsidók között ezeknek életnézetei ben, eszméiben, gondolataiban, szokásaiban, a multaknak emlékeiben, a jövőnek reményében sokkal nagyobb, sokkal mélyebb, mintsem hogy összeházasodás útján ezt megszüntetni lehessen.« Sam ássa, egri érsek ezt mondotta (olvassa): »Az az elmélet, amely arra tendál, hogy így asszimiláljunk keresztényeket és zsidókat, nagy szerencsétlenség, amely minden magasztosabb felI fogást elnyom, minden érzületet elaljasít, minden tehetséget a durva érdekek körébe von el, minden erényt a földi jólétre vezet vissza.« Sőt, Tisza Kálmán miniszterelnök ugyanakkor azt mondotta (olvassa): »Attól félnék, hogy a judaizmus át fogja hatni, a keresztény társadalmakat.« Én mindezeket csak azért hozom fel, hogy rámutassak arra, hogy ezekben a körökben, amelyeknek sokszor szeretnék a segítségét kérni a fajvédelein szempontjából, abban az időben más hangok hallatszottak. (Jurcsek Béla: Reméljük, hogy a mostaniakban is!) Ez a probléma, mint említettem, nehéz, súlyos probléma, azonban ma már a helyzet az, hogy azt elnémítani nem lehet, ez a. probléma él, megoldást követel, akár foglalkozunk vele, akár nem. Ha tehát foglalkozunk vele, akkor őszintén és becsületesen kell vele foglalkoznunk, nem tyukszeinrehágáskóppen, nem heccképpen, hanem a magyar nép életérdekeit figyelembe véve,' tehát őszintén megvallva. (Úgy van! Ügy van!) Ma már nem lehet tagadni, hogy igenis van komoly vérkeveredési probléma zsidók és nemzsidók között és hogy ez a vérkeveredés a befogadó népnek, a gazdanépnek szempontjából nem kívánatos, különösen > nem kívánatos ennek kiterjedése, minél általánosabbá válása. Mért ha ez továbbterjed, akkor a magyar társadalom középső és felső rétegeiben nem a zsidókat fogjuk beolvasztani, hanem azokat ők olvasztják be maguk közé. Előáll az a helyzet, hogy a magyar nép összetétele megváltozik és vezető rétegei idegenjelleguek lesznek azokkal szemben, akik ezer év óta fenntartották ezt az országot. (Taps.) Nem kívánatos tehát a zsidó keverékrétegnek a megnövekedése, nagyobb térfoglalása, nagyobb uralomrajutása akár gazdasági, akáir politikai téren. (Ügy van! Ügy van!) , A javaslat felismerte azt a problémát és azért azt elfogadom és örömmel üdvözlöm abban a feltevésben azonban, hogy az nem fog utólag és időközben enyhébbé tétetni, (Maróthy Károly: Erről is szó van?) s hogy az elkerülhetetlenül szükséges kiegészítések, különösen a házasságon kívüli hebrogamiára vonatkozólag, még ebben a javaslatban helvét fognak