Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-203
350 Az országgyűlés képviselőházának tább és a jelenségek nem érzékelhetők anynyira, ennek ellenére a lucidum intervallumnak a cselekvőképességét é's általában az egyénnek elmebeli több-keveseblb érintetlenségét igazoló formáját elfogadni nem hajlandók, mert a beteg mégis a káros bántalom befolyása alatt áll. Annak ellenére, hogy az elmebetegséget, mint harmadik tömegbetegséget a javaslat nem iktatja be a szabályozandó betegségek közé, a javaslat közvetett hatásában az elmebetegség vonalán is érvényesül. Az orvostudomány megállapítása szerint egyes elmebetegségeknél pl. a mániás — depressziós zavaroknál, a paranoia és imbecillitás eseteiben a kóros állapat 60—80 százalékban öröklésre vezetendő vissza. Már most, tekintettel arra, hogy a vérbaj, amely az utódok ellenálló erejét csökkenti és hajlamossá teszi őket elmebetegség megszerzésére, a törvényjavaslatlban szabályozva van, ezzel a rendelkezéssel közvetve 1 a vérbajnak az elmebetegség oldalán is mutatkozó roncsoló és borzalmas következményeit enyhíteni és tompítani fogja. T. Ház! A törvényjavaslatnak építő része a házassági kölcsönre vonatkozó, az 5. Vban foglalt rendelkezés. Míg a javaslat többi része bizonyos védekezési vonalon halad, addig ez az intézmény pozitív nemzetépítő tartalmú, a faj mennyiségének és minőségének fokozását célozza, éspedig annak tanulságaképpen, amit külföldi törvényhozások és különösen a nagy nemzetek már évekkel ezelőtt megvalósítottak. A javaslat a házassági kölesönnél — nagyon helyesen — nem abból indul ki, hogy mindenképpen és minden feltétel nélkül folyósít házassági kölcsönt, hanem már a keretet, az elvi alapokat is úgy jelöli meg, hogy a folyósítás feltétele az, hogy akik házasságot kívánnak kötni, egészséges egyedek legyenek, sőt, amennyiben ennek megállapítása lehetséges, a rajtuk keresztül megújuló magyar életnél, tehát a születendő gyermeknél is fennálljon az egészséges fajszaporítás kívánalma. A javaslat szerint a belügyminiszter rendelettel fogja megállapítani, hogy a rendelkezés mikor lép hatályba, hogy a kölcsön Összege, a kiutalás módja és egyéb feltételei hogyan szabályozhassanak. Méltóztassanak megengedni, hogy bár ez az intézmény ma már több nemzetnél élő^valóság, a németországi rendszer _ felépítését néhány szóval ismertessem. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hitlernek 1933 nyarán első intézkedései közé tartozott, hogy megalkotta az 1933 június 1-i törvényt, amely a munkanélküliség megszüntetésére vonatkozott. Ennek ötödik fejezete szabályozza a házassági kölcsön intézményét. A rendelkezések lényege a következőkben foglalható össze: a kölcsön folyósításának első feltétele, hogy kereső nő legyen az egyik házasulandó és ott kell hagynia addigi állását és szolgálatát. Ezzel kétségtelenül a munkanélküliségen kívántak enyhíteni, de egyúttal a nőt vissza kívánta vinni eredeti hivatásához, hogy a családban élve, érvényesítse azt a nagy értéket, amellyel mint családanya hivatott a nemzet egyetemének érdekét szolgálni. De a német törvény annak a fontos gazdasági és pénzügyi szempontnak kielégülését is célozza, hogy a házasságok megkötésének nagyobb számával az ipari területen nagyobb foglalkoztatást, nagyobb kereseti lehetőségeket biztosítson s ezáltal a munkanélküliséget enyhítse, pénzügyi vonatkozásban pedig a lakosság vásárlóerejét növelje. A házasságkötések 203. ülése 19Ul június 30-án, hétfőn. száma Németországban 1929-ben 600.000 volt. 1932-ben 500.000 alá csökkent, de ma — úgy tudom — több, mint egymillió a házasságkötések évi száma Németországban, tehát megállapítható, hogy abban az esetben, ha ez az nitézmény valódi tartalmat kap s virulenciájával termelőerő lesz a nemzet életében, hatalmas eredményeket tud produkálni. Csak annyit kívánok még megemlíteni. hogy a német rendszerben nagyon okosan és ügyesen biztosították a szükséges tőkét is. Ez a'javaslat a nép- és családvédelmi alap egy részéből kívánja a fedezetet előteremteni. Németországban minden nő és férfi, aki 75 márkánál többet keresett havonta, házassági segítséget tartozott fizetni. Ez az úgynevezett Ehestandshilfe, amely azután belekerült egy közös alapba s abból történt a 300—1O00 márkáig történő kölcsönök folyósítása. Az alapnál 220 millió márka, bevételt irányoztak elő, (Maróth y Károly: Évente?) évente. — ami azután a valóságban be is folyt. T. Ház! A törvényjavaslatnak harmadik és mondhatjuk legjelentősebb, a nemzet centrális problémáját szabályozó rendelkezése a 9. §, amely a zsidó és nemzsidó közötti házasságkötés tilalmát tartalmazza. Az előző törvényjavaslatok vitája, azt hiszem, mindnyájunkat meggyőzött arról, hogy a zsidóság kérdése állandó és soha meg nem szűnő probléma. Soha meg nem szűnő probléma ez minden nemzet életében, mert ha a történeiem mérőeszközeivel mérjük az egyes népek életviszonyainak nyilvánulását és történéseit, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a zsidóság kérdése változatlanul mindenkor fennállott éspedig fennáll nemcsak a zsidóságra nézve, hanem ami a jelentősebb, minden nemzetre egyaránt. A zsidó, a zsidóság nem elvont fogalom világ, es n Bin a vallásnak, nem az érzelmi világnak területén mozgó probléma. A zsidó és zsidóság vérből és húsból való embert jelent, akinek útjai a világtörténelem folyamán mindenkor keresztezték más nemzeteknek életét, más népek küzdelmeit és érvényesülésének vonalait. Felmerül a kérdés, mi a tulajdonképpeni oka annak, hogy ez a kérdés állandó ós visszatérő; mi az oka annak, hogy különösen a nemzetek és társadalmak válságai idején kapcsolódik össze a nemzeti lét kérdése a zsidóság problémájával 1 ? Erre kívánok néhány szóban választ adni. T. Ház! Közkeletű és immár tudományosan is elfogadott megállapítás, hogy ha a világtörténelemnek, a zsidó történelemnek s mint mondottam, az egyes népeknek jelenségeit felmérjük, a zsidóság az egyetlen népfáj, amely lényegében megmaradt és sohasem változott: megmaradt a mag'a fajának, hitének és népisegének zárt egységében. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) És megmaradt — csodálatos dolog — nemcsak akkor, amikor üldözték, hanem akkor is, amikor az úgynevezett liberális korszakban az. emberi megértésnek, az emberi lélek kitágulásának idején az emancipációval teljesen szabad érvényesülési utat engedtek a zsidóságnak. Ekkor is megmaradt a rnaga nitének, fajának, vérének széttéphetetlen zárt egységében (Ügy van! jobbfelőh) és megmaradt abban a túlzott szolidaritásban és érdekközösségben, amely mindenkor lehetetlenné tette azt, hogy kétezer év óta szétszóródva a világban, fölszívódjék más népek és nemzetek életébe. (Maróthy Károly: így .van!) Ebből következik az a másik ok is, amely miatt ez a probléma állandó és jelenleg is időszerű. A zsidóság annak ellenére, hogy más nemzetek életében, azokkal
